Németország egyik vezető közéleti személyisége szerint a munkanélküliek vagy az egyszerű adófizetők fogják ezeket az összegeket törleszteni, nagy valószínűséggel évtizedeken keresztül. A Frankfurti Iskola második generációjának emblematikus alakja a hetilapnak kifejtette: a válságban az a legnagyobb botrány, hogy az emberek vakon folytatják mindazt, amit ezt megelőzően is csináltak. „Érzésem szerint Európából hiányzik mindennemű érzék, amely azt sugallná, hogy meg kell változtatni az uralkodó politikai napirendet” – mondta.
Szerinte a nemzeti vagy vallási értékek előtérbe helyezése csak az önérdek neoliberális felszabadításának fatális ellenpontja: „Minél liberálisabban viselkedünk a kulturális a kulturális kisebbségekkel a saját országunkban, annál kevesebb lesz az idegengyűllölet, annál nagyobb lesz az idegen kultúrák iránti érzékenység” - magyarázza.
Habermas úgy véli: a magyarok, a csehek és a balti népe joggal várják el a jelenlegi válságban, hogy Európa többi része szolidárisan viselkedjen velük szemben, ehhez viszont mindanyunknak túl kell lépnünk a politika szociáldarwinista felfogásán, amely az egymással rivalizáló kultúrák és hatalmak magabiztosságának elképzelésén alapul.
„A nacionalizmus a 19. századból örökölt nyomorult terhünk, amely blokkolja alakosság fantáziáját, és megbénítja a politikusok alkotóerejét” – tette hozzá.
