– Mennyit változott az élete az elmúlt két hétben, amióta nem ön a Legfelsőbb Bíróság elnöke?
– Az LB tanácselnöke voltam korábban is, ezt folytatom. A kollégáim összeszámolták: a Legfelsőbb Bíróság elnökeként is 1400 ügyet tárgyaltam elnöki mandátumom 6 éve alatt. Tehát nem sokat változott az életem, talán annyit, hogy kicsivel nyugodtabb lett. Mondjuk például két hétvégéből kettőt töltöttem otthon, ami máskor egy év alatt szokott teljesülni.
– A család tehát örült.
– Igen. A feleségem különösen. Amikor hat évvel ezelőtt felkértek erre a pozícióra, ő már azt is ellenezte, hogy elfogadjam. Pontosan azért, mert féltette a családi életünket.
– Önt meglepte a köztársasági elnök döntése?
– Nem. Nagyobb meglepetés lett volna, ha hosszabbít.
Lomnici Zoltán
1954-ben született. Egyetemi tanulmányait 1979-ben fejezte be az ELTE jogi karán. 1982 májusában bíróvá választották, és azóta megszakítás nélkül bíróként tevékenykedik. Legfelsőbb bírósági bíró 1991-ben lett, a főtitkári posztot 1998-tól látta el, egyben ő volt a szervezet szóvivője is, egy évvel később tanácselnöki megbízást kapott. 2002 februárjában elnökhelyettessé nevezték ki, majd ugyanabban az évben az Országgyűlés 99 százalékos szavazati aránnyal hat évre a Legfelsőbb Bíróság elnökévé választotta.Nős, felesége gimnáziumi tanár, fia jogász, lánya joghallgató
Hobbija: sport, festészet.– Miért?
– A rendszerváltás óta több, mint 30 személyt választott meg az országgyűlés kétharmados többséggel, és csupán 10 százalékukat választották újra. Ráadásul közülük semleges közjogi méltóság mindössze hét volt. Engem a parlament 99 százalékos többséggel választott meg. A politikai közélet jelen állapota szerint kevés az esély hasonló eredményre. A parlament kétharmados támogatását és a köztársasági elnök jelölését egyszerre kell megszerezni. Nincs könnyű feladata annak, aki ezt a posztot be kívánja tölteni.
– Ez jól látszik az utódja körül kialakult helyzetből. Jelent ez közvetlen veszélyt a működésre, hogy nem sikerült utódot választani?
– Rövid távon semmiképp. Mivel az LB-n és az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban (OIT) is van elnökhelyettes, akik teljes jogkörrel helyettesítenek, jövő áprilisáig közvetlen problémát nem okoz az elnök hiánya. Persze jó volna minél előbb orvosolni: nem tudok olyan európai országról, ahol nincs főbíró.
– Önnek sem ment könnyen az elmúlt időben. Elutasították a pályázatát az Oktatási Tudományos Tanács vezetői posztjára.
– Én elég puritán vagyok ezekben a dolgokban. Az OIT több tagja előre jelezte: nem ért egyet a kinevezéssel, mert nem tartja méltó visszavonulási lehetőségnek ezt az állást egy főbíró számára.
– Ön méltónak tartotta volna?
– Kétségtelen, hogy jóval alacsonyabb beosztásról volt szó, de az OIT jelenlegi tagjaival, vagyis a volt kollégáimmal szívesen vállaltam volna ezt a munkát a mandátumuk lejártáig, a jövő év végéig. De, ez nemcsak rólam szól. Európa számos országában törvények szabályozzák az egykori legfőbb közjogi méltóságok visszavonulásának rendjét. Míg Franciaországban például a Legfelsőbb Bíróság idő előtt leköszönő elnöke a törvény erejénél fogva automatikusan tagja lett az Államtanácsnak, addig például a jelenlegi magyar államfő egyetemen tanított, miután letelt alkotmánybírósági elnöki megbízatása. Nem ért tehát engem sem meglepetés: készültem, hogy minél zökkenőmentesebb legyen a visszatérés.
– Hogyan lehet arra készülni?
– Például azzal, hogy az ember nem értékeli túl azt a tényt, hogy közjogi méltóság. Az elmúlt hat évben is ugyanúgy tárgyaltam, mint mielőtt elnöknek választottak. Ezután is ezt teszem és tanítok az egyetemen, de ezen kívül számos civil és tudományos megbízatásom van. Nem lesz sokkal kevesebb feladatom, csak időm lesz több valamivel. Nem költöztem be a Legfelsőbb Bíróság elnökének járó rezidenciába, így könnyebb lesz visszatérni a hétköznapi életbe.
– Mi következik most?
– Az ítélkezés mellett a szakmában inkább tudományos kérdésekkel szeretnék foglalkozni. A családdal pedig nyaralás. A Balaton felvidéken van egy kis házikónk, oda megyünk egy hétre és Ausztriába is szeretnénk egy hétvégét eltölteni, mert az egész család nagyon szereti a hegyeket.
Nős, felesége gimnáziumi tanár, fia jogász, lánya joghallgató
Hobbija: sport, festészet. -->
