Közélet

Rekordalacsony a munkanélküliség, mégis növekszik a létbizonytalanság

Soha nem dolgoztak ennyien Európában, mint napjainkban, mégis nagyobb a munkavállalók létbizonytalansága. Ennek oka, hogy a kontinens munkaerőpiaca az atipikus foglalkoztatás irányába tolódik. Egyre több az ideiglenesen alkalmazott munkavállaló, egyre többen ugrálnak munkáról munkára, ami kiszolgáltatottá teszi őket.

Robbanásszerűen növekszik az európai munkaerőpiac. Akkor miért elégedetlen olyan sok munkavállaló? – tették fel a kérdést a The Wall Street Journal oldalán megjelent cikkben, amelyben az európai munkahelyzetről festettek körképet.

A 2008-as válság óta most a legalacsonyabb a munkanélküliség Európában. Tízmillióval dolgoznak többen, mint egy évtizeddel ezelőtt. A munkaerő iránti kereslet továbbra is magas, uniószerte növekszik a munkahelyek száma. A 22 uniós tagállamban, ahol bevezették a minimálbér intézményét, emelték a minimálisan adható fizetés szintjét az elmúlt évben – kivéve Litvániában.

A számok mögött azonban felfedezhető egy nagy változás. Egyre több a részmunkaidős, időszakos vagy egyéni vállalkozói állás, ami kevesebb juttatással jár a munkavállalók elvárásaihoz képest.

Míg ez Egyesült Államokban a munkahelyek 4 százaléka időszakos állás, addig ez az arány Európában 14,2 százalék volt az előző évben. Ez sok munkavállalót hagy biztosítás, nyugdíj- és rokkantsági ellátás nélkül.

A megélhetésért küzdenek

Növekszik azoknak az európaiaknak a száma, akiknek van munkájuk, de továbbra is a fennmaradásért küzdenek, közben pedig azt látják, hogy a mérleg másik oldalán magasabb életszínvonalon élnek az emberek.

„Sok munkahely jött létre, de a nagy részük szemét munka” – mondta egy spanyol hegesztő, Victor Gerardo Ponce Arevalo, aki a 2014-es euróválság idején nem tudta fizetni a jelzálogkölcsönét, ezért elveszítette ingatlanát. Jelenleg egy önkormányzati lakásban él két lányával.

A 2007-es 7,9 százalékról, 2018-ra 9,2 százalékra nőtt azoknak az európai munkavállalóknak a száma, akik ki vannak téve az elszegényedés kockázatának.

Több mint 15 millió európai állása tekinthető bizonytalannak. Ráadásul a pénzügyi krízis idején megvágták a munkanélküli- és egyéb szociális juttatásokat. Spanyolországban, Olaszországban, Görögországban, valamint más nyugat-európai államokban ez a növekvő instabilitás politikai mozgalmakat hívott életre.

Jó példa erre a franciaországi sárga mellényes mozgalom, amelynek tagjai hónapokig tüntettek a kormány ellen a megélhetési költségek növekedése, például az üzemanyagár emelkedése miatt, ami jelentősen megnehezítette az emberek életét.

A fizetésem csak a számlákra elegendő

– mondta Yoann Perrotin, egy 25 éves pénzügyi szakember, aki márciusban kezdett el dolgozni egy lyoni bankban. Ez a pozíció ideális helyzetben jó karriert biztosíthatna, ám Perrotin egy közvetítő ügynökség által kapta meg az állást, ami azzal a kockázattal jár, hogy rövid időn belül megköszönhetik a munkáját. Mind Európára, mind az USA-ra jellemző, hogy a hasonló munkákból ritkán lesz teljes idős foglalkoztatás.

Fotó: AFP

Nem tudok tervezni

– tette hozzá a francia férfi, aki egy egyszobás apartmanban él kétéves fiával.

A növekvő munkahelyi bizonytalanság megváltoztatja a kontinens munkaerőpiacának berendezkedését, amelyet korábban masszív munkajogi védelem és magas munkanélküliség jellemzett. Az elmúlt években tapasztalható rugalmas munkaerő-felvétel növelte a vállalatok nyereségét, és kiszámíthatóbbá tette a veszteséget, míg a pénzügyi válság idején ezek a cégek a túlélésért küzdöttek. A közgazdászok már régóta mondják, hogy sokoldalú munkaerőpiacra van szükség ahhoz, hogy az európai gazdaság ismét növekedésnek induljon.

Ugyanakkor a gyenge fogyasztói kereslet exportfüggővé tette az eurózónát. Miután azonban az export gyengült ebben az évben, az Európai Központi Bank úgy döntött, hogy újraindítja gazdaságösztönző programjait.

Az európai gazdasági növekedésre nagyobb hatással van az atipikus munkaerőpiac, mint a fogyasztók költései.

Azok az emberek, akik egyik munkáról ugrálnak a másikra, vagy csak pár napot dolgoznak egy héten, kevesebb továbbképzésen vehetnek részt, illetve kevesebb esélyük van előléptetésre, mint a teljes munkaidőben dolgozóknak, akik hosszú távú szerződéssel rendelkeznek, és jobbak a kereseti kilátásaik.

