Miután november 24-én India is arról számolt be, hogy a termékenységi ráta 2,0-ra esett, az összes BRIC-országban – Brazília, Oroszország, India, Kína angol nyelvű kezdőbetűiből összerakott rövidítés – a népesség újratermeléséhez szükséges szint alá esett a születések száma, miközben világszerte hasonló folyamatok játszódnak le – írja az The Economist.
A népesség újratermeléséhez szükséges szint ugyanis 2,1 gyerek születése lenne minden nőre, ami már globálisan sincs túlságosan messze. A brit lap kiemeli, hogy míg a nyolcvanas évek közepén a globális termékenységi ráta 3,5 körül mozgott, 2019-re már csak 2,4 volt.
A demográfiai átmenet folyamata jól ismert, azt írja le, hogy a hagyományos magas születési szám és magas halálozás hogyan alakul át előbb a népességrobbanáshoz vezető magas születés és alacsony halálozásba, hogy végül mind a két mutató alacsony szintjén stabilizálódjon.
A folyamat először Északnyugat-Európában indult be a 18. században és már a 20. századra alacsony vagy épp negatív növekedést hozott ezekben az országokban. Az átmenet első része könnyedén érthető, ahogy a jobb táplálkozás, az orvostudomány és a közegészségügy fejlődése miatt drámai mértékben csökken a halálozás. Az ezt követő születésszám csökkenés egyik lehetséges magyarázata az oktatás szerepének felértékelődése, ami miatt egyre többen döntenek kevesebb gyerek mellett, hogy annak képzését tudják finanszírozni.
A The Economist írása szerint a születések száma először Franciaországban indult hanyatlásnak a 18. század végén és a 19. század elején. A lap szerint ugyanakkor ez a folyamat kulturális téren szinte fertőzésként terjed, amit bizonyít az is, hogy Európában a születésszám csökkenése gyorsabb volt a Franciaországhoz nyelvi és kulturális téren köthető területeken.
A demográfiai átmenetet vizsgáló legújabb kutatás 186 országot vizsgál és arra a megállapításra jut, hogy 1960 és 1990 között 70 országban indult meg a születések csökkenése és ma már egyedüliként Csád maradt ki a folyamatból, míg 80 ország már túl van az átmeneten teljes mértékben.
Még fontosabb fejlemény, hogy az átmenet felgyorsult:
míg Nagy-Britanniában 1790 és az 1950-es évek között, több mint 150 évig tartott, addig Chilének már csak mintegy ötven évre volt ugyanerre szüksége a múlt század húszas és hetvenes évei között, míg az átmenetet a huszadik század végén kezdő országoknak ennél is kevesebb időre volt szükségük.
A gyorsulást a tanulmány szerzői által "demográfiai fertőzésnek" nevezett folyamat okozhatja, mely szerint az átmenet hamarabb és gyorsabban jelentkezik a változáson már túljutott országok földrajzi és kulturális közelségében. Ráadásul a folyamat beindulása egyre alacsonyabb jövedelmi szinteken kezdődik. Míg az elmúlt két évszázad során ehhez a 2011-es árakon számolt vásárlóerő-paritáson fejenként 2700 dollárnyi gazdasági teljesítményre volt szükség, ez mára 1500 dollárra süllyedt azoknál az országoknál, ahol az átmenet 1990 után indult.
Mindez azt jelentheti, hogy hamarosan a Föld népességének egészének termékenysége a reprodukcióhoz szükséges szintig vagy az alá is csökken, ami ugyan nem jelenti a népesség növekedésének azonnali leállását – mivel sokan ebben az időben érik el a gyerekvállalási kort – ám közelebb hozhatja a népesség tetőzését, a korábban vártnál alacsonyabb értéken.
Mindez azt jelenti, hogy a túlnépesedéssel kapcsolatos problémákat hamarosan újabbak válthatják a társadalmak elöregedése miatt. Egyes vélemények szerint az idősebb népesség magasabb megtakarítási hajlandósága az és a kamatok csökkenésének irányába hathat, ami növelheti a globális egyensúlytalanságokat is. Ugyanakkor más problémák megoldását segítheti a folyamat, így például a lassabb népességnövekedés megkönnyítheti a klímaváltozás megfékezéséhez szükséges karbonkibocsátás csökkentését. Az alacsonyabb munkaképes korú dolgozó pedig jobban képzett munkásokhoz és a nők nagyobb munkaerőpiaci szerepvállalásához vezethet.
