Bármilyen identitást is szeretne valaki a külvilág számára önmagáról közvetíteni, ez együtt jár a külső megjelenéssel való intenzív törődéssel. A Fanta Trendriport online kutatása szerint a magyar fiatalok 35 százalékának fontos, vagy nagyon fontos a divat. Úgy tűnik, hogy a közhiedelemmel ellentétben a divat nem csupán a lányok ügye, sőt a fiúk körében 2 százalékkal többen mondták, hogy számukra a divat nagyon fontos.
Ennek ellenére a magyar fiatalok közel fele értett egyet azzal, hogy „aki túlságosan követi a divatot, az csak másokat majmol”, és további egy negyedük szintén inkább hajlott ennek elfogadására. Az adatok alapján így a fiatalok csaknem háromnegyede nem tartja túlzottan szimpatikusnak a „divatozást”, elsősorban azért, mert hiányzik belőle az egyéniség, az eredetiség, a saját kreativitás kifejezésének lehetősége.
Az öltözködés mellett a divat és a divatos életmód egyik legfontosabb fiatalkori tartozéka a zene. A zene az egyik leghagyományosabb örömforrásunk, így különös jelentősége van annak, hogy az elérhető, megszerezhető és meghallgatható zene mennyisége az elmúlt évtizedekben hatalmas mértékben megnövekedett. Kutatási adatok szerint, minden második magyar fiatal több, mint 3 órát , a hétvégeken 44 százalékuk pedig öt óránál is többet tölt zenehallgatással. A zene egyértelműen a „tinédzserek oxigénje”, a „fül rágógumija”.
Az új zenéket elsősorban az internetről szerzik be. A többség leginkább fájlcserélő hálózatokat használ, illetve a barátokkal való „csere-bere” során bővíti gyűjteményét. A tinik 13 százaléka – saját bevallása szerint – több mint 15 ezer zeneszámmal rendelkezik, ami több mint 1000 darab hagyományos albumnak felel meg. Ennek végighallgatása több mint egy hónapig tartana, de egy „átlagos” tinédzser is több mint egy hétre való non-stop hallgatnivalóval rendelkezik.
Ez az intenzív zenefogyasztás nem egyenlő a hallgatott zenében való elmélyüléssel. Itt másféle időtöltésről van szó. Napjaink fiataljai tökélyre fejlesztették a „multitasking” életmódot, azaz egyszerre számos tevékenységet végeznek, és párhuzamosan „fogyasztanak” különböző tartalmakat.
Nincs ez másképpen a zene esetében sem, hiszen a zenehallgatás többnyire más elfoglaltsággal is párosul, legyen az közlekedés, házimunka, vagy éppen játék. Ami a használt eszközöket, technológiákat illeti: nem meglepő, hogy a magyar tizenévesek zenefogyasztásában is mára egyértelműen a számítógép, az internet és a hordozható mp3 lejátszók vették át a vezető szerepet. A fiatalok életében korunk rádiójává az mp3 vált.
Az egyes zenei irányzatok áttörték azokat a társadalmi korlátokat, amelyek a 70-80-as években még jellemzőek voltak az akkori fiatalok „zenefogyasztására”. Ma Magyarországon már nem rendelhető egyértelműen társadalmi státuszhoz egy-egy irányzat. A választék óriási mértékű kiszélesedésével, a különböző zenékhez, irányzatokhoz való hozzáférés korlátainak lebomlásával, az internet, mint közvetítő médium megjelenésével ezek a határok elmosódni látszanak.
A zenehallgatásban előtérbe került a nyitottság, az új stílusok és irányzatok befogadása. Ebből következően a különböző zenei irányzatok fogyasztása is inkább kiegyenlített. A legtöbben valamilyen rockzenét hallgatnak, de ehhez hasonló nagyságú csoportot alkotnak a „slágerlistások”, a „partiarcok” és a „fekete zene” hallgatói is. Legkevesebben a népzenét, klasszikus zenét és jazzt hallgató „ínyencek” vannak.
Sok magyar fiatal számára a zene nem csak egyszerű időtöltés, de az önkifejezés egyik legfontosabb eszköze. A magyar fiatalok 20 százaléka játszik valamilyen hangszeren, ami az uniós átlaghoz hasonló. Saját bevallásuk szerint a zenélés leginkább kikapcsol, megnyugtat és szabadságérzetet ad.
Egy másik fontos zenével kapcsolatos szabadidős tevékenység, a nyári zenei fesztiválok látogatása. A fiataloknak a fesztiválokkal kapcsolatos elvárásai nagyon egyszerűen megfogalmazhatók. Ez nem más, mint a 24 órás, non-stop szórakozás, a barátokkal való időtöltés, a fesztelenül szabad légkör, és a játék. A fő attrakció természetesen a zene. Több kutatás szerint is a Sziget Fesztivál illetve a Coke Club a leglátogatottabb nyári fesztivál a fiatalok körében.
A mai fiatalok saját stílusuk megválasztását tekintve már egy demokratikus kultúrában nőttek fel, ahol szinte semmi sem gátolja azt, hogy mindenki az általa leginkább kedvelt öltözetben, a legkülönbözőbb zenei stílusokat hallgatva mutassa meg magát a külvilág számára. A fiatalok többsége él is ennek a választásnak a lehetőségével. Ha rendelkezésre áll, elérhető a választék, és egy adott közösségben jelen van ennek a sokszínűségnek, az újra való nyitottságnak, a kísérletezésnek a kultúrája, akkor ez előbb-utóbb „utat is tör magának”.
A külsőségek, a kifelé mutatott kép szerepe talán felértékelődött, de nem lehet a fiatalokat egységes masszaként szemlélni. A világ kitárult, nagyon sokféle minta közül választhatnak és választanak is – ami kívülről csak utánzásnak, öncélú fogyasztásnak látszik, az ennél jóval összetettebb és tudatosabb folyamat.
