A jogalkalmazók egyértelmű és következetes fellépése esetén a Magyar Gárda jogerős feloszlatása demonstrálja, hogy a jogállami intézmények nem eszköztelenek a szélsőséges szervezetekkel szemben. Ha pedig a nyilvánosságban egyértelműen elítélő kép alakul ki a jogerős döntéssel szembeszegülő szervezetekről, akkor ez a demokratikus és a jogállamisággal össze nem egyeztethető szélsőséges politikai törekvések között húzódó határt is kijelöli.
Egyelőre azonban nem ebbe az irányba mutatnak az események. A nyilvánosságban a rendőrség fellépése erősen vitatott, a jogerős döntést el nem fogadók demonstrációinak elítélése viszont erőtlen. A rendőrséget magát is elbizonytalanítják a kritikák, a szervezet fellépései és azok indoklása nem következetes a jogerős döntés óta. A feloszlatás ráadásul nem jelenti automatikusan a mozgalom megszűnését; sőt: rövid távon növeli a szervezet, valamint a Jobbik jelentette kockázatot. Fennáll ugyanis annak veszélye, hogy a párt „futva a gárda után” rendszerellenesebb pozíció felé tolódik, a Magyar Gárda pedig illegalitásba szorulva tovább radikalizálódik.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy az illegálisan működő és így egyre nehezebben kontrollálható Magyar Gárda a Jobbik számára is veszélyessé válhat. A Jobbik betiltását követő tüntetések így egyszerre tesztelik a Jobbik stratégiájának sikerét, a Magyar Gárda erejét, valamint a jogállam működésének hatékonyságát.
A feloszlatás politikai következményei
A mozgalom nem szűnik meg a jogi döntéssel. A Magyar Gárda feloszlatásáról szóló elsőfokú bírósági ítélet után kiadott elemzésünkben előrevetítettük, hogy a bírósági döntés önmagában nem teremt egyértelmű helyzetet. A „mozgalom sorsa és a vele kapcsolatos rendőrségi-nemzetbiztonsági fellépés körül akkor is további jogértelmezési viták bontakozhatnak ki, ha az elsőfokú döntés jogerőre emelkedik” – írtuk.
Ha ugyanis a Magyar Gárda hivatalosan bejegyzett szervezetként nem is működhet tovább (tehát nem szedhet tagdíjat, nem vezethet számlát, nem birtokolhat ingatlanokat), demonstrációkat továbbra is tarthat, hiszen a tagok azokat magánszemélyként is bejelenthetik. A jogerős feloszlatás után pedig egyértelművé vált: a tagok nyilvánvaló elköteleződése és aktivitási igénye valamilyen formában bizonyosan életben tartja majd a szervezetet.
A Magyar Gárda Egyesület jogerős feloszlatása rövid távon aktivizálja a Magyar Gárdát. A szervezet annak érdekében, hogy saját létezését bizonyítsa, rendszeres felvonulásokat fog tartani, ezzel tesztelve és provokálva is a jogalkalmazó szervezeteket (főleg a rendőrséget) és a politikai szereplőket. A Magyar Gárda az indokolatlan rendőri erőszak elszenvedőjeként, áldozati szerepben próbálja felébreszteni és fenntartani önmaga iránt a közvélemény rokonszenvét.
Megszűnik vagy gyengül a szervezet feletti politikai kontroll.
Lapozzon!
Megszűnik vagy gyengül a szervezet feletti politikai kontroll.
A legnagyobb veszélyt az elkövetkező időszakban az jelenti, hogy a Jobbik nem tudja kontrollálni a Gárdát, és a párt tagtoborzó-mozgósító- kommunikációs eszközéből a szervezet – immáron illegális – mozgalommá változik. Ennek jelei már láthatóak voltak a július 4-i Gárda-tüntetésen is: a demonstráció szervezése vélhetően nem a Jobbik vezetésének ötlete volt. Vona Gábor viszont kényszerhelyzetbe került múlt szombaton, kénytelen volt megjelenni a tüntetésen, különben a Gárda elszakadása radikálisan felgyorsult volna. A Jobbik vezetése elkeseredett küzdelmet folytat annak érdekében, hogy fenntartsa a Magyar Gárda feletti kontrollt, annak irányítása viszont már mintha részben ki is csúszott volna a párt elnökének kezéből.
A szervezet kikerül a jogi kontroll alól. A bírósági eljárás befejeztével megszűnik a Magyar Gárdát ellenőrző egyik legfontosabb külső tényező: maga a bírósági eljárás. Azzal, hogy a Gárda illegálissá válik, az ügyészségi törvényességi felügyelet sem érvényesül majd. A tagok mind nagyobb hajlandósága az illegális akciókra megnehezítheti a szervezet ellenőrzését.
