Magyarországon a 19. századi szecesszió és a 20. századi modern építészet egyaránt tetten érhető a kis- és nagyvárosokban. Ezt az építészeti korszakot (különösen 1910 után) az art deco jellemzi, a modernitást pedig a most százéves Bauhaus-iskola. A múlt századelőt meghatározó art deco (egyben az utolsó 20. századi nemzetközi meghatározó művészeti irány) látványáért nem kell feltétlenül a fővárosba menni. Debrecenben (új köztemető, egyetemi melléképületek), Szegeden (Honvéd téri templom, Dóm téri árkád), Pécsen (egyetemi tanárok lakóházai), Mohácson (városháza), Dombóváron (postaépület), Kaposváron (moziépület), Siófokon (polgári fiú- és leányiskola), Győrben (római katolikus templom és városi színház) és az összes olyan városban, ahol nagyobb számú polgárság élt, megtalálhatók a stílusjegyei. Debrecenben például Budapest után a második legtöbb art deco épületet és ornamentikát találni. A magyar építészek ilyen stílusú munkáit
Párizsban, Rómában, Philadelphiában, New Yorkban, Moszkvában, Munkácson is látni, ahogyan Kassán vagy Nagyváradon is, de itthon, főként Budapesten köszön vissza a legélvezhetőbb módon ez a művészeti irány.
A Kortárs Építészeti Központ idén is május első hétvégéjére időzítette a Budapest100 programot, amelyhez több belvárosi és néhány külvárosi kerület tucatnyi patinás (nem csak százéves) háza csatlakozott. Megnyílnak a kapuk, és a látogatók bepillantást nyernek a múlt századi építészeti megoldásokba, de akár ötleteket meríthetnek az art deco belsőépítészeti megoldásaiból is. Az idei rendezvény középpontjában az 1919-ben indult Bauhaus áll. Erre az időszakra Budapesten inkább volt jellemző a késő szecesszió és az art deco lassú kibontakozása, mint a funkcionális Bauhaus vonalvezetése.
Fotó: MTI – Lehotka László
Az 1867-es kiegyezés után Magyarország gazdasága a leggyorsabban fejlődők közé tartozott Európában. Ennek hatására a 20. század elejére alakult ki egy olyan nagypolgári réteg, amely a szecessziónál grandiózusabb, modernebb, hivalkodóbb és drágább megoldásokat igényelt. Jól jellemzi ezt az időszakot a Paulay Ede utcában működött (1906–1907-ben épült) egykori Parisiana mulató, a mai Újszínház épületének homlokzata. Az art deco első körben a belső terekben és a mindennapi használati eszközökben, formatervezésben jelent meg, az építészetben tömegesen az 1925-ös párizsi világkiállítás után találkozunk vele, az Egyesült Államok elitjének körében teljesedett ki igazán. A hivalkodó art decóra az 1920-as évek végétől a kevésbé gazdagok is igényt formáltak.
A legjobb példa erre a XIII. kerületben, a Gyöngyösi utca 4. szám alatt 1926-ban épült ház (úgynevezett hiszekegyház), amely polgári bérház volt, de már az építésekor is elment volna palotának.
Az 1929-es világválság után Magyarországon az art deco alábbhagyott (megszűnt a kubizmusból, a posztmodernből és az avantgárdból való merítés és amerikai stílus használata, mint például az újlipótvárosi Duna Park kávézó belső tere), a tervezők a Bauhaus modernitását követték, de az art deco sem tűnt el a tervezőasztalokról. Budapesten számtalan Bauhaus-épület áll, az irányzat meghatározó volt, noha alig volt építész, aki a Bauhaus-iskolából került volna ki.
A harmincas éveket a geometrikus, áramvonalasított és lekerekített (streamline) formák határozták meg. A szerényebb stílusban azonban megmaradt egy-egy szembeötlő art decós megoldás, például az 1936-ban épült budaörsi repülőtér főépületének emeletes tortát mintázó formája vagy a Móricz Zsigmond körtéri Gomba (1942) épületének rendkívül lapos, ezért nehezen kivitelezhető tetőszerkezete. A streamline áramvonalassága és egyedi megoldásai váltak Budapest Bauhausává. A rohamosan fejlődő városrészek – Lipót- és Újlipótváros, Buda belső kerületei, mint Szentimreváros és a XII. kerület – bővelkednek ilyen épületekben.
Jelentős részük még csak 85-90 éves, ám sok esetben építészetileg sokkal érdekesebbek, mint a korábban épült házak.
Egy-egy városi sétán mindezekkel megismerkedhetünk.
A fejenként 3500–5000 forint közötti árú túrák kifejezetten a magyar közönséget célozzák meg. Sok esetben Budapesten is lehet jegyet váltani debreceni, szegedi vagy pécsi sétákra, ezzel is erősítve az egy-két napos belső turizmus kínálatát.
A cikk az április 8-i Világgazdaságban jelent meg
