Orgonista generációk

Az egész napos rendezvényen az ingyenes vizsgakoncertek után az esti nagyszabású orgonahangversenyen a legjobb növendékek és mestereik adnak ízelítőt művészetükből. Az Orgonisták három generációja című maratoni műsorról Fassang László világhírű orgonaművészt, egyetemi adjunktust kérdeztük.

- Érdekli az orgona és az orgonajáték a mai fiatalokat?
- A hangszer mérete, bonyolultsága a mai srácokat is lenyűgözi. Olyan élmény, mint egy utasszállító repülőgép pilótafülkéje. Márpedig a Müpa koncertorgonája egy óriás Boeing, amely még a laikusokat is megfogja, a növendékeket pedig még inkább. Nem számít, hogy csak éjszaka gyakorolhatnak rajta, éjfélkor vagy hajnal négykor is kitörő lelkesedéssel ülnek be játszani.

- Miért ilyen lehetetlen időpontokban?
- Az orgonákat nem lehet ki vagy bevinni egy próbaterembe. A koncerttermek vagy a templomok többsége napközben viszont foglalt. Aki orgonista szeretne lenni, fel kell készülnie, hogy még a szokásosnál is több áldozattal jár a hivatása.

- Akkor nem csupán legendás túlzás az orgonajátékos magányossága?
- Bevallom, engem is megrázott, amikor például a gyakorláshoz megkaptam a Chartres-i székesegyház kulcsát és egy teljes éjszakát egyedül töltöttem az üres templomban. De azért egy koncertorgona más, mint egy templomi hangszer. A los-angelesi Disney Hall, a genfi Victoria Hall vagy a Müpa orgonáján játszva sokkal közvetlenebb kapcsolat alakul ki a közönséggel, másképp is játszik az ember egy ilyen hangszeren, mint egy katedrális karzata mögé elbújva.

- Mi a különbség?
- A gyorsaság például, hiszen egy hangversenyteremben nincs visszhang, nem kell megvárnunk míg a hangok visszaérnek, de a publikum reakcióit is azonnal érzékeljük, s ez is befolyásolja a játékot.

- Ez is a tananyag része?
- Legalábbis felhívjuk rá a növendékek figyelmét, az intelligens és érzékeny muzsikus úgyis megérzi, hogy mit kíván az adott tér és a hangszer.

- A hangszer története szorosan összekapcsolódik az egyházi liturgiával, sokak szemében az igazi orgona csakis templomi lehet. Ön is osztja ezt a véleményt?
- Ez a hangszer szinte a kezdetektől reprezentatív célokat is szolgált. A császári, majd a pápai hatalom szimbóluma és nem mellesleg nagyhatású marketingeszköz is volt. Ma, amikor szinte nem telik el egyetlen perc sem, hogy ne hallanánk valahonnan zenét, igen nehéz elképzelni, hogy valaki csak vasárnap részesülhetett efféle élményben. Ráadásul a szinte végtelenre nyújtható hangok miatt az örökkévalóságot megidéző élményben. Az is nyilvánvaló, hogy az orgonairodalomban a liturgikus művek meghatározó szerepet játszanak. Szerintem azonban nem feltétlen kell vallásosnak lenni ahhoz, hogy valaki szeresse ezt a repertoárt. A laikus befogadóban szerintem ugyanazokat a mélységeket érinti meg az igazi művészet, mint a hívőkben. A templomi és koncerttermi orgona között pedig épp olyan badarság volna különbséget tenni, mint egy nagyszerű szimfonikus zenekar és egy zseniális vonósnégyes között.

- Azt azért nem tagadja, hogy az orgona-rajongók a komolyzenét kedvelők között is önálló kasztot alkotnak?
- Valóban létezik egy kicsiny, de masszív rajongótábora a hangszernek. Ők egy-egy orgona kedvéért messzeföldre elzarándokolnak, míg, mondjuk hegedű-túrákat kevesen szerveznek.

- Ezért sem véletlen, hogy már a korábbi orgonaünnepek is teltházak előtt zajlottak?
- Az egyik olasz hallgatónk jegyezte meg, hogy el sem tudta képzelni, hogy a náluk egy eldugott próbateremben csupán a szigorú tanári kar előtt zajló vizsgakoncerteknek lehet egyáltalán közönsége, nemhogy ezerfős termet megtöltő nagyságú. Neki ez különleges élmény. Hozzáteszem, nekünk tanároknak is. Hiszen mi is vizsgázunk, amikor a hallgatóink közönség előtt játszanak.

- Ennél többről is szól a január 15-i nap, hiszen zárásként a Zeneakadémia tanári kara is megmérettetik.
- Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a Zeneakadémia tanári karában együtt dolgozhatom egykori mestereimmel, Ruppert Istvánnal, aki a Zeneakadémián tanárom volt , a nagyszerű Pálúr Jánossal akitől az első orgonaleckéimet kaptam, vagy az utánam következő nemzedéket képviselő Szabó Balázzsal, akik az esti záró koncerten szintén fellépnek. Három egymást követő orgonista-generáció, egymást támogató és kiegészítő tagjairól van szó. Velük közösen neveljük a soron következő tehetségeket, akikből nemcsak a nemzetközi porondon helytálló muzsikusokat, hanem a hangszer történetéhez, építéséhez és működéséhez értő mestereket szeretnénk faragni.