Nem döntött a magánnyugdíjról az AB

Valószínűleg meglepődött a

közvélemény alkotmánybírósági ügyek iránt érdeklődő része, amikor néhány nappal ezelőtt

kiderült, hogy a testület 28-i, azaz tegnapi napirendjén a magánnyugdíjpénztári jogszabályok is szerepelnek. Nemrég ugyanis még több cikk is azt találgatta, hogy mi lesz a magánnyugdíjpénztárakról szóló jogszabályok sorsa, és a végkövetkeztetés általában úgy szólt, hogy nem dönt róluk az AB az idén.

Ezeknek a találgatásoknak több dolog is súlyt adott: az egyik, hogy hírek szerint az Alkotmánybíróságnak már nyáron kész volt a határozattervezete, amely szerint alkotmányellenes, hogy a magánnyugdíjpénztáraknál maradó tagok nem lesznek jogosultak állami nyugdíjra. A határozatot azonban, ha csakugyan létezett, nem hirdették ki. Aztán szeptember elsejétől négy új alkotmánybíróval egészült ki a testület, az ügy pedig jegelődött.

A másik dolog, ami miatt fontos volt a tegnapi ülés, hogy három nap múlva jelentősen megváltozik az Alkotmánybíróság működése. Január elsejétől már nem fordulhat akárki a testülethez, hogy egy jogszabályról utólagos normakontrollt kérjen,

vagyis annak megállapítását, hogy nem ütközik-e az alaptörvénybe. Ezt ezentúl csak a kormány, a parlamenti képviselők negyede – azaz egy ellenzéki kezdeményezésnél az MSZP, a Jobbik és az LMP együtt – vagy az alapvető jogok biztosa indítványozhatja.

Éppen emiatt a testület előtt heverő, nem a felsoroltak által kért utólagos normakontroll-ügyek január elsejével törlődnek. Az érintetteknek, ha akarnak alkotmányossági vizsgálatot, újból el kell indítaniuk az ügyet, de már magánszemélyként, bizonyítaniuk kell személyes érintettségüket, és azt is, hogy nemcsak a régi, hanem az új alkotmány – azaz alaptörvény – szerint is kétséges a jogszabály megfelelősége.

Az AB idei utolsó teljes ülésén történt, indokolás

nélküli „nemdöntés” után ez vár tehát a magán-nyugdíjpénztári tagokra. A tegnapi fordulat azért is érdekes, mert az Alkotmánybíróságot eddig is érték olyan kritikák, hogy szivárogtat a Fidesznek. Az ezt állítók arra a példára hivatkoztak, hogy a korábban a kormányzat által kodifikációs mesterműnek nevezett egyházi törvényt néhány nappal azelőtt helyezte hatályon kívül minden előjel nélkül a parlament, hogy az AB elmeszelte a jogszabályt.

Ebben a forgatókönyvben logikusnak tűnt volna, hogy a pénteken megszavazott törvénymódosítások – jár állami nyugdíj a magánkasszatagoknak is az eddig tagdíjként fizetett, immár állami kasszába jutó munkavállalói 10 százalékos nyugdíjjárulék után – azt vetítették előre, hogy a kormányzat elébe ment egy esetleges AB-határozatnak. Szintén egy ilyen megelőző döntést láttak egyesek abban, hogy a nyugdíj-hozzájárulást egy új, 27 százalékos szociális hozzájárulási adó részévé tette a parlament, és sarkalatos törvénybe iktatta, hogy ez a munkáltató által fizetett adó nem keletkeztet társadalombiztosítási ellátási jogosultságot. Ez rímelt arra a hírre, hogy az AB nyári határozattervezete a törvénynek azt a pontját is megsemmisítette volna, amely a munkáltatói nyugdíjjárulékot átnevezte nyugdíj-hozzájárulássá, ezzel szűkítve az érintett jogát. Az AB ezzel kapcsolatosan az akkori hírek szerint kimondta volna: az állami teher elnevezése nem írja felül annak tartalmát, vagyis továbbra is nyugdíjjogosultságot ad a nyugdíjkasszába folyó közteher megfizetése, bármi is legyen annak a neve.

Az Alkotmánybíróság presztízsének nem feltétlenül tett jót a kivárás. Mostantól mindenesetre talán felgyorsul majd a testület, amely 11-ről 15 főre bővült az idén: az eddigi ügyek négyötöde volt ugyanis magánszemély által kért utólagos normakontroll, ezekkel a jövőben nem kell számolniuk.

Jövőre jelentősen szűkülnek a testület jogkörei is

A vizsgálható jogszabályok köre is szűkült a néhány évvel ezelőttihez képest. Egy tavalyi jogszabály szerint csak akkor vizsgálhatja a költségvetésről, a központi adónemekről, az illetékekről és járulékokról, a vámokról, továbbá a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények alkotmányosságát, ha a kifogás az alapjogokkal, például az emberi méltósággal függ össze. Az új alaptörvényben is szerepel ez, azzal a kitétellel, hogy addig köti az AB-t, amíg a GDP-arányos államadósság 50 százalék felett van. Ez azt is felveti, hogy ha egy kormány nem tartaná magát az alaptörvényben lefektetett államadósság-csökkentéshez, ezt az alkotmánysértést – mivel pénzügyi tárgyú szabályozásról van szó – vizsgálhatná-e az AB.