Intézkedésre vár a gyógyszertári hálózat

A gyógyszer-kiskereskedelemben érvényesíthető átlagos árrés a fogyasztói árra vetítve nem éri el a 14 százalékot, ez az érték a 2006-os közlések szerint Ausztriában kb. 25, Németországban 24, Olaszországban 21, Portugáliában 20 százalék volt.

A közfinanszírozott gyógyszerek körében hatályos degresszív hatósági árrésrendszer sávjainak karbantartása sok év óta várat magára. Az 1993-ban bevezetett rendszerhez 1996-ban és 2003-ban részleges korrekció céljával nyúltak hozzá, 2001-ben pedig bevezették a 3500 (ma 5000 forint) fölötti nettó nagykereskedelmi eladási árnál drágább gyógyszerek esetén a fix dobozdíjat. Ez ma 850 forint, ami a drágább gyógyszereknél még a pénzügyi műveletek (bankkártyahasználat, banki átutalások) költségeit sem fedezi! Ezért a patikák azzal próbálják a veszteségeiket csökkenteni, hogy a nagy értékű gyógyszerekből egyre inkább csak konkrét igény esetén készleteznek.

Az OTC-gyógyszereknek szabad az árképzése, azonban 15-17 százalékos forgalmi részarányuk nem elégséges a csökkenő patikai árrésbevételek kompenzálására. Ráadásul a fizetőképes kereslet korlátai sem teszik lehetővé az OTC-szerek patikai árrésének szabad emelését. A jelenlegi árrésrendszer nem preferálja a minőségi gyógyszertári szolgáltatásokat.

A gyógyszerpiacon belüli szereplők egymáshoz viszonyított érdekérvényesítő képességének alakulását mutatja, hogy a degresszív árrésrendszer bevezetésekor (1993-ban) a gyógyszerek fogyasztói árának még a 30 százalékát tette ki a kis- és nagykereskedelem együttes árrése, ma ez az arány már jóval 20 alatt van.

A gyógyszer-kiskereskedelmet hátrányosan érintő okok között elsőként a lakossági térítési díjak drasztikus emelkedése említhető: 2007. januárban a támogatott orvosságok körében a kormány mintegy 50 százalékos térítésidíj-növelést hajtott végre, erre a lakosság radikális keresletcsökkenéssel válaszolt. A közfinanszírozott gyógyszerek forgalma éves szinten mintegy 14 százalékkal csökkent, ennek ellenére a lakosság által kifizetett térítési díjak összege az előző évhez képest ebben a körben több mint húsz százalékkal növekedett. A gyógyszerrendelés adminisztratív korlátozása is hozzájárult a forgalomcsökkenéshez.

A gyógyszer-kereskedelem résztvevőinek jelentős készletátértékelési veszteséget is el kellett szenvedni 2007-ben. Ennek elsődleges oka, hogy a referenciakészítmények köre negyedévente változik, az új árak befogadása pedig a támogatott készítmények esetében lényegében folyamatos. A gyógyszerrendelő szoftverekben a közlekedési lámpák mintájára megalkotott és folyamatosan változó színkódokhoz az orvosoknak igazodni kell. Az állandóan változó feltételekhez sem a gyártásban, sem a nagykereskedelemben, sem a patikáknál nem lehet alkalmazkodni, és ez a betegektől sem várható el. A gyártóknál a kapacitások racionális kihasználását, a gyógyszer-kereskedelemben a költséghatékony készletezési és készlet-utánpótlási gyakorlatot gátolja az állandóan változó rendszer. A patikák az árváltozás előtt – ha még van rá idejük (!) – készletleépítést hajtanak végre, s ez a hiánycikkek növekedésével és az ellátásbiztonság romlásával jár.

