A mindezidáig legnagyobb piramisjátékról, Bernie Madoff üzletéről közölt különösen időszerű dokumentumfilm-sorozatot a Netflix. Noha az eset lassan másfél évtizede történt, a sorozatból számos részletet megismerhetnek azok, akik nem ismerik a világméretű csalás történéseit, ahogy Madoff motivációiba is betekintést nyerhetünk, de megismerhetjük az áldozatok nézőpontját is vagy épp azt, hogy a felügyeleti hatóságok hogyan hagyták sorozatosan figyelmen kívül az intő jeleket.
A Madoff: The Monster of Wall Street végigköveti hogyan dagad egyre nagyobbra a csalás, amit Madoff azért indított el, hogy ne kelljen kudarcát beismernie. Ez egyébként gyakori a hasonló csalások esetében, a kezdetben apró rést befoltozó lépés az idők folyamán egyre nagyobbra nő, ahogy az egyenesbe kerülést célzó ügyletek sikertelensége egyre több forrást igényel. Madoff tevékenysége azonban nem így működött, miután még a hatvanas években megégette magát a későbbiekben csak gyűjtötte a betéteket, ám semmiféle kereskedést nem végzett.
A legtöbb piramisjátékkal szemben azonban Madoff sémája évtizedekig képes volt a felszínen maradni,
amit két dolognak köszönhetett a sorozat szerint. Ezek közül az első, hogy amikor túlságosan sokan kívántak pénzükhöz jutni, akkor kezdeti befektetői – különösen a csalás legnagyobb nyertese, Jeffry Picower, aki sejthette, hogy mi zajlik – mindig kisegítették Madoffot.
A másik dolog, ami lehetővé tette, hogy a csalás évtizedekig folytatódjon, az a bizalom volt. Tulajdonképpen a Wirecardtól az FTX-ig minden csalás alapja a bizalom, ez az ami lehetővé teszi az áldozatok átverését. Madoff pedig az évek során remek reputációt épített fel magának, nem kis részben azzal, hogy tevékenysége két részre oszlott, amelynek egyik fele teljes mértékben legitim volt. A bizalom másik sarokkövét pedig az jelentette a sorozat szerint, hogy a hatósági vizsgálatok sorra tisztázták a cég nevét, ami így egyre növelte legitimitását. Ez a szabályozók hihetetlen méretű kudarca, hiszen
1992 és a 2008-as bukás között 8 vizsgálat is folyt a cég ellen, ám ahelyett, hogy leleplezték volna a csalást, csak tovább növelték azt.
A bizalom megszerzésének másik módszere az volt, hogy bizonyos mértékig Madoff igyekezett tartani magát a szavaihoz, így üzlete legális része, amely a tőzsdei kereskedést segítő úgynevezett piaccsináló vállalkozás volt az 1987-es tőzsdei zuhanás során is hajlandó volt vásárlóként részt venni a piacon. De egyfajta megbízhatóságot mutat az is, hogy a kártyavár összedőlésekor Madoff vállalta a felelősséget, sőt, azt állította, hogy teljes egészében egyedül követte el a csalást.
Piramisjáték a kriptovaluta-kereskedelem – véli a Nobel-díjas közgazdászEttől még egyáltalán nem biztos, hogy össze fog omlani – írja Paul Krugman. |
Tovább segítette a bizalom megszerzését, hogy Madoff ügyfeleinek jelentős része a Palm Beach-i zsidó közösségből érkezett, amelynek az üzletember aktív és nagylelkűen jótékonykodó részese volt. A befektetők azt gondolták, hogy a csaló egy közölük, ezért el sem tudták képzelni, hogy át akarná őket verni. Ráadásul üzlete legitim részén sikereket elérve
Madoff egy időben még a Nasdaq elnöke is volt, ezért a legtöbben figyelmen kívül hagyták az intő jeleket.
Pedig nem volt hiány a visszásságokból sem, ám hiába, az emberek hinni akartak Madoffnak, akár jobb belátásuk ellenére is. A kockázatmentes hozam ígérete újra és újra tömegeket csábít szélhámosokhoz, sokszor olyanok köréből is, akik tudhatnák jobban. Nem mindig világos azonban, hogy mik a befektetők motivációi, hiszen egy piramisjáték kezdeti szereplői akkor is jól járhatnak, ha tisztában vannak azzal, hogy csalás történik, a későn érkezők azok, akik megfizetik a gondatlanság árát.
A bukást is végül a bizalomvesztés hozta el 2008-ban, bár ekkor sem feltétlenül Madoff lett gyanús, hanem az egész pénzügyi rendszerben rendült meg a bizalom, amit valószínűleg tetézett az is, hogy sokaknak tényleg szükségük volt a csalónál parkoló pénzre. A 2008-as pénzügyi válság és a Wall Street felelőtlenségének így a Madoff lett az arca, annak ellenére, hogy az általa elkövetett csalásnak semmi köze nem volt az összeomlást okozó többszörösen újracsomagolt hitelekből létrehozott értékpapírokhoz.
Ám bűnbaknak kiválóan megfelelt, így a pénzügyi válság kapcsán sokan kerülték el a felelősségre vonást.
Persze Madoff nemcsak a börtönnel felelt tetteiért, sorsa végül egészen tragikus fordulatokat vett, hiszen megélte mind a két fia halálát, akik ráadásul szóba sem álltak vele, miután tudomást szereztek a csalásról, majd végül maga a csaló is életét vesztette a börtönben. Madoff tündöklése és bukása tanulságos történet, ám annyira sok szempontból emberi a csalás működése, hogy annak megelőzését nem lehet pusztán a tájékoztatás segítségével megoldani. Amíg a hatóságok nem rendelkeznek elég eszközzel és elkötelezettséggel a csalók leleplezésére, addig hasonló átverések mindig lesznek. Azt is érdemes felidézni az alkotásból, hogy bár az utcai bűnözés félelmetesebb, mint a fehérgalléros, végül Madoff bukása miatt többen is öngyilkosok lettek és sokan kerültek a tönk szélére. Madoffhoz hasonló ragadozóból pedig még most is több vadászik a Wall Street sokszor kegyetlen világában.
