Áttörő biológiai terápia a reumatológiában

Nem árt leszögezni azt sem, hogy a közfelfogással ellentétben egyes mozgásszervi kórképek magasabb halálozási aránnyal járnak, gondoljunk csak például a csontritkulás talaján kialakuló combnyaktáji törések utáni vagy a szisztémás autoimmun-betegségekhez, illetve a sokízületi gyulladáshoz (rheumatoid arthritis, RA) társuló magas mortalitásra.

Az RA-s betegek átlagos élettartama tíz évvel rövidebb, mint az átlag népességé, és a kifejezetten sok ízületet érintő RA-ban a betegek halálozási aránya nem jobb, mint azoké, akik három koszorúér-elzáródásban vagy a nyirokrendszeri daganat egy súlyos típusát jelentő Hodgkin-kór IV. stádiumában szenvednek. Ezért a reumatológiai betegségcsoport a daganatos és a szív-ér rendszeri kórképek mellett kormányzati támogatás és nemzeti programok vonatkozásában a nyugati társadalmakban mindenütt prioritást élvez, különösen a jelenleg zajló „Csont és ízület évtizedében”.

A reumás megbetegedéseket különböző csoportokba oszthatjuk. Míg az ízületi porcot érintő kopásos (arthrosis), a csontrendszeri (pl. csontritkulás) és a lágyrészekben zajló kórfolyamatok elsősorban az idősebb egyénekben alakulnak ki, addig a főleg az ízületi belhártya elváltozását okozó gyulladásos természetű betegségek a fiatal korosztályt, számos esetben a gyermekeket veszélyeztetik. Meg kell tehát szabadulnunk attól a tévhittől, hogy a reuma az öregkor betegsége, hiszen intézetünkben, az ORFI-ban, egy külön gyermekreumatológiai részlegen folyamatosan nagyon sok iskoláskorú vagy még fiatalabb gyermeket kezelünk ízületi gyulladással, orvosi nyelven arthritissel. Az arthritis hátterében elsősorban lokális vagy szisztémás immunológiai kórokok állnak, de azok lehetnek döntően gerincet érintő gyulladások, ún. spondylarthritisek, baktériumok vagy vírusok által kiváltott ízületi gyulladások, illetve a kicsapódott húgysavkristályok által előidézett köszvény is.

Mindig szakorvosnak és speciális laboratóriumi, röntgen- és más szakirányú vizsgálatnak kell eldöntenie, hogy a kéz kis- vagy nagyízületeinek arthritise mögött milyen kórfolyamat húzódik meg. Mivel a diagnózis korai felállítása a terápia időben történő megkezdése és ezáltal annak eredményessége szempontjából meghatározó, hazánkban is kiépítettük az arthritiscentrumok országos hálózatát, amely ma már több mint húsz, szakemberekkel és diagnosztikai lehetőségekkel jól ellátott szakambulanciát jelent (táblázat). Ide várjuk a háziorvosok, a reumatológusok és más szakorvosok által beküldött, ízületigyulladás-gyanús betegeket.

A reumatológiai betegségek modern kezelésének ismertetésekor meg kell emlékeznünk arról a hallatlanul gyors fejlődésről és szemléletváltozásról, amely a szakterületünkön az utóbbi években végbement. Mindenekelőtt a mozgásszervi betegségek molekuláris hátterét megvilágító alapkutatások ugrásszerű fejlődését kell említenünk, amely a génszintű vizsgálatoktól a fehérjemolekulák funkcionális analíziséig terjed. A sejtek közötti kommunikáció és ezen belül egyes gyulladásos fehérjetermékek (pl. cytokinek) szerepének vagy a sejten belüli jelátvitel mechanizmusának feltárása nagymértékben segítette az új kutatási irányvonal, a molekuláris reumatológia kialakulását. Az élő szövetek és a reumatológiai kórképek alapfolyamatainak megismerését napjainkban rendkívül gyorsan követi az ezeket előnyösen befolyásolni tudó, bizonyítékokon alapuló gyógyszermolekulák kifejlesztése és azok széles körű alkalmazása. Közülük is kiemelkedő jelentőségűek az ún. biológiai terápiás készítmények, melyek az ízületi gyulladások kezelésében valóban forradalmi áttörést hoztak.

