Az évezred fordulóján a francia, a spanyol és az olasz egészségügyi rendszer a világ élvonalába tartozott, mára nagyot változott a helyzet. A finanszírozás is gyenge lábakon áll – a kormányok nem növelik érdemben a társadalombiztosításra költött összegeket, és az elöregedő társadalmak egyre nagyobb nyomást helyeznek a roskadozó rendszerre.
A helyzet odáig fajult, hogy az európai társadalombiztosítás nehezen tudja teljesíteni alapvető ígéretét: a bölcsőtől a sírig való méltányos szolgáltatás biztosítását.
Idős orvosok
Tavaly az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kiadott egy jelentést, amelyben az európai egészségügyi szakemberek elöregedését „időzített bombának” minősítette. Franciaországban az orvosok közel fele 55 év feletti. Olaszországban körülbelül százezer állami szférában dolgozó orvos mond fel, illetve vonul nyugdíjba a következő négy évben.
Ösztönöznünk kell az országokat, hogy ezt vegyék komolyan
– hangsúlyozta Tomas Zapata, a WHO munkaerő-tanácsadója, a jelentés társszerzője.
2022 vége felé ismét tolongás alakult ki a sürgősségi osztályokon, a szezonális influenza, a Covid és a légúti vírusos megbetegedések megugrása miatt. Közben majd egész Európában az alacsony bérek és a létszámhiány miatt tüntettek az orvosok. A helyzetet az antibiotikumhiány csak tetézte. A gazdagabb országokban a szakemberhiányt csupán átmenetileg enyhíti, hogy a jobb bérekkel elszívták a szegényebb országok orvosait. Az ápolónők pedig általánosan kiégtek – összegez a WHO. A szervezet októberi jelentése szerint a gazdagabb országok a arányában átlagosan 1,4 százalékkal költenek többet az egészségügyre, mint a koronavírus-járvány előtt. Ennek az összegnek több mint felét a „frontvonalbeli” ellátás javítására kell fordítani.
Beszédes Isabel Soler madridi ortopéd sebész helyzete. A doktor rendelésének megkezdésekor már nagyjából 40 beteg várakozik az ellátásra, így végül nem jut elég ideje az alapos vizsgálatok elvégzésére.
Előfordulhat, hogy gyógyíthatatlan betegségük van, de ezt három perc alatt nem lehet közölni velük
– panaszkodott a Bloombergnek.
Egy bő évtizeden keresztül, a 2008-as válság és a koronavírus-járvány között az európai országok nem változtattak az egészségügyre fordított kiadásaikon, pedig a vizsgálatok költségei folyamatosan emelkedtek – a fizetések viszont stagnáltak.
A koronavírus-járvány alatti költések is a sürgősségi költségekre mentek el.
A háziorvosoktól jön a baj
Európa globálisan az átlagnál jobb helyzetben van az egészségügyi személyzet számát tekintve. Ugyanakkor az orvosok nagyobb része a városokban koncentrálódik, és
az egész kontinensen csökkent a háziorvosok, az alapellátás „kapuőreinek” száma.
A jelentőségük azonban meghatározó, ugyanis egy alapos háziorvosi vizsgálat sok kórházi vizsgálatot, vizitet tehet feleslegessé. Ezzel összefüggésben az is probléma, hogy Svédországban, Franciaországban, Svájcban és Hollandiában több mint minden ötödik krónikus betegségben szenvedő idős ember számolt be arról, hogy a járvány csúcspontján elmulasztották vagy elhalasztották az ellátását. Ez pedig a beteg életminőségének veszélybe kerülése mellett könnyen magával hozhatja a későbbi kiadások megnövekedését, ami fokozottan terheli az ellátórendszer kasszáját.
Tény, hogy az idősebbek ellátása általában drágább, és ez az elöregedő társadalmakban fokozottan igaz.
Az Eurostat adatai szerint 2020-ban az EU 448 millió lakosának körülbelül egyötöde 65 év feletti volt. Ez 3 százalékponttal magasabb, mint egy évtizeddel korábban. Már csak ebből a számsorból is könnyedén következtethetünk arra, hogy az egészségügyi kiadások emelkedni fognak.
Elszomorító adatok
A Samu-Urgences de France sürgősségi egészségügyi szolgálat szerint múlt télen – miközben a francia sürgősségi osztályok gőzerővel dolgoztak a légúti fertőzések kezelésén – ellátásra várva legalább 43-an veszítették életüket. Még rosszabb a helyzet
az Egyesült Királyságban, ahol hetente 500-an halnak meg az ellátás késése miatt.
A szigetországban az Országos Egészségügyi Szolgálattal való általános elégedettség mindössze 29 százalékra esett vissza, a 2010-es 70 százalékos csúcsról. Ahhoz, hogy lépést tudjon tartani a demográfiai és technológiai trendekkel, az NHS-nek valószínűleg évente több milliárdra lesz szüksége a 150 milliárd angol fontos költségvetésén felül.
Az orvosok vándorlása is jellemző, ennek egyik vesztese Románia, ahol egy főre vetítve ugyan a legtöbben szereznek orvosi diplomát – de csak azért, hogy a magasabb bért kínáló Németországban dolgozzanak,
hiszen keleti szomszédunkban még az átlagnál is kevesebb orvos tevékenykedik.
Mivel Németországban a szakorvosok éves fizetése átlagosan 166 400 euró, a bevándorolt orvosok legalább háromszor többet kereshetnek, mint ha Romániában maradnának. Német társaik viszont kihasználják a Svájci, 20 százalékkal magasabb béreket, és az alpesi országban vállalnak munkát.
Égető a létszámhiány
Drámai a helyzet Szicíliában, ahol Mussomeli város kórházának gyermekgyógyászati, rehabilitációs és tartós ápolási osztályait bezárták, mert egyszerűen nem volt elég orvos. „Valóban sok nehézséggel küzdünk” – hangsúlyozta Giuseppe Catania polgármester. A gondok nagyon nagyok: Szicíliában egy évtizede lecsökkentették az egészségügyi személyzet fizetését, hogy törlesszék az 5 milliárd eurós adósságot. Most a szükséges orvoslétszám fele hiányzik. Sok üres hely van az orvosi egyetemeken, és a padban ülők nagy része is elvándorol, jobb fizetés reményében. Szicíliába Argentínából érkeznek orvosok, akik 6000 eurót fognak keresni, ami tízszerese a dél-amerikainak, de fele a magánklinikai fizetéseknek.
Két orvosgeneráció hiányzik
– panaszkodik Riccardo Spampinato szakszervezeti tisztviselő.
Megoldás?
Bár a problémák jelentősek, Zapata, a WHO tanácsadója szerint vannak lehetőségek. Az országok használhatnak előrejelzési modelleket, amelyekkel kiszámolják, hogy hány orvosra lesz szükségük 15-20 év múlva, a kormányoknak ösztönzőkről kell dönteniük, amelyekkel elősegítik az egészségügyi dolgozók toborzását, az orvosi pályát is vonzóbbá tehetik a munka-magánélet egyensúlyának megteremtésével, és az eddigieknél jobban odafigyelhetnek az orvosok mentális egészségére is.
„A Covid reflektorfénybe hozta az egészségügyet, és megnyitotta a lehetőséget az orvosok iránti elköteleződésre. Ez a kapu azonban nincs örökre nyitva, és ha bezárul, akkor nagyon nagy gondok adódnak” – hangsúlyozta Zapata.