A mozgalom önállósodó, jogi és nyilvánossági kontroll alól felszabaduló sejtjei a további radikalizálódás veszélyét rejtik magukban. A jogalkalmazó szervek (rendőrség, ügyészég és bíróságok) következetes, egyirányú fellépése és döntései gyengíthetnék is a szélsőjobboldali szervezeteket, ugyanakkor az elhúzódó jogértelmezési viták és konfliktusok a Jobbiknak kedveznek, hiszen a párt éppen az igazságszolgáltatás és a hatóságok működésképtelenségével állítja szembe saját rendpárti politikáját.
A jogalkalmazó szervek bizonytalansága csak tovább erősíti a szélsőjobboldalt – amit jól mutat, hogy a rendőrség korábbi erőteljes fellépése után a július 11-i tüntetésen mutatott passzivitását a Jobbik vezetői már saját győzelmükként és a „hatalom meghátrálásaként” ünnepelték.
A Jobbik táborának további radikalizálódása várható. Közép- és hosszú távon a legnagyobb kockázatot a hazai politikai rendszer és az etnikai feszültségek szempontjából az jelenti, ha a radikalizálódó, a jogállami normákkal nyíltan szembeszegülő Jobbik tábora ezután is egyben marad, illetve a párt növelni tudja támogatottságát. Mindez ugyanis azt jelentené, hogy a választók egy jelentős része olyannyira bizalmatlan az igazságszolgáltatással és a rendőrséggel szemben, hogy a hivatalos szervek és a Jobbik között fennálló konfliktusban inkább az utóbbi mellé áll.
Ez ráadásul igazolná a Jobbik szélsőségesebb stratégiáját, és megerősítené a közvélemény általános radikalizálódásával kapcsolatos véleményeket, ezzel nem csak a Jobbik szavazótáborát, de egész magyar politikai rendszert és annak más szereplőit is radikálisabb irányba tolva. Ezt a folyamatot erősíti az is, hogy a nyilvánosságban egyértelműen elítélő kép eddig nem alakult ki a jogerős döntéssel szembeszegülő szervezetekről, ehelyett a demonstrációkkal szembeni rendőrségi fellépés jelenti a legfőbb vitatémát.
Jobbik: válaszútra kényszerítve
Lapozzon!
Jobbik: válaszútra kényszerítve
A Magyar Gárda jogerős feloszlatása új, kedvezőtlen helyzetet teremtett a Jobbik számára: a párt több szempontból is kényszerhelyzetbe került.
A Jobbik önmeghatározásához eddig hozzátartozott, hogy bár valóban radikális megoldási javaslatokat kínál a fennálló súlyos problémákra, a párt nem egy törvényellenes erőszakos szerveződést, hanem a jogállami kereteken belül maradó politikai alternatívát jelenít meg. Sőt, a radikális táboron belüli egyik legfőbb törésvonal eddig éppen a jelenlegi alkotmányos berendezkedéshez való viszony volt, és ebben a vitában a Jobbik eddig a jogállami kereteken belüli politikai érvényesülés (pártpolitizálás) útját választotta. A Magyar Gárda jelentette a „hidat” a Jobbik és a legszélsőségesebb rendszerellenes csoportok között, melynek segítségével a Jobbik össze tudta kötni a céljaiban és eszközeiben egyébként rendkívül heterogén szélsőjobboldal különböző csoportjait.
A kiugró EP-eredmény részben annak volt köszönhető, hogy a Jobbik úgy tudott új szavazókat – alapvetően a párthoz képest középről – megszólítani, hogy a radikális és szélsőséges tábor sem pártolt el tőle. Azonban a radikalizálódás és az EP-kampány óta érzékelhető középre nyitás közötti törékeny egyensúly a mostani események után felborulhat.
A Magyar Gárda törvénytelennek minősítését követő atrocitások ugyanis áthúzták a parlamenti politizálás céljainak jobban megfelelő, közepet célzó stratégiát. A Jobbik a tettleges, erőszakos rendszerellenesség védelmezőjének szerepébe kényszerült, nyíltan konfrontálódva a jogállam intézményeivel és azok döntéseivel.
Bár egyelőre nem látható, miként reagálnak a feloszlatásra és az azt követő eseményekre a párthoz nem ideológiai elkötelezettségből és gyengén kötődő szavazók, közel sem kizárható, hogy a nyíltan rendszerellenes magatartás következtében a párt támogatottsága némileg csökken. A Jobbik több mint négyszázezer szavazójának jelentős része vélhetően inkább a párt új arcai és mondanivalója, a rendpárti retorika, a romakérdés felvállalása miatt választotta a pártot. A rendőrséggel való nyílt és rendszeres szembeszegülés, illetve a jelenlegi demokratikus jogállami berendezkedést nyíltan elutasító, az utcai rendbontások egyik főszervezőjeként ismert Budaházy György melletti kiállás pedig egy részüket eltaszíthatja a párttól.
