Egy új tanulmány azt vizsgálta, hogy a műanyagtermékek milyen módon segíthetik elő a mikorműanyag-részecskék bejutását az emberi szervezetbe. A kutatók az egyszer használatos kávéspoharakat is elemezték, és kimutatták, hogy forró vízbe áztatva mikroszkopikus műanyagrészecskék billiót bocsátják ki – tudatta a New Atlas.
Bár a műanyagból készült élelmiszerzacskók és az üdítős palackok önmagukban is problémát jelentenek, a tudósokat egyre inkább foglalkoztatja az, hogy mi történik, ha ezek még kisebb részecskékre bomlanak le. Ez bekövetkezhet az óceán maró ereje, a mosások során leváló szálak vagy a palackozott vízbe bekerülő műanyagrészecskék révén.
A poharakat 20 percig forró vízben áztatták. A folyadékban lévő apró műanyagok megszámlálásához a tudósok a légkörben lévő apró részecskék kimutatására használt technikát alkalmazták. A nanométeres műanyagrészecskéket forró alkoholos gőznek tették ki, melynek követkztében méretük megduzzadt, így sokkal könnyebb volt összeszámolni őket és megvizsgálni kémiai összetételüket.
A megvizsgált vízmintában trilliónyi, 30 és 80 nanométer közötti műanyagrészecskét találtak
– derült ki a kutatócsoport elemzéséből. Az élelmiszeripari nejlonnal végzett párhuzamos kísérletek során a vízbe került műanyagrészecskék mennyisége hétszer nagyobb volt.
A felfedezés jelentősége a részecskék méretében rejlik – mondta Christopher Zangmeister, a NIST kémikusa. A mikroszkopikus méretű műanyagdarabkák ugyanis elég kicsik ahhoz, hogy bejussanak az emberi sejtekbe.
Egyelőre még nem világos azonban a tudósok számára sem, hogy a sejtekbe bejutva milyen hatásuk lehet, a kutatásokban azonban már pedzegetik a műanyagrészecskék lehetséges káros hatásait, például azt, hogyan változtathatják meg a mikroműanyagok az emberi tüdősejtek alakját, és milyen mérgező hatást gyakorolhatnak a sejtekre.
Az eredmények némi kontextust adhatnak a közelmúltban tett egyéb kutatási eredményeknek is, például annak, hogy a tudósok először mutatták ki műanyagrészecskék jelenlétét az emberi vérből, szövetekből, valamint a tüdőből is.
A kutatók megvizsgálták többek között az antarktiszi havat, a gleccsertavak alját, ahol 100 nanométernél nagyobb mikroműanyagokat találtak, ami azt jelenti, hogy valószínűleg nem voltak elég kicsik ahhoz, hogy bejuthassanak a sejtekbe és fizikai problémákat okozzanak ott. Mi ennél kisebb nanorészecskéket vizsgáltunk, amelyek a sejtek belsejébe is képesek bejutni, akár megzavarva annak működését is.
– mondta Zangmeister.
