Adó is járhat az ajándék mellé
A személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítása rögzíti: az üzleti, hivatali, szakmai vagy hitéleti kapcsolatok keretében adott ajándék csak akkor lehet adómentes, ha annak egyedi értéke nem haladja meg a minimálbér negyedét. Ez az idén 19500 forintos korlátot jelent. Amennyiben az adott termék ennél nagyobb értéket képvisel, már nem is minősül üzleti ajándéknak, hanem teljes egészében beleszámít az abban részesülő adóköteles jövedelmébe. Ha tehát egy-egy cég nem figyel oda kellőképpen erre az új korlátozásra, könnyen számottevő adózási nehézségeket okozhat a megajándékozottnak. A „túlméretes” ajándék értéke után ugyanis le kell róni a személyi jövedelemadót, ráadásul nem csak a 19500 forintos limitet meghaladó rész, hanem a teljes érték után. Ez az összeg az úgynevezett öszszevont adóalap részét képezi, vagyis az adókötelezettség a „gyanútlan” magánszemély nyakába szakad: 2011-ben a szuperbruttó adóalap 16 százalékát köteles leróni személyi jövedelemadó formájában az így kapott ajándékok után (is). Érdemes figyelembe venni, hogy ha a magánszemély ezen a juttatáson kívül más jövedelmet nem kapott az adott cégtől (kifizetőtől), akkor utóbbi akarata ellenére sem tudja levonni az adóelőleget, vagyis a bevallás mellett a befizetési kötelezettség is a magánszemély feladata lesz.
A vállalkozások igyekeznek elkerülni, hogy az általuk adott ajándék ilyen bonyodalmakat okozzon. Ám könnyen lehet, hogy a korlátozás újszerűsége miatt egy-egy cég mégis beleszalad ebbe a „csapdába”. Ilyen esetekben – és természetesen akkor is, ha az adott vállalkozás tisztában van azzal, hogy túllépték a limitet – célszerű felbruttósítani a juttatás értékét (vagyis megszorozni 1,27-dal), és akkora összeget „mellékelni hozzá”, amely fedezi az adókötelezettséget is. Ha pedig az ajándékozó levonja a kiszámított adóelőleget, köteles erről egy igazolást a magánszemély rendelkezésére bocsátania.
Az üzleti ajándékok kapcsán azonban nemcsak szja-, hanem társaságiadó-kötelezettség is felmerül. A személyi jövedelemadó alól mentesülő ajándékok értékével az azokat juttató köteles megnövelni társasági adójának alapját, az értékhatár feletti ajándékoknál nincs ilyen kötelezettség. Az azonban ez utóbbi esetben is elvárás, hogy az ajándékok a vállalkozási tevékenység érdekében merüljenek fel – ezt egy esetleges adóhatósági vizsgálat során bizonyítani kell.
További lehetőséget kínálnak a dolgozók motiválására a csekély értékű ajándékok. Itt az értékhatár a minimálbér tizede, az idén tehát 7800 forint, és ilyen jellegű ajándékozásra évente maximum háromszor kerülhet sor. E típusnál mind az szja, mind az egészségügyi hozzájárulás a kifizetőt terheli.
A promóció eszköze lehet a csekély értékű ajándék azáltal, hogy az olyan magánszemélynek is adható, aki nem munkavállaló, s semmilyen más jövedelme nem származik a vállalkozástól.
Nincs már természetbeni juttatás
A korábbi évekhez képest az idén a legjelentősebb változás az, hogy megszűnt a természetbeni juttatás fogalma. A különböző, nem pénzben adott juttatások a magánszemély jövedelmének minősülnek, és a már említett összevont adóalap részét képezik. Vannak azonban kivételek: csak a kifizetőt terheli 16 százalékos szja- és 27 százalékos egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség akkor, ha az egyes személyek által szerzett jövedelem mértéke nem állapítható meg. Ez elsősorban ingyenesen vagy kedvezményesen adott termékek, szolgáltatások esetében merülhet fel, ahol az igénybe vevők köre meglehetősen széles: munkahelyi étel- és italautomaták vagy átalánydíjas szolgáltatások.Az előbbi formát a jogalkotó „egyes meghatározott juttatásnak” nevezte el, de idetartoznak még azok a juttatások is, amelyeket reprezentációnak nem minősülő rendezvény vagy esemény keretében kapnak a magánszemélyek. Ez a kör a vendéglátáshoz, a szabadidő eltöltéséhez kapcsolódó szolgáltatásokat hivatott lefedni. Ez utóbbi körben a kifizető viselheti az adóterhet akkor is, ha egyébként meg lehetne állapítani, hogy mennyi az egyes magánszemélyek által szerzett jövedelem.
Az előbbi formát a jogalkotó „egyes meghatározott juttatásnak” nevezte el, de idetartoznak még azok a juttatások is, amelyeket reprezentációnak nem minősülő rendezvény vagy esemény keretében kapnak a magánszemélyek. Ez a kör a vendéglátáshoz, a szabadidő eltöltéséhez kapcsolódó szolgáltatásokat hivatott lefedni. Ez utóbbi körben a kifizető viselheti az adóterhet akkor is, ha egyébként meg lehetne állapítani, hogy mennyi az egyes magánszemélyek által szerzett jövedelem.-->
