A többségnek nincs nyugdíjstratégiája

Miközben az országok az elmúlt több mint egy évszázad legsúlyosabb közegészségügyi válságával küzdenek, a koronavírus-járvány és az azzal együtt járó gazdasági hanyatlás tovább rontotta a nyugdíjrendszerek amúgy is instabil állapotát – a többi között erre világít rá a világ számos országában végzett Aegon Nyugdíjfelkészültségi kutatás. A gazdaság hanyatlása, a pénzügyi piacok mélyrepülése, a vállalkozások tömeges megszűnése és a munkanélküliség emelkedése külön-külön is óriási kihívás, együttes kezelésük új stratégiákat követel a munkaadók, a munkavállalók és az állam részéről.

Ehhez képest a kutatásban részt vevő munkavállalók csupán 35 százaléka nyilatkozott úgy, hogy van tartalék terve, és mindössze 17 százalékuk mondta azt, hogy rendelkezik előre átgondolt, felépített stratégiával arra az esetre, ha a tervezett nyugdíjba vonulás előtt kénytelen lenne abbahagyni a munkát. A statisztikát súlyosbítja, hogy 36 százalékuk, vagyis minden harmadik megkérdezett úgy látja, a munkaadója nem is segíti a nyugdíjra való felkészülését.

A megkérdezett munkavállalók 52 százaléka mondta azt, hogy részesül valamilyen munkahelyi nyugdíjprogramból, igaz, ez nem feltétlenül munkaadói hozzájárulás.

Az adatok tükrében nem meglepő, hogy 2020-ban az Aegon Nyugdíjfelkészültségi Index (ARRI) nem tudott elmozdulni a nullától 10-ig terjedő skála 6-os értékéről, és a mutatószám javulása a közeljövőben nem is várható.

Mindez hosszú távú kockázatokra is rávilágít, különösen azt figyelembe véve, hogy – a felmérés adatai szerint – a dolgozók majdani nyugdíjjövedelmük 24 százalékát a munkaadók által üzemeltetett munkahelyi nyugdíjkonstrukcióktól remélik. Az is fontos tényező, hogy az állami nyugdíjrendszerek kihívásai miatt az egyénekkel szemben is fokozódik az elvárás, hogy vegyék ki jobban a részüket nyugdíjaskori jövedelmük előteremtéséből.

A legfrissebb adatokból az is kiderül, a dolgozók mindössze 34 százaléka tervez úgy, hogy a nyugdíjkorhatár elérésével egy csapásra felhagy a munkával, és nyugdíjba vonul, 57 százalékuk fokozatos nyugdíjba menetelre számít, és valamilyen formában nyugdíjas éveiben is dolgozna. Az utóbbiak ezt nem anyagi okokkal indokolták, hanem azzal, hogy idősebb éveikben is aktívak szeretnének maradni. A legtöbben úgy látják, a jelenlegi jövedelmük durván kétharmada biztosítaná számukra a kényelmes öregkort, ám a megkérdezettek csupán egynegyede érzi úgy, hogy jó úton halad ennek eléréséért.

Bár a munkavállalók több mint fele igényelné, hogy a korhatár betöltésekor fokozatosan menjen nyugdíjba, mindössze 24 százalékuk érzi úgy, hogy a jelenlegi munkahelyén az idősebb korosztálynak is kínálnak megfelelő munkaköröket, és csupán 28 százalékuk mondhatta el a munkaadójáról, hogy az megteremtette a lehetőséget, hogy a dolgozói idővel teljesről részmunkaidőre váltsanak. A válaszadók egyharmada azonban úgy látja, a munkaadója semmit nem tesz a többgenerációs munkahely megteremtéséért.

Mindez felveti a foglalkoztatási és nyugdíjjuttatási hordozhatóság szükségességét: a válaszadók 58 százaléka egyetért azzal, hogy az életre szóló munkahely már a múlté.