A republikánus képviselők már 2005-ben kezdeményezték a hitelintézetekre vonatkozó szabályozás megváltoztatását. A jogszabály-módosítás indoklásában a képviselők nevesítik a Fannie Maet és a Freddie Mac-et, mint olyan vállalatokat, amelyek hatalmas kockázatot jelentenek az amerikai adófizetők biztonságára nézve. A javaslat benyújtói hozzátették, hogy a helyzet a teljes amerikai gazdaságot is veszélybe sodorhatja.
Csakhogy a huszonöt republikánus honatya hiába kampányolt a módosítás mellett, mivel a DCI nevű tanácsadó cég washingtoni irodája eközben ellenkampányt indított, amelynek keretében tizenhárom republikánus szenátort környékeztek meg az AP birtokába került dokumentumok szerint. A Chuck Hagel által kezdeményezett módosítás így végül elhalt, mivel nem kapott elég támogatást ahhoz, hogy szavazásra bocsássák.
McCain szenátor ugyan nem szerepelt a DCI célpontjai között, sőt: a Hagel javaslat egyik aláírója volt, viszont kampánymenedzserének cége több mint kétmillió dollárt kapott a Fannie Mae-től és a Freddie Mac-től 2000-ben. Az akciót "suttógó lobbikampánynak" nevezték a Freddie Mac-en belül és a hírügynökségnek név nélkül nyilatkozó alkalmazottak szerint mindent elkövettek, hogy a DCI szerepét ne érzékelje a nyilvánosság.
A kampány célpontjaiul választott szenátorok közül nyolcan támogatták a módosítást, kilencen nem. A Freedie Mac az informátorok szerint minden célpontul választott államnak tízezer dollárt fizetett havonta, ezen kívül havi húszezer dollárt kaptak a kampányt irányító területi vezetők.
A Freddie Mac elismerte, hogy a cég a DCI segítségével tartotta a kapcsolat az államokkal, hozzátéve, hogy ezt a törvényeket betartva tette. Sem a Freddie Mac, sem a DCI nem nyilatkozott arról, mekkora összeget fizettek a republikánus tanácsadó cégnek
