Nem öltöznek jól a magyar menedzserek, üzletemberek. Pedig az alapokat mindenkinek illene betartani – legyen szó bankigazgatóról, távközlési cég vezetőjéről, vállalkozóról vagy kereskedelmi ügynökről. „Magyarországon az öltözködésnek, vagy ha úgy tetszik a vizuális kommunikációnak nincs kellő súlya, szerepe – mondja Schiffer Miklós stílustanácsadó. – A többség nem is érti, hogy mi a baj. »Így is sikeres vagyok!« – mondják, ha azt javaslom, hogy változtassanak a megjelenésükön. Mert valójában a környezet sem igényli ezt, ebből fakad a magyarok szürkesége. Még ha a példa sántít is, valamelyest igaz: ha így próbálnánk például Londonban üzletelni, nem biztos, hogy menne. És nem azokról beszélek, akik túlzottan is szeretnek öltözködni, hanem csupán a stílusbeli alapokról, amelyek nálunk nem működnek.”
Ez afféle magyar sajátosság – véli a stílusszakértő. Nem úgy áll a zakó, nem úgy áll az öltöny, nem olyan az ing, rosszul vagyunk begombolkozva, gond van a nyakkendővel – az összképpel van a baj. Sőt! Bokazokni öltönyhöz – nálunk ez is előfordult, ráadásul elég magas szinten. Pedig nem illik olyan viseletben leülni, amelyben kivillan az ember csupasz lába.
„Sok minden lazul – mutat rá Schiffer Miklós. – Tizenöt éve az ebben a témában tartott előadásaimon rettenetesen szigorú szabályok sorát kellett elmondanom leginkább arról, mit nem szabad. De ma már elfogadott a nyakkendő-nélküliség, a világos öltöny, a felgyűrt ingujj (nem a rövid ujj) nyakkendővel. De mi azt a néhány szabályt is képesek vagyunk áthágni, ami megmaradt.”
És mielőtt a kelet-európaiságunkkal magyaráznánk a hiányosságokat, Schiffer Miklós lehűti a kedélyeket. Mint mondja, mehetünk bármerre, kicsit nyugatabbra, Ausztriába, vagy keletre, Moszkvába, ott minden a legnagyobb rendben van. „És nem is divatról van szó – teszi hozzá Schiffer Miklós. – A stílusról beszélünk. Egy török származású zöldpárti német politikustól megkérdezték egyszer, miért jár mindig öltönyben? Nem azért, mert mások is így járnak, hanem mert ezzel tisztelem meg a választókat, akik a bizalmukba fogadtak – válaszolta. Mi viszont hozzáöltözünk a környezethez. Medgyessy Péter például, akiről sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy rosszul öltözik, a vidéki útjaira mindig pulóverben ment.
Ezt találták ki a tanácsadói azért, hogy ne öltözze túl a választóit. Pedig az ötlet teljesen fals. A vidéki ember ugyanis az öltönyös, nyakkendős politikust veszi komolyan. Én sem »vetkőzöm le«, ha feleségemmel vidéken vagyunk. Mindegy, hogy Fehérváron, Bécsben, Budapesten vagy Milánóban vagyok, ugyanúgy öltözöm.”
Mindez generációs probléma is. A gazdasági élet meghatározó szereplőit korosztály ugyanis hozta magával a korábban kialakított stílusát. Ők ellenállnak az újnak, s mivel a környezet sem igényli a változást, marad a jól bevált szürkeség. „Érdekes, de ebbe a miliőbe a külföldiek is »belehasonulnak« – mondja Schiffer Miklós. – A jól öltözött külföldi két év magyarországi munka után megváltozik.”
Pedig a jó stílus egy teljes vállalat arculatát is meghatározhatja. De ha a vezetésnek nincs erre igénye, akkor a cégnek, a munkatársaknak sem lesz. „Tudok olyan magyar vállalatról, ahol előrelépési gondot jelent, ha valaki nem öltözködik az elvárt módon, de sajnos olyat is ismerek, ahol ez hátrány. Mindenesetre a normális biznisz öltözet nem pénz kérdése. Ezeket a ruhákat a megfizethető konfekciókínálatból is ki lehet választani.”
Nincs kint a has és a comb
A magyar üzleti életben gyakran értelmezik rosszul a megfelelő öltözetet. Így fordulhat elő, hogy kínosan alulöltözött kollégába botolhat a gyanútlan ügyfél vagy üzleti partner az irodaházakban. „Tudomásul kell venni, hogy az üzleti életben nincs mély dekoltázs, nem lehet kint a fél has vagy a fél comb, ha üzletet akarok kötni – mondja Schiffer Miklós stílustanácsadó. – Ebben mégis fájdalmasan rosszul állunk. Érthetetlen, hogy miért nem szerves része a kultúránknak a stílus, miközben 2011-et írunk. Meg kell tanulnunk személyiséggé válni a ruha mögött, s ebben sem vagyunk jók, mert a ruha egyelőre nem kiemel Magyarországon, hanem betakar. Óriási különbség.”
A gombok sem díszek, hanem funkciójuk van, méghozzá az, hogy begomboljuk őket. És hogy honnan tudjuk, hogy rendben vagyunk? Nagyon egyszerű: ha megdicsérnek, jók voltunk, ha nem, akkor változtassunk. Az elismerő szavakat kiváltó összeállításokat pedig érdemes megjegyezni, és gyakran viselni. De ne mindig ugyanúgy, hiszen ugyanazt az öltönyt 5 inggel, 3 nyakkendővel és 3 különböző cipővel többféle módon lehet variálni.” -->
