Ma Magyarországon megint kezelhetetlen, iszonyatos etnikai kérdés és kezelhetetlen, iszonyatos szociális kérdés van, akárcsak ''48-ban. Az uralkodó osztály 1848, 1918 és 1989 után is tehetetlenségtől és vakságtól szenved. Persze sok minden más, de az országot alapvetően ugyanazok a problémák feszítik – mondta Tamás Gáspár Miklós a Népszabadságnak arra a kérdésére: mennyiben hasonlítható össze 1848 és 2009.
A filozófus szerint miközben a válság körülményei között hatalmas verseny alakul ki az egyre szűkülő állami forrásokért, az összes polgári párt lényegében az alsó hét-nyolcszázezres réteg szociális kedvezményektől, segélyektől való megfosztását javasolja, és megpróbálja menteni a középosztályt, no meg védeni a tőke kiváltságait. A szociális törvények, az "Út a munkához" program, a "segély helyett munkát" elképzelés, "a Monoki Gondolat" mutatja, hogy a legszegényebbeket dobják ki a szociális hálóból. Tamás Gáspár Miklós leszögezte: "segély helyett nem lesz munka, mert munka nincs. Segély helyett börtön lesz."
A polgári közvélemény és az állam büntetőpolitikával kívánja megoldani a szociális problémákat, ezt mutatja a közbiztonsággal kapcsolatban kialakult igazolhatatlan és indokolatlan hisztéria. A "morális pániknak" most az a politikai funkciója, hogy előkészítse a talajt a szociális rendszer további szétrombolásához. Az etnikai és szociális egyenlőtlenségi problémák egyidejűsége, a Magyarországon hagyományos "demográfiai rémület" kétszáz esztendős.
A filozófus szerint nem tudatos hisztériakeltésről van szó: akik a bűnözéssel kapcsolatos hisztériát szítják, maguk is meg vannak győződve az igazukról. A lényeg az, hogy ki mire használja a létező pánikot. Ott tartunk, hogy a szociális válságban népszerűségre törekvő, nyerésre álló párt vezetője nyugodtan mondhatja, hogy megadóztatja a minimálbért. A hagyományosan szakszervezeti bázisú, magát szociáldemokratának valló párt megteheti, hogy lesöpri az asztalról a szakszervezetek aggályait, és mindent elkövet érte, hogy a munkától a tőkéhez, a szegényektől a gazdagokhoz csoportosítsa az állami erőforrásokat. A propaganda beválik.
