Már a Baka András jelölése körüli vitákból kiderült, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökének, aki az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke is, a hazai szervezeti és politikai viszonyokból következően nem szakmailag kell alkalmasnak lennie. Félő, hogy a köztársasági elnök újabb jelöltje, Havasiné Orbán Mária, a Győri Ítélőtábla elnöke is olyan megfontolásoknak esik áldozatul, amelyeknek nincs közük azokhoz a szempontokhoz, amelyek egy jogállamban e pozíció betöltésekor számítanak. Komoly igazgatási, szervezeti és hatalmi bajok sodorták válságba a bíróságot, amit az elnök jól érzékel – írja Fleck Zoltán jogszociológus a Népszabadságban.
A főbíró megválasztásában az államfőn kívül két szereplőnek van még feladata: az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak és az Országgyűlésnek. A politikusok mégis hajlanak arra, hogy végső döntésüket e véleménytől tegyék függővé. Ezt azonban csak akkor tekintheti bárki is természetesnek, ha nincs tisztában azokkal a belső érdekviszonyokkal, amelyek a bírósági igazgatást uralják, és semmit sem tud arról, hogy e testület többsége csak akkor lenne elégedett a jelölttel, ha az a mai állapotok fenntartása mellett kötelezné el magát.
A hírek szerint a jelenlegi jelölt valós vagy vélt politikai szimpátiái döntő szerepet játszanak a frakciók véleményének kialakításában. Ez a végzetes romlás jele: mit kaptak, kaphattak eddig a politikusok a független bíróságok vezetőitől, ha a bíró szimpátiáit kell mérlegelni? Nincs tisztában a bírói függetlenség fogalmával az a politikai csoport, amelyik aszerint vár valamit vagy tart valamitől, hogy a főbíró milyen politikai értékrendszerrel rendelkezik a magánéletében.
A pártatlanság és függetlenség a szakmai alkalmasság része, ha a jelölt szakmailag alkalmas, akkor a politikai hovatartozás lényegtelen. Persze - rosszak a tapasztalatok. Ráadásul a politikai és másmilyen hírbehozás az előző főbírói ciklus stratégiája volt. A korábbi vezetés pozíciójának megőrzése céljából átpolitizálta a bíróságok igazgatását, s ezt az alkalmatlanságra utaló egyértelmű jelet a politikai elit alig vette észre, vagy ha igen: kedvezően fogadta. Mindenesetre a hatása alól máig nem tud kikerülni.
Tévedésben van minden politikus, aki az életfontosságú reformoknak való elkötelezettség és a szakmai alkalmasság jelei helyett (vagy mellett) a politikai szimpátiák nyomait keresi a jelölt életútjában – szögezi le Fleck Zoltán.
