Bolygónk népessége akár napokon vagy heteken belül elérheti a 8 milliárd főt (bár pontos számmal senki nem rendelkezik). Noha az ENSZ tudni véli ennek pontos dátumát is – november 15. –, ezt valójában nem feltétlenül tudjuk teljesen pontosan megállapítani. A The Wall Street Journal írása viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy 9 vagy 10 milliárdig már nem biztos, hogy felkúszik a globális népesség száma.
Noha az ENSZ és az amerikai népszámlálási hivatal becslése szerint a század végéig elérjük a tízmilliárd főt a bolygón, más becslések szerint hamarabb bekövetkezhet a népesség tetőzése, majd csökkenése globális szinten is.
Az ENSZ előrejelzései történeti trendeken alapulnak, általában a demográfiai átmenetben előrébb járó országok népességének alakulását vetítve az átmenetben hátrébb járó országok folyamataira. Azonban ez az átmenet egyes kutatások szerint egyre gyorsabb, így nem meglepő, hogy más becslések is születtek, melyek szerint akár a század közepére elérheti a csúcsát az emberiség népességszáma, és ez a rekord 9 milliárd alatt lehet.
A Bécsi Egyetem alá tartozó, Wolfgang Lutz vezette Wittgenstein Központ – amely a demográfia és a globális humántőke kutatásával foglalkozik – becslései két tényezőt látnak másként, mint az ENSZ előrejelzései. Ezek arról szólnak, hogy
vajon mennyire gyorsan csökken a termékenységi ráta Afrikában, és hogy Kínában és a többi, hasonlóan alacsony termékenységű országban változik-e a helyzet, és ha igen, milyen gyorsan.
A Wittgenstein Központ becslései igyekeznek figyelembe venni a születésszámok csökkenésének és növekedésének okait is, ám például az ENSZ modelljében nem található meg az oktatáshoz való hozzáférés, különösen a nők körében. Az utóbbi modell Afrika népességét az évszázad végére 3,9 milliárd főre várja, szemben a mostani 1,3 milliárddal. Ezzel szemben a Wittgenstein Központ alapeseti forgatókönyve 2,9 milliárdos népességet vár a kontinensen, míg a gyors fejlődéssel számoló szerint a népesség 1,7 milliárd főnél tetőzik Afrikában.
A gyors fejlődés ez esetben a lényeg, hiszen a népesség növekedésének visszafordulását az oktatási és egészségügyi ellátás javulása hozhatja el.
Danny Dorling az Oxfordi Egyetemről úgy látja, hogy nem megalapozatlan az optimizmus, hiszen az egészségügy, az oktatáshoz való hozzáférés, a lakhatás minősége egyaránt drámai ütemben javul.
Az előrejelzések közötti másik különbség a termékenységi ráta visszapattanásának sebessége terén nagy. Az ENSZ szerint az évtized végéig 50 országban – köztük Kínában – fog javulni a termékenység, ami az évszázad végéig kitarthat. Ennek az alapját például a nyugat-európai országokban a kilencvenes évektől tapasztalhatóan ismét megugró gyermekvállalási kedv adja, igaz, ez az utóbbi években ismét hanyatlásnak indult.
Ezzel szemben Lutzék modellje szerint a kínai egykepolitikát nehéz lehet visszafordítani, sőt, a termékenységi ráta 1,5 alá csökkenése az egygyerekes családot teheti a normává, amiből nehéz lehet a kitörés.
Mennyire valószínű a kínai születésszám visszapattanása, miközben a közeli Japánban 1,3-1,4 körül stabilizálódott a termékenységi ráta, míg Dél-Koreában már 0,8-ig csúszott vissza?
A koronavírus-járvány sem hozott magával fordulatot, hiába voltak olyan becslések, amelyek a bezártság miatt növekvő születésszámokat vártak. Lutz szerint erősebb hatás volt, hogy a bizonytalanság idején az emberek nem vállalnak gyereket.
Összességében, míg az ENSZ szerint a 2050-es évek végén átlépheti az emberiség száma a 10 milliárdot, addig Lutz szervezete alapesetben 9,67 milliárd fővel, 2070-ben látja a csúcsot, míg gyors fejlődés esetén 2050-re lehet 8,7 milliárd a legtöbb egyszerre élő ember száma. Ha így lesz, akkor a jövőben nem a túlnépesedés, hanem a népességcsökkenés és az elöregedés okozhat majd problémákat az emberiség számára.
