Változás: több gyógyítás, kevesebb prevenció

Annak ellenére, hogy önkéntes egészségpénztárak már 1993 óta működnek Magyarországon, a törvényalkotó csak 2003-ban érezte szükségét, hogy tételesen meghatározza az általuk finanszírozható szolgáltatások körét. Az egészségpénztárak működésük első tíz évében a pénztártörvény azon rendelkezését vehették alapul, amely szerint a pénztár „a függetlenség, a kölcsönösség, a szolidaritás és az önkéntesség elve alapján létrehozott, társadalombiztosítási ellátásokat kiegészítő, pótló, illetve ezeket helyettesítő szolgáltatásokat, továbbá az egészség védelmét elősegítő ellátásokat szervező és finanszírozó társulás”.

Ehhez képest a 2003-ban született jogszabály jelentősen szűkítette az egészségpénztárak mozgásterét, hiszen az általuk finanszírozható szolgáltatásokat tételesen, nem pedig a mindenkori társadalombiztosítási szolgáltatási palettájához igazodóan határozta meg. Komoly problémát jelentett az is, hogy a kormányrendeleti szintű jogszabály éveken keresztül lehetővé tette a parlamenti kontroll nélküli szigorításokat. Emiatt kiszámíthatatlan lett a szektor működése mind a tagjai, mind a szolgáltatók számára.

A tavalyi év ezen a területen is gyökeres változásokat hozott. A Gyurcsány-csomag az egészségpénztári szolgáltatásokat két részre osztotta: a továbbra is adómentesen igénybe vehető kiegészítő egészségbiztosítási és az szja-fizetési kötelezettség mellett hozzáférhető életmódjavító körre. Az egészségpénztárak mindegyike egyetértett abban, hogy az egészségbiztosítási reform küszöbén az egészségmegőrző prevenciós szolgáltatások adókötelessé tétele az emberek számára rossz üzenet, azonban a szféra legalább nyolc hónapot kapott a változások végrehajtására, és kormányrendelet helyett végre törvénybe iktatták a finanszírozható szolgáltatásokat és termékeket.

Mindezek tükrében érdemes áttekinteni az önkéntes egészségpénztárak által finanszírozott szolgáltatások utolsó három évét. Mint ismeretes, a PSZÁF az önkéntes egészségpénztárak által nyújtott szolgáltatásokról első ízben a 2005-ös évre vonatkozóan tett közzé jelentést. Tekintettel arra, hogy a 2007-es évről szóló jelentés – támaszkodva a PSZÁF eddigi gyakorlatára – várhatóan május hónapban kerül nyilvánosságra, a tavalyi év vonatkozásában – az adatok 26,9 százalékos feldolgozottsága mellett a szövetség adatgyűjtésére és elemzéseire támaszkodhatunk.

Kiemeljük, hogy az önkéntes egészségpénztárak 2007-ben a tagjaikhoz tartozó családok számára 38,1 milliárd értékben finanszíroztak szolgáltatásokat, ez a tavalyi évhez képest 39,7 százalékos növekedést jelent (az azt megelőző évben a növekedés 23,8 százalék volt). A nagyobb mértékű költést két dolog magyarázza: egyrészt a szektor taglétszámának növekedése, másrészt a tagok a prevenciós szolgáltatások 2007. júniusi szigorítása miatt előre hozott vásárlása. Tagpénztáraink mindegyike arról számolt be, hogy a tagok öszszességében többet költöttek az első, mint a második fél évben, holott ez mindig fordítva szokott lenni.

A www.pszaf.hu és a www.penztarszovetség.eu oldalon található adatokból megállapítható, hogy a 811 ezer pénztártagot számláló szféra 2007-ben legtöbbet továbbra is a gyógyszer árának támogatására (40,2 százalék) és az orvosi ellátásra (20,4 százalék) költötte. Az orvosi ellátás növekvő aránya azért is érdekes, mert a tavalyi volt az első év, amikor az egészségügyi szolgáltatás igénybevétele megelőzte az örök második helyezett szolgáltatást, a gyógyászati segédeszköz árának támogatását (17,3 százalék). A szolgáltatási portfólión belül a sportolás 3, a sporteszköz vásárlása 13, a rekreációs és gyógyüdülés aránya 3 százalék volt, vagyis a tagok egészségmegőrző szolgáltatásokra 19, míg a maradék 81 százalékot az OEP gyógyító szolgáltatásaival analóg gyógyításra fordították.

