Repedezik a svéd modell
„Munkanélküliség, lakhatási helyzet és a rendőri zaklatások” – ezt a három tényezőt sorolta fel a Stockholm zömében bevándorlók lakta elővárosaiban egy hete kezdődött zavargások okaiként az egyik helyi lap szerkesztője. Husbyben, a zavargások központjában megjelenő újság munkatársa, Rouzbeh Djalaie szerint már csak a szikra hiányzott ahhoz, hogy az egyre fokozódó feszültség lángra lobbanjon. A zömében 25 év alatti fiatalok az után kezdtek az autók felgyújtásával, illetve iskolák rongálásával, rendőrőrsök megtámadásával járó éjszakai rendbontásokba, hogy a rendőrség halálosan megsebesített egy 69 éves, machetével hadonászó férfit a 80 százalékban első- vagy második generációs bevándorlók lakta Husbyben.
A 2005-ös párizsi és a 2011-es londoni eseményeket idéző, és az ország harmadik legnagyobb városára, Malmőre is átterjedő zavargások azt mutatják, hogy a nemzetközi összehasonlításban mintapéldának tartott svéd jóléti modellnek is komoly kihívást jelent a nagyszámú bevándorló integrálása. A kilencmilliós Svédország lakosságának ugyanis 15 százaléka született más országban, ami a legmagasabb aránynak számít az északi államok közül.
Az átlagos életminőség alapján Svédország még mindig Európa élvonalához tartozik, a bevándorlók körében azonban jelentős mértékű a munkanélküliség. Az OECD adatai szerint a Svédországon kívül születettek körében 16 százalékos az állástalanok aránya szemben a Svédországban születettek körében regisztrált 6 százalékkal.
Míg a skandináv országot évtizedeken át a bőkezű jóléti juttatások jellemezték, addig az OECD felmérése szerint a jövedelemegyenlőtlenség a leggyorsabban Svédországban növekedett az elmúlt 25 évben a fejlett gazdaságú országok között. A kilencvenes évek végén elkezdődött jelenséget felerősítette, hogy a hosszan tartó szociáldemokrata kormányzás után 2006-ban hatalomra jutott jobbközép kabinet az adók csökkentése mellett jelentősen visszafogta a jóléti kiadásokat, hogy fenntarthatóvá tegye a szociális rendszert.
Egyedül tavaly közel 44 ezer menedékkérő érkezett az országba. Ez mintegy 50 százalékkal haladja meg a 2011-es szintet, és minden idők második legmagasabb értéke. Az elmúlt években többnyire Afganisztánból, Szomáliából, Irakból és a volt jugoszláv köztársaságokból érkeztek a bevándorlók a nyitottságáról és a toleranciájáról híres skandináv országba. Utóbbi helyzet azonban módosulhat, ugyanis egyre több svéd aggódik amiatt, hogy a jóléti rendszer meddig lesz fenntartható, ha a bevándorlási jelenlegi trendje tovább folytatódik. A bevándorlásellenes Svéd Demokraták pártja – amely a zavargások miatt kijárási tilalmat vezetne be – egyre népszerűbb, a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint már a harmadik legtámogatottabb pártnak számít a jövőre parlamenti választást tartó országban.
Sajátos módszerek munkanélküliség ellen
Svédországban a teljes lakosságra vetítve a munkanélküliség mértéke az uniós átlag alatti, 8,4 százalékos, a 25 éven aluliak körében azonban meghaladja az EU átlagát: a fiatalok negyedének nincs állása. A fiatalok munkához jutását szokatlan módszerekkel is próbálják elősegíteni. A norvég határhoz közeli egyik svéd kisváros például az egyhavi oslói lakhatás, illetve az odaút költségét is megtéríti azoknak, akik a szomszédos országban próbálnak munkát találni. Furcsa módon az amúgy még jelentősebb szintű fiatalkori munkanélküliséggel küzdő mediterrán EU-tagországokban is ajánl munkalehetőséget a svéd foglalkoztatási központ. Igaz, a felajánlott munkakörök olyan – főként szállodai – állások, amelyek svéd turisták kiszolgálását érintik.
