A Néppárt áll nyerésre
A jobbközép erőket tömörítő pártcsalád választási győzelme esetén sem lehet azonban biztosra venni, hogy listavezetőjük, Jean-Claude Juncker – aki közel két évtizeden át látta el a luxemburgi kormány, illetve nyolc éven át az eurózóna pénzügyminiszteri tanácsának, az Eurogroupnak a vezetését – veszi át majd ősszel az Európai Bizottság elnöki tisztét a 10 év után távozó José Manuel Barrosótól.
A választokon elindult pártcsaládok vezetői ugyan azt hangoztatják, hogy Barosso utódjának a pártok által megnevezett jelöltek közül kell kikerülnie, a Lisszaboni Szerződés – amelynek szabályait először alkalmazzák az Európai Bizottság elnökének megválasztásánál – csupán azt írja elő, hogy a tagállamok állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács a „választási eredmények figyelembe vételével” állít jelöltet a brüsszeli testület élére, akinek az EP többségének támogatását is el kell nyernie. Vagyis a szerződés nem azt írja elő, hogy a választásokon bizottsági elnökjelöltként megnevezett politikusok közül kell választania az Európai Tanácsnak.
Az utóbbi napokban Angela Merkel német kancellár, illetve az Európai Tanács elnöke is azt közölte, hogy nem feltétlen az európai pártcsaládok által megnevezett listavezetők közül állítanak majd jelöltet a Bizottság élére. Már szárnyra kaptak olyan értesülések is, miszerint a Néppárt győzelme esetén valójában nem Junckert, hanem a finn ex-kormányfőt Jyrki Katainent vagy az ír miniszterelnök Enda Kennyt jelölné az Európai Tanács bizottsági elnöknek.
Továbbá Juncker bizottsági elnökké választásához önmagában még nem elegendő az, hogy a Néppárt nyeri meg a választást, ugyanis a Lisszaboni Szerződés azt sem teszi egyértelművé, hogy a választásokon legtöbb mandátumot szerzett pártcsaládból, vagy abból a tömörülésből kell elnökjelöltet állítani, amelyik többséget tud létrehozni az EP-n belül.
Így akár elképzelhető az is, hogy hiába a Néppárt nyer, ha a másik nagy európai pártcsalád, a szocialista tömörülés – amelynek jelöltje Martin Schulz jelenlegi EP-elnök – tud többségi koalíciót létrehozni a képviselőtestületben. Persze Schulz-cal kapcsolatban is vannak olyan hírek, hogy helyette inkább a dán kormányfő, Helle Thorning-Schmidtre esne az Európai Tanács választása, ha a voksolás eredménye miatt szociáldemokrata politikust kellene kinevezni a bizottság élére.
A két legnagyobb pártcsalád listavezetőjének programja leginkább a gazdasági válság következményeinek kezelésében tér el. Míg Juncker fő céljaként továbbra is feltétlen fontosnak tartja a fegyelmezett költségvetési politikát, ami szerinte megalapozhatja a fenntartható növekedés elérését, addig Schulz lazítana az uniós fiskális szabályokon, és elsősorban a fiatalok munkanélkülisége, illetve az adóelkerülés elleni küzdelmet erősítené. A Néppárt jelöltje egyben szükségesnek tartja, hogy minden tagországban bevezessék a minimálbért, addig Schulz kedvezményes hitelprogramot indítana a kkv-k számára.
Nagykoalíció jöhet
A TNS Opinion felmérése szerint a következő ciklusban a jelenlegi 765-ről 751 fősre csökkenő EP-ben a Néppárt 217 mandátumot szerezhet, míg a szocialistáknak 199 képviselői hely juthat. Az euroszkeptikus pártok megerősödése, illetve a liberálisok mandátumainak várható csökkenése miatt elemzők szerint elképzelhető, hogy csak egy néppárti-szocialista nagykoalíció tudja majd megteremteni a szükséges többséget az EP-n belül a fontos kérdésekben, így legelőször is abban, hogy ki legyen a következő elnök.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.