Az előző évekre jellemző átlagár-növekedéssel szemben 2007-ben sok gyógyszernek csökkent az ára. A változások kedvező árszintcsökkentő hatását azonban nem szabad túlértékelni, mert a dobozonkénti átlagár (egymással ellentétes irányú folyamatok eredőjeként, így a drágább gyógyszerek folytatódó térhódítása miatt) a 2006-os 1768 forintról alig 7-8 forinttal csökkent. A hektikus ármozgások és támogatásváltozások együttes következményeként a gyógyszer-kiskereskedelmi ágazat további mintegy kétmilliárd forintos veszteséget szenvedett el, figyelembe véve a lejárt és beragadt készletek, valamint az árcsökkentések miatti készletátértékelés hatásait. Ez a hatmilliárdos árréstömeg-csökkenéssel együtt drámai veszteségeket okozott az ágazatnak.

Jelentősen szaporodtak a gyógyszertárak, év végére elérte a 180-at az újonnan kiadott működési engedélyek száma, ez kilencszázalékos növekedést jelent. Az új patikák azonban nem a vidéki gyógyszerellátást javítják, hanem a városok eddig is jól ellátott, nagy forgalmi potenciálú központjaiban nyílnak. Jellemző, hogy az ez idáig is legjobban ellátott Budapesten 45 gyógyszertári engedélyt adtak ki, és a megyeszékhelyeken nyílt meg az új gyógyszertárak több mint fele. A megnyíló patikák többnyire egy már régebben létrehozott vagy új gyógyszertárlánchoz tartoznak. Profiljuk és belső kialakításuk kereskedelemcentrikus, a klasszikus gyógyszerészszakmai szempontok háttérbe szorulnak. Tulajdonosaik között növekvő számban vannak külföldiek, gyakran offshore cégek találhatók a háttérben. A régebben működő gyógyszertárak is egyre nagyobb számban kerülnek gyógyszertárláncot működtető befektetők érdekkörébe, mindezzel megkezdődött a szakmai és nemzeti kézben lévő gyógyszertárhálózat leépülése. Ezzel a folyamattal a gyógyszertári privatizáció értékei meghiúsulni látszanak.

A külső feltételek romlása mellett további gondot jelent, hogy a vállalkozások működési terheinek emelkedése sok gyógyszertárat tolt a veszteséges zónába. A gyógyszertárak számának növekedése fokozta a munkaerő-piaci nyomást. Ez egyrészt növekvő bérköltségekkel jár, másrészt egyre nehezebb a szakmailag elvárható szaklétszám biztosítása. Ennek következményeivel a szolgáltatási színvonal alakulásában is számolni kell. A gyógyszerpiaci liberalizáció új etikai és szakmai problémákat hozott a felszínre, ezek kezelésében az ÁNTSZ a leépítések miatt, a gyógyszerészkamara a megvont hatáskörök hiányában képtelen hatékonyan eljárni.

A szerzők az ELTE Egészséggazdasági Kutató Központja közgazdászai, Hankó Zoltán ezenkívül a Magyar Gyógyszerész Kamara alelnöke

Már nem csak a kisforgalmú vidéki gyógyszertárak vannak veszélyben, a közepes gyógyszertárak is egyre nehezebben képesek a feladataik ellátására. Olyan lépésekre van tehát szükség, amelyek az árrésrendszer belső ellentmondásainak és feszültségeinek feloldása mellett a rendszer stabilitásának megteremtésére és működőképességének megőrzésére is alkalmasak.

Az ugyanis senkinek sem lehet érdeke, hogy a piaci liberalizáció és a konvergenciaprogram megvalósítása a gyógyszer-kiskereskedelmi ágazat összeomlásához vezessen, mert ez nem szolgálja az egészségpolitika céljait, és társadalmi kockázatai, költségei is nehezen kiszámíthatók.

Már nem csak a kisforgalmú vidéki gyógyszertárak vannak veszélyben, a közepes gyógyszertárak is egyre nehezebben képesek a feladataik ellátására. Olyan lépésekre van tehát szükség, amelyek az árrésrendszer belső ellentmondásainak és feszültségeinek feloldása mellett a rendszer stabilitásának megteremtésére és működőképességének megőrzésére is alkalmasak.

Az ugyanis senkinek sem lehet érdeke, hogy a piaci liberalizáció és a konvergenciaprogram megvalósítása a gyógyszer-kiskereskedelmi ágazat összeomlásához vezessen, mert ez nem szolgálja az egészségpolitika céljait, és társadalmi kockázatai, költségei is nehezen kiszámíthatók.-->