Makrokérdések a mikrogazdaságban
Az orvostechnikai eszközökre országosan elköltött összeg nagysága – évről évre növekvően – számításaink szerint 2007-ben elérte a 120-140 milliárd forintot, ez az Egészségbiztosítási Alap közel 10 százaléka, így jelentéktelennek nem mondható. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy az új egészségbiztosítási törvény kapcsán az orvostechnikai eszközök figyelembevétele nem következetes. Nem találunk például orvostechnikai albizottságot a díjtételbizottság keretein belül, holott gyógyszerészi van. A díjtételbizottság feladata többek között: „javaslatot tesz az egyes egészségügyi technológiák társadalombiztosítási támogatásba történő befogadására”, ennek elengedhetetlen része a korszerű, „elérhető” orvostechnikai eszközök naprakész ismerete, az ezen eszközökkel megvalósítható technológiák, terápiák ajánlása. Nem elhanyagolandó szempont, hogy akár a gyógyszerekhez mérten is rendkívül széles ismeretanyagot kell kezelnie annak a döntéshozó/ajánló szervnek, amely orvostechnikai eszközökkel foglalkozik.
A szabályozott, transzparens befogadás a gyógyszerek tekintetében régebben, a gyógyászati segédeszközök körében 2007 márciusa óta létezik (14/2007. [III. 14.] EüM). A „puding próbája az evés”, így volt/van ez ebben az esetben is, hiszen a miniszteri rendelet kihirdetése óta számtalan gyakorlati probléma adódott. Egyik a merőben új termékek befogadása és a járóbeteg-ellátásba történő befogadási probléma.
A tb támogatási listáján még nem szereplő termék/termékcsoport esetében a gyártó által kezdeményezett befogadási eljárást az OEP felfüggeszti, ezt követően tájékoztatása alapján az egészségügyi miniszter – a csoportra vonatkozó egészség-gazdaságtani, költséghatékonysági elemzésnek az Egészségügyi Stratégiai Kutató Intézet általi elvégzését követően, annak figyelembevételével – az érintett szakmai kollégium véleményének kikérése után új funkcionális csoport képezését hirdetheti ki minden naptári negyedév első napjával. A felfüggesztés a külön jogszabály módosításáig, de maximum egy évig tarthat.
A probléma többrétegű. Tételezzük fel, hogy van egy olyan új termék, amely külföldön már bizonyítottan bevált, hatékony terápiát tesz lehetővé, s a magyarországi lakosság számára is indokolt a használata (az indikációs kör nem tér el a külfölditől). Ha mindez így van, akkor miért feltételes módban fogalmaz a jogszabály? Miért nem létezik egy egyszerűsített eljárás ilyen esetekre? Miért a gyártónak kell állnia minden költséget ha a befogadásból végül nemzetgazdasági szinten haszon származik?
A jelenlegi befogadási eljárás szerint nem egy terméknek minősül, ha a termék több méretben létezik (pl. azonos kötszer különböző méretváltozatai), így „egy termék” befogadási eljárásának elindítása – öt méretváltozat esetében – akár négymillió forintba is kerülhet, és ekkor még nem biztos a befogadás, vagy a befogadás időpontja akár egy év múlva is lehet. Pedig szükség lenne a korrekt betegellátás miatt a méretválasztékra, s nem hanyagolható el az OEP által sokszor jogosan felvetett pazarlás sem, aminek ugyancsak ez is oka lehet. Legutolsó információk szerint e problémakör egy részét a minisztérium orvosolja a közeljövőben a 14/2007. (III. 14.) és 7/2004. (XI. 23.) EüM-rendeletek módosításával. Ám megjegyzendő, hogy továbbra is más terméknek minősül egy-egy termékfajta különböző színválasztéka: kompressziós harisnyák vagy a sztómásoknak az alaplap és hozzá kapcsolódó zsák.
A jelenlegi eljárás alapján amennyiben egy termék (újonnan beadott is) a közgyógylistára is felírhatóvá válik – az OEP fix csoportképzési eljárása és határozata alapján –, azaz olcsó, hiszen csak a referenciatermékek vele azonos árúak és tőle olcsóbbak kerülhetnek fel közgyógylistára, s az országos forgalmi részesedése eléri az egy százalékot, akkor mindaddig nem írható fel, amíg a minisztérium nem módosítja a 14/2007. (III. 14.) rendeletét. Ugyanakkor furcsa, hogy ennek a rendeletnek a kihirdetése nincs időhatárhoz kötve. Hogyan lehet a gyártóknak így országos ellátást tervezni?
A jelenlegi eljárás másik nagy „pazarlása”, hogy az OEP határozatával befogadott új termékek finanszírozásának kezdőnapját (a vényre történő felírhatóságát) akkor is hozzáköti a minisztérium által kiadandó/módosítandó rendelet hatálybalépéséhez, ha amúgy a termék a normatív eljárásban (tehát nem közgyógyosoknak) is felírható. Holott az OEP-határozat és egyben az OEP saját honlapján történő megjelentetéssel az újabb, korszerűbb és esetlegesen olcsóbb termékekhez is hozzájuthatnának a betegek! A közgyógyellátottak aránya a rászorultak között csökkenő tendenciát mutat, 25–30 százalék közé tehető. Így a közgyógylistával egyidejű felírhatóság kihirdetésére a rászorultak 70-75 százaléka várakozik teljesen feleslegesen.
Pénz pedig van! Az OEP tavaly megtakarítással zárta a gyógyászati segédeszközkasszát, a megtakarítás összege 3,8 milliárd forint. A 2008. januári kassza pedig 818 millió forintos megtakarítással zárt. Milyen más indok kell ahhoz, hogy a befogadás gyorsabbá válhasson?
Az előbbi példákból is tanulva, visszatérek az új egészségbiztosítási törvényre. Nem lehet eléggé hangsúlyozni annak fontosságát, hogy az ipar és a döntéshozók megfelelő és megbízható adatokból hozzanak korrekt döntéseket. Ehhez az adatok mellett szükség van szakértőkre is. A Európai Orvostechnikai Szövetség (Eucomed) elnöke, Guy Lebeau arra hívta fel a figyelmet 2008. február 13-i interjújában (http://www.euractive.com/en/health/interview-medical-device-industry-calls-government-support-/article), hogy a Eucomed megállapodást kötött európai kutatóintézetekkel annak kiderítésére, milyen mértékben járulnak hozzá az orvostechnikai eszközök az országok gazdaságához, illetve az „egészség = jólét” megállapításhoz.
A szerző az Orvostechnikai Szövetség alelnöke
