Theresa May annak a kétnapos konferenciának a csütörtöki nyitónapján beszélt, amelyet a Bank of England rendezett a függetlenné válása óta eltelt két évtized tapasztalatairól. A brit jegybanknak az akkori munkáspárti kormány 1997 májusában, néhány nappal hatalomra kerülése után adta át a monetáris politika döntési jogköreit. Addig a mindenkori brit pénzügyminiszter személyes hatáskörébe tartozott a jegybanki kamatszint meghatározása.
A jelenlegi konzervatív párti brit kormányfő csütörtöki beszédében kijelentette: a nyitott szabadpiaci gazdaság kínálja a legbiztosabb garanciákat az egyéni szabadságjogok védelmére.
Theresa May utalt a közép- és kelet-európai folyamatokra is, mondván: ezt azok az országok is tapasztalhatták, amelyek a zárt, korlátozásokkal körbevett központi tervutasításos gazdálkodásról tértek át a nyitott szabadpiaci gazdaságpolitikára.
A brit miniszterelnök szerint a megfelelő szabályozási környezetben működő szabadpiaci gazdaság az emberiség fejlődésének valaha kialakított leghatékonyabb hajtóereje, amely „átvezette a társadalmakat a sötétségből és a stagnálásból a fénylő modern korba”.
May szerint megkérdőjelezhetetlen, hogy a szabadpiaci modell „a legjobb, valójában az egyetlen” fenntartható módja az életszínvonal mindenkit érintő emelésének. Ez minden gazdaságpolitika központi célja, nem pedig valamely elvont doktrína vagy ideológiai koncepció kiszolgálása – mondta csütörtöki beszédében a brit kormányfő.
Hangsúlyozta: az Európai Unióval a Brexit, vagyis a brit EU-tagság megszűnése után kialakítandó új gazdasági viszonyrendszer brit kormányzati terveinek alapjait is a jól szabályozott, nyitott szabadpiaci gazdaságba vetett hit alkotja. A brit kormányfő szerint senkinek nem használna, ha „felesleges új akadályok” emelkednének a Brexit után a kétoldalú áru- és szolgáltatáskereskedelem útjába.
Theresa May alig burkoltan óvta az EU-t a londoni City pénzügyi központjában honos cégek európai üzleti tevékenységének akadályozásától. Kijelentette: a londoni pénzügyi szolgáltatási szektor Európa-szerte segíti az üzleti és fogyasztói aktivitást, és sem az EU, sem az Egyesült Királyság érdekeit nem szolgálná ennek a pénzügyi szolgáltatási piacnak a szétforgácsolódása.
Carney a Brexitből a Bank of Englandre háruló pénzügyi stabilitási feladatokról azt mondta: a brit bankrendszernek elégséges tőkeellátottsága lesz ahhoz, hogy a brit EU-tagság megszűnéséből eredő esetleges súlyos sokkhatásokat – bármennyire valószínűtlenek is ezek – elviselje, és ilyen körülmények között is az igényeknek megfelelő hitelellátást tudjon nyújtani a gazdaságnak.
