Pontrendszerrel döntenének a Nagy-Britanniába vágyó EU-polgárokról
Boris Johnson volt londoni polgármester szerint pontozásos módszerre alapuló bevándorlási szabályozást kell meghonosítani az EU-tagállamokból érkező munkavállalók esetében is, ha Nagy-Britannia kilépne az Európai Unióból.
A tervezetet Johnson és Michael Gove igazságügyi miniszter terjesztette elő. A terv szerint Nagy-Britannia 2020-ra, a következő brit parlamenti választások idejére honosítaná meg az új bevándorlási mechanizmust, amely különböző kritériumok alapján, pontozásos rendszerrel bírálná el a letelepülési és munkavállalási kérelmeket a külföldi EU-tagállamokból érkezők esetében is.
Ez véget vetne az uniós állampolgárok jelenlegi szabad nagy-britanniai munkavállalásának, jóllehet a már Nagy-Britanniában élő és dolgozó külföldi EU-munkavállalókra visszamenőlegesen az új szabályozás nem vonatkozna.
A tervezett kritériumok között szerepel az angol nyelv magas szintű ismeretének megkövetelése, és annak előírása, hogy minden jelentkezőnek az adott munkakör betöltéséhez szükséges szakképesítése legyen.
Cameron az EU-val folytatott reformtárgyalásokon jelentős szigorításokat tudott elfogadtatni Brüsszellel - ezek közé tartozik például, hogy a Nagy-Britanniában munkát vállaló külföldi EU-állampolgárok csak több évnyi folyamatos munkaviszony után férnének hozzá a brit szociális ellátórendszer szolgáltatásainak teljes köréhez -, ám az EU arról tárgyalni sem volt hajlandó, hogy Nagy-Britannia korlátozhassa az uniós társállamokból érkezők bevándorlását és munkavállalását.
Londoni elemzői vélemények szerint az EU-munkavállalók bevándorlásának korlátozását alaposan megszenvedné a brit gazdaság.
Az Oxfordi Egyetem Londonban működő gazdasági elemzőrészlege, az Oxford Economics legutóbbi tanulmányában kimutatta, hogy a külföldi EU-országokból betelepült munkavállalók beáramlása a 2005 és 2015 közötti évtizedben évente átlagosan 0,5 százalékpontot adott hozzá a brit gazdaság potenciális növekedési rátájához.
Az Oxford Economics modellszámításai szerint ha a brit kormány az elmúlt tíz év 104 ezer fős éves átlagos nettó beáramlásához képest évente például 60 ezerrel kevesebb munkavállalót engedne be az Európai Unióból, az 2030-ra önmagában - a kilépés egyéb negatív gazdasági hatásai nélkül számolva - 1,1 százalékkal csökkentené a brit hazai össztermék nominális értékét ahhoz a szinthez képest, amelyet a brit gazdaság abban az évben EU-tagként és a szabad munkaerő-beáramlást fenntartva elérhetne.
