Rosszul járnak a rokkantak

Mivel nem volt a kérdésben társadalmi egyeztetés, nem tudni, hozzá nem értés vagy szándékosság áll a dolog hátterében, mindenesetre több százezer megváltozott munkaképességű ember ellátása kerülhet veszélybe, ha az Alaptörvényből kikerül a rokkantság fogalma – állítja a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ). A szervezet szerint, ha így lép hatályba az alkotmánymódosítás, akkor csak fogyatékosság esetén járna támogatás az állampolgároknak.

Az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdése kimondja: „Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.” Ebben a szövegrészben cserélnék fel a „rokkantság” kifejezést „fogyatékosság”-ra.
Hegedűs Lajos, a szervezet elnöke elmondta: bár az indoklás szerint a módosítást benyújtó kormánypárti képviselők szerint kizárólag „kodifikációs pontosításról” van szó, a szavak cseréjével végképp kiszolgáltatott helyzetbe kerülnének, azok, akik akár több évtizednyi munka után, egy súlyos betegség következtében részben vagy egészben veszítik el a munkaképességüket.

A megváltozott munkaképességű, rokkant emberek nagy része nem minősül fogyatékosnak, így ha a rokkantság kicserélődne a fogyatékosság fogalmára, nekik már semmilyen ellátást nem garantálna az Alaptörvény. A MEOSZ ezért arra kéri a kormánypártok képviselőit, hogy inkább emeljék be az alkotmányba a fogyatékosság fogalmát, és tartsák meg a rokkantságét is.

Sepsi Tibor alkotmányjogász szerint is célszerűbb mindkét kifejezést bevenni az alaptörvénybe, különösen, mert vélelmezhető: a módosítás nem tisztán technikai jellegű, hisz semmilyen kényszer nincs e jogszabályhely megváltoztatására. A kormány érvelését ugyanakkor alátámaszthatja, hogy az esélyegyenlőségi törvény is a „fogyatékosság” fogalmát használja. A jogszabályalkotók hivatkozhatnak az Alkotmánybíróság tavaly év végi döntésére, amely szerint keresőtevékenység esetén is jár a rehabilitációs ellátás. Ez a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló ENSZ egyezményt vette alapul, amely a hazai jogszabályoknál tágabban értelmezi a fogyatékosság fogalmát. Hegedűs Lajos szerint viszont a hazai jogalkalmazáshoz képest az ENSZ-egyezmény is csak minimálisan bővebb kört érint, a rokkantak széles körét nem nevesíti.

Szerettük volna megtudni, milyen álláspontot képvisel az Emberi Erőforrások Minisztériuma, mit tesznek a tárcánál annak érdekében, hogy megnyugtatóan rendeződjön a kérdés. Lapzártánkig azonban nem kaptunk választ.

Nem felcserélhető fogalmak

A „rokkantság” és a „fogyatékosság” fogalma sem a jogi szabályozás, sem az ellátások tekintetében nem fedi egymást. Fogyatékosnak számítanak a látás- és halláskárosultak, a mozgáskorlátozottak, az autisták, az értelmi sérültek, a kromoszóma-rendellenességgel születtek. Támogatás csak a súlyosan fogyatékos embereknek jár. Rokkantak azok, akik súlyos és tartós egészségkárosodást szenvedtek el, például súlyos cukorbetegek vagy a szervátültetettek. A tavaly januártól élő rokkantsági ellátás 40 százalékos vagy annál nagyobb mértékű egészségkárosodás esetén jár nekik.