Együttműködés és nemzetközi nyitás
Könyvajánló. A magyarországi kortárs magángyűjtemények közül azok hoznak létre igazán maradandó értéket, amelyek nemzetközi összefüggésben tudják elhelyezni a hazai alkotásokat, és amelyek nemcsak odafigyelnek a közgyűjteményekre, hanem szorosan együtt is működnek azokkal. Ezt a gondolatmenetet bontja ki nemrég megjelent könyvében a hazai kortárs műgyűjtés és muzeológia egyik legismertebb szakértője, Ébli Gábor.
A Hogyan alapítsunk múzeumot? című kötetnek csak egyetlen – korábban egyetemi előadásként elhangzott – fejezete foglalkozik szorosan véve a magyarországi műgyűjtéssel. Ebben a szerző áttekinti a magángyűjtemények fejlődésének, illetve a köz- és magángyűjteményi szféra (igencsak akadozó) együttműködésének ívét a késői Kádár-korszaktól napjainkig. Vázolja a gyűjtőtársadalom nyitását a moderntől a kortárs művészet, s ezen belül is a fiatalabb alkotók és a kísérleti műfajok, például a médiaművészet, az installáció felé. Ugyanakkor a nemzetközi kortárs művészeti áramlatok iránt fogékony, külföldi műveket is vásárló magyar gyűjtők száma még mindig csekély, mint ahogy elmarad a kívánatostól a köz- és magángyűjtemények együttműködésének mértéke is. Márpedig erre korántsem csupán kiállítások rendezése, műtárgyak kölcsönzése végett lenne szükség (ez már elég jól működik), hanem kulcsfontosságú volna a szűkös műtárgyvásárlási források ésszerű elosztása érdekében is. A szerző a mellett érvel, hogy a nemzetközi nyitás tekintetében nevetséges a két szektor rivalizálása. Évtizedekre előre tekintve lényegtelen, hogy „az országba áramló nemzetközi kortárs művek magán-, állami, önkormányzati, alapítványi vagy milyen egyéb tulajdoni formában vernek nálunk gyökeret; ez mind a jövő nemzeti kulturális örökségét gyarapítja”.
A kötetben szereplő többi tanulmány erre az együttműködésre mutat be számos európai példát, elsősorban német nyelvterületről, illetve Kelet-Közép-Európából. Ezek nemcsak a szubjektív magángyűjtemények, illetve a tudományos igényű közgyűjtemények közötti átmeneti formációk lehetőségeit villantják fel, hanem a hagyományos műfaji és korszakhatárok elmosódására is felhívják a figyelmet. Egyszóval: a kötet izgalmas szellemi muníciót kínál azoknak, akik a nemzetközi tendenciákat követő gyűjtők közé kívánják sorolni magukat. T. G.