Az európai piac nagyobb mértékben támaszkodik az ideiglenesen munkát vállalókra, mint az amerikai. Bár az európai kormányok csökkentették az állandó munkavállalók kirúgásának akadályait, az elbocsátások gyakran továbbra is drága lelépési díjakat vonnak maguk után, ez pedig ösztönzőleg hathat teljes munkaidőben foglalkoztatott alkalmazottak felvételére. Az Egyesült Államokban például az egészségbiztosítás meglétét alkalmazotti státuszhoz kötik, ez pedig állandó munkahelyek keresésére ösztönzi az amerikai munkavállalókat.

Elárulva érzik magukat

Azok, akik elveszítik a munka és a nyugdíj nyújtotta biztonságérzetüket, elárulva érzik magukat

– mondta Charles Verhoef, egy holland nonprofit szervezet vezetője, amely olyan építőipari munkásokon segít, akik elveszítették teljes alkalmazotti státuszukat, és magánvállalkozói létre kényszerültek. „Úgy érzik, hogy nincs mit veszíteniük” – monda Verhoef.

Az időszakosan munkát vállalók gyakran olyan kisebb baloldali pártokat részesítenek előnyben, amelyek a munkanélküli-biztosítás, valamint a napi szintű ellátás mellett kardoskodnak

– mondta Paul Marx, a német Duisburg-Essen Egyetem politológusprofesszora.

Atipikus munkaerőben gondolkodnak a munkáltatók

Európa eltolódása az atipikus munkaerő irányába a kormányok részéről a munkajogi törvények enyhítését, a munkavállalók oldaláról pedig a lazább szabályok adta előnyök kihasználását hozta magával.

A tehetősebb európai országok a századforduló körül hadat üzentek a foglalkoztatási szabályoknak, mivel a globalizáció sértette a versenyképességüket.

Napjainkban a német munkavállalók 27, a holland munkavállalók 47 százaléka részmunkaidőben dolgozik.

Franciaországban, amely a világ egyik legmunkavállaló-barátabb országának számít, a 2009-es 13 százalékról 2018-ban 16,2 százalékra nőtt az ideiglenesen foglalkoztatottak száma.

Sárgamellényesek tüntetése Párizsban
Fotó: AFP

Az európai vezetőknek nem sikerült az atipikus munkát teljes munkaidős foglalkoztatássá konvertálni. A kormányok különböző módon reagáltak a munkanélküliség növekedésére, az általános gondolatmenet a munkahelyi biztonság szabályainak lazítása volt – például az elbocsátások megkönnyítésével. Ez segítette a vállalatokat abban, hogy csökkentsék teljes munkaidős állományukat, és több részmunkaidős embert vegyenek fel, ám ez nem hozta magával a remélt fellendülést.

Hollandiában 2009-ben 16,4 százalék volt az időszakosan alkalmazottak száma, 2018-ban már 20,1 százalék volt az arány. Olaszországban ugyanez 10,8 százalékról 16,5 százalékra változott.

A szegényebb déli országok többször megpróbálták leküzdeni a magas munkanélküliséget. Spanyolország 1984-ben visszavonta az ideiglenes szerződéseket, és megpróbálta megtörni a munkavállalók szakszervezetek általi gúzsba kötését. Ennek köszönhetően az ideiglenes munka növekedett, főleg a virágzó építőiparban és a vendéglátásban.

Spanyolország a 2008-as gazdasági világválság idején recesszióba került, ennek következtében a munkáltatók sorra szabadultak meg a könnyen kirúgható ideiglenes munkaerőtől. Így 2013-ra 27 százalékra kúszott fel a munkanélküliség ráta. Azóta ez az arány 14,2 százalékra esett vissza – köszönhetően a rövid idejű munkaszerződések gyors gyarapodásának.

A legfrissebb uniós adatok szerint Spanyolországban 26,4 százalék az időszakosan munkát vállalók aránya, ami a legmagasabb Európában.

Az új munkavállalók 40 százalékának kevesebb mint egy hónapra szól a munkaszerződése, míg négy emberből egynek egy hétre van munkája.

Ez pedig nagy létbizonytalansághoz és ezzel párosuló elégedetlenséghez vezet az alacsony fizetésből élők körében.

Néhány helyen a gazdasági változások a politikából való kiábrándultsághoz vezettek. A leginkább talán az Egyesült Királyságban. A brit munkaerőpiac elmúlt évtizedekbeli változásai sikertörténetnek tűnhetnek, hiszen a munkanélküliségi ráta közelít a rekordalacsonyhoz – a felnőtt lakosság 76,1 százaléka dolgozik, ami 1971 óta a legmagasabb arány.

A növekedés az atipikus munkáknak köszönhető – írja felméréseben a Resolution Foundation független kutatócsoport. A szervezet tevékenységének középpontjában az alacsony és közepes jövedelmű emberek életszínvonalának javítása áll. Az

Egyesült Királyságban 2008 óta létrehozott munkahelyek kétharmada atipikus, kezdve a szerződéssel, de állandó munkaidővel nem rendelkező munkavállalóktól az egyéni vállalkozókig

– áll a Resolution Foundation januári becslésében.

Thiemo Fetzer, a Warwicki Egyetem közgazdásza úgy véli, hogy ezek a munkaerőpiaci változások közvetetten hozzájárultak a 2016-os Brexit-szavazáshoz. Hozzátette: a kevésbé biztonságos és rosszabbul fizető munkahelyek növelték azoknak a számát, akik állami segítségre szorultak. Ők azonban sebezhetőbbé váltak a jóléti kiadások csökkentése miatt.

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek