Eldőlt és hat az E.On-dominó
Az Európai Bizottság 2006. május 16-án meglepetésszerű helyszíni vizsgálatokat tartott hat tagországban a nagy energiavállalatok főhadiszállásain, köztük a Magyar Villamos Műveknél. A cél annak tisztázása volt, hogy a szektor óriásai visszaélnek-e erőfölényükkel (elsősorban a tulajdonukban lévő hálózatokhoz való hozzáférés akadályozásával), illetve korlátozzák-e a versenyt az európai piac egymás közti felosztásával.
Az eljárások azt követően indultak, hogy az energiaszektort versenyszempontból elemző Európai Bizottság ágazati vizsgálata súlyos hiányosságokra és a piac működésének elégtelenségeire mutatott rá. Mivel a bizottság azt feltételezte, hogy ezek a problémák legalább részben az olyan nagyvállalatok magatartásának a következményei, mint a francia Gaz de France vagy a német E.On, ezért a szektor átfogó elemzése után szükségessé váltak a részletesebb ellenőrzések is. Feltehetőleg a büntetés potenciális mértéke az oka annak, hogy az E.On vezérigazgatója, a termelés és az átviteli hálózatok tulajdonosi szétválasztását sokáig hevesen ellenző Wulf Bernotat február végén bejelentette: a cég hajlandó megválni nagyfeszültségű villamosenergia-hálózataitól, illetve termelési kapacitásának körülbelül 20 százalékától. A bejelentést széles körben az eljárásoknak az E.On számára megnyugtató lezárására irányuló kísérletként értékelik. Andris Piebalgs energiaügyi és Neelie Kroes versenyügyi biztos örömmel fogadta a hírt, annál is inkább, mivel ez az esemény átlendítheti a holtponton az energiapiaci liberalizációs szabályozást érintő vitát. A vitában az Európai Bizottság azt az álláspontot képviseli, hogy a valódi versenyviszonyok megteremtéséhez nélkülözhetetlen a hálózatok termelői, illetve kereskedelmi tevékenységről történő teljes tulajdonosi leválasztása mind a gáz-, mind az áramszektorban. Csak így biztosítható ugyanis, hogy minden szereplő – így a piacra újonnan belépők is – egyenlő feltételek mellett férjen hozzá az infrastruktúrához. Ezzel szemben néhány tagállam – élükön Franciaországgal és Németországgal – úgy véli, hogy uniós és nemzeti érdek a nagy hazai energiaipari vállalatok védelme, a versenyfeltételek megteremtéséhez pedig elegendő a funkcionális, irányítási, de a tulajdonjogokat nem érintő leválasztás. Az érintett miniszterek éppen egy újabb brüsszeli találkozóra készültek, amikor Wulf Bernotat bejelentése hirtelen mindent más megvilágításba helyezett. Egyrészt nagy pofon érte a német kormányt, amely a szabályozásról szóló vitában az iparág érdekeit a nemzetiekkel azonosítva oroszlánként védte a „nemzeti bajnok” E.Ont. Ráadásul Wulf Bernotat mostantól várhatóan a tulajdonosi leválasztás mellett száll síkra, hiszen elemi gazdasági érdeke fűződik ahhoz, hogy versenytársai is rákényszerüljenek e lépés megtételére.
Az iparági szereplők számára ezeken kívül is igen fontos üzenetet hordoz a döntés. A bizottság ugyanis jelenleg számos energiaóriás ellen folytat eljárást, így ezeknek a cégeknek érdemes újragondolniuk a leválasztással kapcsolatos álláspontjukat. A svéd Vattenfall német leányvállalata, a Vattenfall Europe például már bejelentette, hogy fontolóra veszi hálózatai értékesítését, míg a német RWE és a francia EdF egyelőre ellenáll. Mindazonáltal az első dominó eldőlt, és könnyen lehet, hogy hatása így vagy úgy eléri a sorban hátrább álló, ám szintén bizottsági eljárás alá vont és ugyancsak integrált Magyar Villamos Műveket.
Fenyegető bírság
Az E.On ellen két versenyfelügyeleti eljárás is folyamatban van; ezek mind az erőfölénnyel való visszaélés, mind a kartell-tilalom területét érintik, s igen súlyos, akár 7 milliárd eurós bírsággal is végződhetnek.
