Happy Day és Mary Christmas - Szegény gyerekek, mi a nevük?
Michael Sherrod és Matthew Rayback Babies with Bad Names (Rossz nevű gyerekek) címmel új tanulmányt jelentetett meg ebben a témában. A két kutató az 1790-es évektől a huszadik század első harmadáig vizsgálta meg az anyakönyveket, furcsa nevek után kutatva. A vizsgálat során olyan nevekre akadtak, mint Üres Garázs, Trója Heléna, de akadt jópár Sátán is.
A pszichológusok egy része azt állítja: az átlagtól eltérő nevek kellemetlen helyzetbe hozhatják a gyerekeket az iskolában, akik emiatt neurotikusokká is válhatnak.
A kötet szerzői azonban nem ezt tapasztalták a ma is élő, különleges nevű emberekkel folytatott beszélgetések alkalmával.
Sherrod a tapasztalatairól úgy nyilatkozott a New York Times-nak: mindenki megemlítette, hogy különleges elbánásban részesült a neve miatt, és kicsit fárasztották is őket, hogy mindig ugyanazokat a vicceket kellett meghallgatniuk, de alapvetően mindannyian büszkék a nevükre, legyen az Happy Day vagy Mary Christmas.
Martin Ford, a George Mason Egyetem kutató-pszichológusa úgy véli, a neveknek csak addig van jelentőségük, ameddig nem társul hozzájuk egy kép az egyénről. A kísérletek tapasztalatai szerint az emberek egyforma szemmel nézték a különböző arcokat, függetlenül attól, hogy milyen név társult hozzájuk vagyis az arc képe önmagában meghatározó tényező, szemben a névvel.
Sherrod a kötet kapcsán lefolytatott beszélgetésekről szólva elmondta: számtalan olyan apával került kapcsolatba, akik Veszélynek szerették volna nevezni a gyereküket, hogy az őszintén mondhassa: "Veszély a második keresztnevem", de az anyák minden esetben megakadályozták őket ebben.
