A Valentin-nappal egy időben jelent meg a magyar köztudatban – valamikor a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején – a halloween. Mindkét ünnep meghonosításában nagy szerepet játszott a honi kiskereskedelem, egészen pontosan a csemegeboltok, amelyek erre az alkalomra értékesíthettek a témába vágó nyalánkságokat – érdemes visszaemlékezni a Bon Bon üzletek kínálatára.
A magyar halloween ma már jókora vásárlótömeget mozgat meg, a partiboltoknak és a szupermarketeknek is kiemelt időszaka ez az „ünnep”,
a zöldségesekről nem is beszélve, akik ekkor értékesítik a legtöbb, jellemzően ehetetlen, sárga belű kerek tököt, néha megdöbbentően magas áron. A sors fintora, hogy ezek azok, amelyek ebbe az ünnepkörbe belepasszolnak.
Az angolszászoknál halloween a november elsejei mindenszentek előestéje, vagyis október 31. naplementétől éjfélig. Ezt követően indul az egyházi ünnep, amikor a vallásuk miatt üldözött lelkekre emlékezünk. Nem mellesleg ehhez az ünnepkörhöz tartozik a november másodikai halottak napja is.
A keresztény egyház sok pogány hiedelemre alapozott ünnepet tartott meg, és igyekezett saját nyelvezetére, hitvilágára lefordítani, így lett 835-ben hivatalos ünnep a mindenszentek,
amely a pogányok hiedelme szerint az a nap, amikor a holtak és élők közötti határ elvékonyodik, és a lelkek visszajárhatnak kísérteni. Még konkrétabban a kelta hiedelemvilágban a lámpákkal és a tűzgyújtással jelezték az úgynevezett napszezon végét, a sötét időszak kezdetét.
Természetesen az angolszászoknak erre van egy mondájuk Jack-o’-Lantern személyéről, de az igazság az, hogy ezen a napon az ijesztő töklámpásokat leginkább az ártó holt lelkek távol tartása miatt faragták. A kezdődő magyar keresztény világban is ismert volt a pogány és keresztény ünnep, így a tökből készült lámpa is. Ám a magyar hagyományokban ennél sokkal praktikusabb okokra vezethető vissza a tökfaragás kultúrája.
A teljes cikket a Világgazdaság keddi számában olvashatja
