A több mint nyolcezer munkavállaló megkérdezésén alapuló kutatás során öt kérdésben – életkor, etnikai hovatartozás, nem, egészségi állapot és családi állapot – vizsgálták a hátrányos megkülönböztetést. A felvételt megelőző évben a legnagyobb eséllyel (8 százalék) koruk miatt érezték a munkavállalók diszkrimináltnak magukat.
Ezek az értékek nem állnak távol egy 2009-ben végzett kutatás eredményeitől, ahol a foglalkoztatottak körében a bármilyen okból diszkriminációt tapasztalók aránya 9 százalék volt. A foglalkoztatottak 7 százaléka érzékelt diszkriminációt a bérezésben, 4 százaléka az előrejutásban és 2 százaléka a munkakörülmények alakulásában, ami szintén közel áll a korábbi kutatás értékeihez (akkor a foglalkoztatottak 6 százaléka érzékelt diszkriminációt a bérezésben, 3 százaléka az előrejutásban és 2 százaléka a munkakörülmények alakulásában). Az életkor miatt érzett diszkrimináció a legfiatalabb és legidősebb körében a legjellemzőbb.
Az iskolai végzettség növekedésével nő a nem és a kor, csökken a származás szerinti diszkriminációs tapasztalat esélye.
A kor miatti diszkriminációs tapasztalat a fiatal és gyereket nevelők, illetve az egyedülállók körében a legmagasabb.
A budapesti lakosok és Budapesten dolgozók körében magasabb az etnikai alapú diszkriminációs tapasztalat. A Budapestre bejárók körében a legmagasabb a kor miatt (és az első esetben az etnikai alapú) diszkriminációs tapasztalat mértéke.