Mit is kell értenünk a biológiai terápia sokat emlegetett, de nem mindig helyesen definiált fogalmán? Ez olyan innovatív gyógyszeres kezelést jelent, amely a szervezet kóros gyulladásos vagy daganatos folyamatába egyes aktivált sejtekre vagy sejttermékekre gyakorolt nem kémiai, hanem biológiai hatásával a kórfolyamat egy adott pontján célzottan avatkozik be. Arról van tehát szó, hogy a különböző betegségekben tudományosan feltárt kóros biológiai kulcsreakciókat megtervezett gyógyszermolekulákkal specifikusan kíséreljük meggátolni. Ezért a biológiai terápiát kórlényegi beavatkozásnak tartjuk, mely elvezethet a különböző kórképek oki kezeléséhez is. A célzottan ható biológiai gyógyszermolekulák biotechnológiai úton előállított fehérjetermészetű anyagok, legtöbbször ellenanyagok. A biológiai gyógyszereket eredményesen alkalmazzuk az orvostudomány különböző területein, így a reumatológia mellett az onkológiában, a belgyógyászatban (pl. gyulladásos bélbetegségek kezelésére), az ideggyógyászatban (pl. sclerosis multiplex esetén) vagy a bőrgyógyászatban (pl. pikkelysömörnél).

A reumatológiában a biológiai gyógyszereket elsősorban olyan ízületi gyulladások kezelésére használjuk, ahol a háttérben immunológiai természetű elváltozások állnak. Ezek közül a legfontosabb a krónikus, progreszszív ízületi gyulladás, a rheumatoid arthritis, amely az ízületi porcot és csontot elpusztítva súlyos deformitást, mozgáskorlátozottságot, belszervi szövődményeket idézhet elő, és a betegek fizikai, pszichés és anyagi elnyomorodásához vezethet. A betegség gyermekkori változata ezeken túlmenően az élettani növekedést és fejlődést is gátolja, ezért a fiatalkori arthritisben szenvedők testileg visszamaradottak lesznek. A pikkelysömörhöz társuló arthritis vagy a gerinc elmerevedésével járó Bechterew-kór szintén súlyos mozgáskorlátozottságot okozhat. A betegségekben közös, hogy mindegyikben bizonyos fajtájú fehérvérsejtek aktiválódnak, és gyulladáskeltő cytokin fehérjék, pl. tumor necrosis faktor-alfa (TNF-alfa) termelődnek nagy mennyiségben, amelyek a szövetpusztítás fő elemei.

Érthető tehát, hogy az első számú biológiai terápiát ezen kórképekben a TNF-alfa-gátló gyógyszerek alkalmazása jelenti, melyeket egy brit reumatológus, Ravinder Maini fedezett fel az orvostudomány számára. Világra szóló felfedezéséért a királynő lovaggá avatta, és reméljük, hogy eredményét a közeljövőben mások után a Nobel-díj-bizottság is elismerésre méltatja majd.

Mára már a TNF-alfa-gátló és az aktív fehérvérsejteket blokkoló más biológiai gyógyszereket világszerte több millió gyulladásos reumatológiai betegnél használják nagy sikerrel. Az injekcióban és infúzióban adott készítmények nemcsak az igen fájdalmas tüneteket csökkentik minden korábbi szernél hatékonyabban, hanem meggátolják a betegség előrehaladtát, és így megóvják a beteget az elnyomorodástól, a különböző szövődményektől és élettartama megrövidülésétől. Az általuk elért életminőség-javulás különböző objektív mérésekkel egyértelműen igazolható. Az arthritises gyermekek számára a biológiai terápia megnyitja a teljes élet lehetőségét testileg, lelkileg és szociálisan egyaránt. Ha mindezt együtt mérlegeljük, akkor leszögezhető, hogy a gyulladásos reumatológiai betegeken alkalmazott biológiai szerek hasznossága egészséggazdasági számítások alapján messze meghaladja a ráfordított költségeket.

Természetesen ezen költséges beavatkozásokat csak más gyógyszerek hatástalansága esetén rendeljük el, és a gondos kivizsgálást követő szoros beteggondozás során mindig figyelemmel kell lennünk a potenciális mellékhatásokra, így például a fertőzések fokozott veszélyére is.

Magyarországon a reumatológia területén közel kétezer ízületi gyulladásban szenvedő felnőtt és fiatal betegen alkalmaztunk eddig biológiai készítményt, nagy többségükben kiváló eredménnyel. Reményeink szerint ezek a tények az arthritisben szenvedő betegek esélyegyenlőségét szem előtt tartó finanszírozókat a jövőben a terápiás lehetőségek bővítése irányába befolyásolják.

A szerző egyetemi tanár, a Magyar Reumatológusok Egyesületének elnöke