Az infláció elsősorban a szegényeket sújtja

Magyarországon az ezredfordulót követő évek gazdasági növekedése mellett is megfigyelhető volt a társadalom jövedelmi polarizációja, amelynek egyenes következménye volt az is, hogy az egyes rétegek fogyasztással mért életszínvonala is eltérően alakult. 2006-ig a különbségek csak lassan nőttek, majd a költségvetési kiigazítás, a gazdasági válság kitörése és az arra válaszként hozott megszorító intézkedések felgyorsították ezt a folyamatot – vélekednek az ECOSTAT szakértői.

Az infláció az eltérő fogyasztási szerkezet miatt más-más terhet jelent a különböző csoportoknak. Az alacsony jövedelmű családok fogyasztói kosarában az átlagnál nagyobb súllyal szerepelnek az élelmiszerek, a lakhatási költségek, a ruházkodás és a dohányáruk, így az ő életszínvonaluk ezeknek a termékeknek és szolgáltatásoknak az áremelkedésére a legérzékenyebb. A többi cikkcsoport az átlagosnál kisebb súlylyal jelenik meg a kiadásaikban, így pl. lakberendezésre, egészségügyre, közlekedésre, távközlésre, valamint szabadidős, kulturális tevékenységekre kevésbé költenek. Utóbbi termékeknek és szolgáltatásoknak az aránya a jövedelmi helyzet javulásával növekszik a fogyasztási struktúrán belül.

Kivételek persze akadnak: az egészségügyi kiadások például a közepes jövedelműek fogyasztói kosarában jelennek meg a legnagyobb súllyal, mivel az idősebb korosztály zömében idesorolható. Hasonló okból a ruhavásárlás valamivel alacsonyabb ezekben a tizedekben, mivel az idősebbek kiadásaik kisebb részét fordítják ruhára, míg a szegényebb családoknál a gyermekek, a gazdagabb családoknál pedig az aktív felnőttek nagy aránya és a luxusfogyasztás indokolja a magasabb öltözködési kiadásokat. A közlekedési kiadások egy ideig nőnek a jövedelmi helyzet javulásával, azután a középső rétegeknél csökkennek, majd a felső tizedeknél meredeken emelkednek, ez elsősorban a munkába és iskolába járás költségeivel, illetve a középső, részben nyugdíjas tizedeknél ennek hiányával függ össze. Az anyagi körülmények mellett az eltérő demográfiai állapot – és ezzel szoros összefüggésben a munkaerő-piaci jelenlét – is meghatározó a családok fogyasztási struktúrájára nézve. A kiadások szerkezete mellett lényeges szempont az is, hogy a családok hogyan osztják meg jövedelmeiket a fogyasztás és a megtakarítás között. A szegényebb rétegek e téren is hátrányban vannak, mivel ők az eleve alacsonyabb fogyasztási szint mellett sem képesek nagyobb összegű megtakarításokat felhalmozni. A közepes helyzetűeknél már lehetséges valamennyi felhalmozás, míg a gazdagabb rétegek jövedelmüknek egy jelentősebb részét fogyasztás helyett vagyongyarapításra használhatják. A különböző helyzetű családok a fogyasztás és felhalmozás szempontjából is eltérően reagálnak a jövedelem változására.

Az elmúlt két évben tapasztalható, hogy speciális fogyasztási szerkezetük miatt az alacsonyabb jövedelműeket sokkal inkább megterhelte az infláció, mint a társadalom többi rétegét. Bár az idei év eddigi tendenciái alapján az látható, hogy a szegényebb családok fogyasztói kosarának ára nem emelkedik jobban, mint az átlagos infláció, azonban ennek ellenére is jelentős reáljövedelem-csökkenéssel lesznek kénytelenek számolni, ez az ő esetükben a fogyasztás visszafogását is kikényszeríti. Mivel fogyasztásuk jelentős része rezsijellegű kiadás (élelmiszer, lakhatás), amelyet mindenképp finanszírozniuk kell, így ezeket a többi – szabadabban megválasztott – kiadásuk terhére kell valamilyen módon kigazdálkodniuk. A középső rétegeknél hasonló folyamat megy végbe, bár ez kevésbé lehet drasztikus, mivel a valamivel enyhébb reáljövedelem-csökkenés mellett az esetlegesen még meglévő pénzügyi tartalékok felélésével kevésbé eshet vissza a fogyasztásuk. A következő évben a közepes helyzetű aktív családok egy részének stabilizálódhat az életszínvonala. Ezzel szemben, akik nem rendelkeznek közülük tartalékokkal, vagy esetleg el is adósodtak az elmúlt években, azok kénytelenek lehetnek még nagyobb mértékben visszafogni a kiadásaikat. A jómódú családoknál a többiekkel ellentétes folyamat játszódik le: az idén az ő jövedelmi helyzetük romlott a legkevésbé, jövőre pedig már reáljövedelem-emelkedéssel számolhatnak. Tovább javít a helyzetükön, hogy a távhő áfacsökkentése is leginkább náluk csapódik majd le (a távhővel fűtött lakások kb. felében a jövedelme alapján a felső 3 decilisbe tartozó család él), így náluk lehetőség lenne a kiadások növelésére is. Azonban, mivel ők eleve magasabb fogyasztási színvonalon élnek, így a jövedelememelkedés a kiadások növelése helyett inkább pénzügyi vagyonuk további felhalmozására sarkallja majd őket.

A következő egy-két évben tehát a lakosság növekvő jövedelmi polarizációja mellett a fogyasztással mért életszínvonalbeli szakadék is szélesedik és mélyül, miközben a teljes lakosság fogyasztási kiadásai csökkennek, és azon belül a létfenntartáshoz szükséges költekezések aránya nő. VG