Ezrek perlik a nyugdíjfolyósítót
Az elismert szolgálati időt, az ellátás összegét, rokkantság esetén pedig a megállapított egészségkárosodás mértékét kifogásolják leggyakrabban azok, akik panasszal, fellebbezéssel élnek a nyugdíjfolyósítónál, sőt akár perre is mennek ellene.
A Világgazdaság annak kapcsán kért információt a megtámadott döntésekkel kapcsolatban az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságtól, hogy az Állami Számvevőszék a közelmúltban kiadott jelentésében viszonylag részletesen foglalkozott ezekkel.
Az ÁSZ adatai szerint a nyugdíjfolyósító évente mintegy negyedmillió nyugellátás iránti igényt bírál el, és ezek mintegy 25-30 százalékát elutasítja. Nemcsak ezek, hanem a delikvensek szerint rosszul megítélt határozatok ellen is lehet jogorvoslatot kérni: 2010-ben mintegy húszezren megelégedtek a fellebbezés lehetőségével, ugyanakkor több mint 15 ezren úgy döntöttek: bírósági úton keresik az igazukat. (Ez a szám az utóbbi években nagyjából változatlan, a négy évvel korábbihoz képest valamivel több, mint 8 százalékkal csökkent.)
Az összes érdemi döntés kevesebb, mint tizedét, az elutasító érdemi döntések nyolcadát támadják meg az érintettek. A perek több mint 80 százaléka a rokkantsági és a baleseti rokkantsági ellátásokat érinti, ahol az érdemi döntést nem is az ONYF hozza, csupán az ellátást folyósítja. Itt ez év közepétől változik a helyzet: miután immár a fővárosi/megyei kormányhivatalok rehabilitációs szakigazgatási szerveinek hatáskörébe került ezen ellátások elbírálása, a jövőben perelni is ezeket lehet.
Az ÁSZ statisztikái szerint a nyugdíjfolyósító a perek 20-30 százalékát veszíti el. Mégpedig nemritkán azért – hívják fel a figyelmet a számvevők, mert a tucatnyi változás miatt szinte már követhetetlenek azok a jogszabályok, amelyek szerint a különböző ellátásokat meg kell állapítani.
Az ONYF-en, mint megtudtuk, ott dolgozó jogtanácsosok és külsős ügyvédek is látnak el perképviseleti feladatokat. Ők 2006-ban 21 és félezer, 2010-ben majdnem 17 ezer tárgyaláson képviselték a nyugdíjfolyósítót.