A három év adatait elemezve megállapítható, hogy a 2005-ben megkezdődött egészségmegőrző tendencia 2007. II. fél évére lefékeződött.

A másik oldalról persze az is igaz, hogy a családtagokkal együtt évi átlagosan 27 ezer forintos költés nem sok mindenre elegendő, főleg akkor, ha a pénztártagnak nincs félretett pénze, csak a munkáltatói hozzájárulással tud gazdálkodni. Az egészségpénztárak forrásbevonó képességét rontja a befizetésekre vonatkozó folyamatos változás, vagyis a kiszámíthatatlanság (az elmúlt öt adóév mindegyikében volt változás, jelenleg 20 700 a fejenként adómentesen adható munkáltatói hozzájárulás).

Szinte minden pénztárnál van valami sajátosság: a Tempónál elmondták, hogy az év első öt hónapjában megfigyelt vagyonvesztés az utolsó negyedévre megfordult, és a bevételek már folyamatosan meghaladják a kiadásokat. A Honvéd Pénztárnál az az érdekes, hogy a tagok tartalékolnak, és szinte kizárólag adómentes szolgáltatásokat vesznek igénybe. A Generali Egészségpénztárnál az orvosi ellátás a maga 28,1 százalékával a szektor talán legmagasabb értéke, a Patikánál és az Új Pillérnél pedig továbbra is a legnagyobb arányú a patikaszerekre való költés. A Patikapénztár szolgáltatási kiadásai a szektor átlaga alatt, 27,1 százalékkal nőttek. A 3,36 milliárd forint értékben finanszírozott szolgáltatás a szektor kiadásainak (2007-ben 38,1 milliárd forint) 8,8 százaléka, ez kevesebb, mint a pénztár taglétszámmal meghatározott súlya.

A Patika csoportnál a szolgáltatási kiadásokban továbbra is masszívan a gyógyszerek és gyógyhatású készítmények vezetnek: ez a tétel az összes kiadás 62 százaléka; szemben a szektor évek óta 35–40 százalék közötti sávjával.

Azt is megállapíthatjuk, hogy a 2003 végén életbe lépett jogszabály elfogadása óta „színesedik” a Patika szolgáltatási palettája, többek között a gyógyüdülés, a gyógyfürdő-látogatás és a sportolás területén. Mindazonáltal a pénztár konzervatív szolgáltatási politikája megmutatkozik a fogyasztói szokásokban is. Látható, hogy a tagok milyen lassan kezdik el használni az újonnan felkínált szolgáltatási lehetőséget. Amíg más pénztáraknál szinte azonnal érzékelhető az új felé nyitás, addig a Patika tagjai kivárnak: a tapasztalatok szerint akár egy teljes év is eltelik az új szolgáltatás igénybevételéig. Nem véletlen, hogy ennél a pénztárnál a legkisebb a prevenciós szolgáltatások aránya (11,8 százalék).

A szektor jövőjét tekintve csak jóslásokba bocsátkozhatunk, holott a pénzügyi területen mindennél fontosabb a tervezhetőség. Annak ellenére, hogy információink szerint 2008-ban nem változnak a finanszírozható szolgáltatásokra vonatkozó szabályok, nem tudjuk megmondani, tagjaink az idén mire fognak költeni. A tavalyi év ebben a vonatkozásban nem lehet kiindulópont, hiszen az esztendő közepén életbe lépő kiegészítő egészségbiztosítási/életmódjavító szolgáltatások szerinti megosztás miatt 2007 „vegyes” év volt.

Azonban senki sem ellensége saját pénztárcájának, így az feltételezhető, hogy tagjaink az idén sem költenek majd prevenciós szolgáltatásokra, mert nem ésszerű az igénybevételt terhelő külön adó megfizetése.

A Patikapénztárnál az első két hónap adatait áttekintve már látjuk, hogy újra erősödik a gyógyszertári költések aránya: január–februárban 574 millió forint értékben finanszíroztunk szolgáltatást, ebből 398 millió gyógyszertári költés volt (69,5 százalék, szemben a tavalyi 62 százalékkal). Jó hír viszont, hogy ebben a két hónapban a vásárolt patikaszerek között minden eddiginél magasabb volt az egészségmegőrző termékek aránya.

Lehet, hogy ez az influenzajárvány miatt volt, de tény: az új egészségbiztosítási rendszerben jobb, ha az ember egészséges marad. A reformban ugyanis biztosan lesz tere az öngondoskodásnak.

A szerző a Magyar Önkéntes Egészségpénztárak Szövetségének elnöke