Megszakadt a kapcsolat a NASA és a Voyager–2 űrszonda között egy téves utasítás miatt – idézte a BBC hírportálja kedden az amerikai űrkutatási hivatalt.
A Voyager–2 űrszonda egy téves parancs miatt két fokkal elfordította az antennáját a Föld irányából, ezért képtelen parancsokat fogadni vagy adatokat küldeni. A NASA abban reménykedik, hogy októberben, amikor az antenna megint alaphelyzetbe kerül, a kommunikáció is automatikusan újraindulhat.
Az űrszonda július 21. óta képtelen utasítást fogadni vagy információt küldeni a NASA Mélyűri Hálózata (Deep Space Network) számára, és a földi irányítóktól sem kap parancsokat. Mindezek ellenére még nem veszett el minden remény a csaknem 46 éve kutató űrszonda számára.
Az űrkutatási hivatal helyi idő szerint hétfői közlése szerint Ausztrália fővárosában, Canberrában próbálják antennával befogni a Voyager–2 elszórt jeleit, de legalább 18 óra szükséges ahhoz, hogy az űrszondáról egy jel eljusson a Földig. Az antenna a Voyager–2 tartózkodási helyének irányába is folyamatosan küldi a megfelelő parancsokat abban a reményben, hogy újra kapcsolatba léphet a szondával – közölte a NASA Voyager-küldetéseit irányító bolygókutató űrközpontja.
Ha a próbálkozások nem bizonyulnak sikeresnek, a Voyagert úgy programozták, hogy évente többször visszaálljon az eredeti helyzetére, és antennáját újra a Föld felé irányítsa. A következő visszaállítás október 15-én történik, amely a NASA szerint lehetőséget adhat a kommunikáció folytatására. Arra számítanak, hogy az űrszonda időközben a számára kijelölt pályán marad.
A Voyager–2 több mint 19,9 milliárd kilométerre van a Földtől, és becslések szerint óránként 55 ezer kilométeres sebességgel száguld a csillagközi térben.
A Voyager–2 és ikertestvére, a Voyager–1 az első, ember alkotta űreszközök, amelyek elhagyták a Naprendszert és a helioszférán – a Naprendszer űrből érkező sugarakkal szembeni első védővonalán – kívül működnek. 2018-ban, valamint 2012-ben érték el a csillagközi űrt. A szondákat azzal a céllal hozták létre, hogy a Naprendszer külső bolygóinak ritka, körülbelül 176 évente előforduló együttállását kihasználva a Jupitert és a Szaturnuszt tanulmányozzák.
A Voyager–2 az egyetlen olyan űrszonda, amely elrepült a Neptunusz és az Uránusz mellett, a Voyager–1, amely 24 milliárd kilométerre van a Földtől, az emberiség legtávolabbi űrhajója.
Mindkét űrszondán elhelyeztek egy adathordozót a Föld hangjaival, képeivel és üzeneteivel, hogy világunk történetét megosszák a Földön kívüli civilizációkkal.
