Sokan megnézték a novorosszijszki öbölben álló oroszországi hadihajó elleni tanulságos ukrán dróncsónaktámadást. A felvételen látható, ahogy az oroszországi hadihajó, az Olenyegorszkij Gornyak reflektorai éjszaka megvilágították a néhány száz méterre lévő, mintegy 20 kilométer per óra sebességgel közeledő, fél tonna robbanóanyaggal megrakott csónakot, amely manőverezve, irányt változtatva, ide-oda fordulva, de biztosan közeledett felé. Egy közepes látású őrt álló matróz szabad szemmel észrevehette volna a közeledő veszélyforrást. Ha jelez, lett volna idejük akár manuálisan (az őrszem gépkarabélyával) reagálni a támadásra. De semmi sem történt. A csónak belecsapódott a hadihajó oldalába, a robbanás oldalra döntötte a legalább négyezer tonnás hajótestet. Kezdetben Moszkva tagadott. Aztán a roppant kínos incidenst közvetve az oroszországi források is megerősítették – miután a világsajtót bejárta a kép, ahogy a félrebillent hadihajót fényes nappal a kis vontatók (bukszirok) körülvették és a hadikikötőbe húzták-taszigálták. (A felvétel készítőjét, minthogy jól beazonosítható helyről vette fel a videóklipet, azóta nyilván az FSZB-tisztek vallatják…). Nyugati médiumokban ugyanakkor megjelent egy nagy felbontású (katonai) műholdfelvétel az Olenyegorszkij Gornyakról, amely a novoszibirszki katonai kikötő harmadik rakpartjánál, sérült oldalával a móló mellé fordulva, odakötözve áll. A túloldalát egy másik, kisebb hajó biztosítja.
Más szempontból is érdekesek a történtek. Honnan indult a csónakdrón? Odessza tengeren több mint 800 kilométerre van Novorosszijszktól. Vélhetően volt egy „anyahajó” Novorosszijszk előtt, a nemzetközi vizeken, arról indíthatták az ismeretlen típusú, kajakra emlékeztető formájú, de annál valamivel nagyobb, ember nélküli távirányított harci drónt. Hogyan kormányozták, és miként jutott el a csónak orrában lévő videókamera felvétele az irányítókhoz? Elemzők szerint vélhetően több lépcsőben, (nyugati) hadihajók, az Elon Musk-féle Starlink műholdrendszer, a magasabb pályán keringő amerikai katonai műholdrendszer kapcsolódhattak be. Így készült a videófelvétel, amelyet az ukrán állambiztonsági szervezet (SZBU) tett közzé.
Vitatott, hogy erre az OF védelmi rendszereiről sokatmondó felvételre reagált-e a Kreml-sajtó, amikor a minap közzétették, hogy
felgyorsítják az évi csaknem húszezer drón megépítésére vonatkozó, legalább másfél éve futó programot,
de a média erre vonatkozó kérdéseinek a megválaszolásától az illetékesek elzárkóztak. A polgári-katonai (kettős rendeltetésű) program koordinátora Andrej Bjelouszov orosz miniszterelnök-helyettes. A gyakorlati lebonyolítást a gazdaságfejlesztési minisztérium ellenőrzi. Jellegzetes orosz bürokratikus irányítási módszerrel
kötelezik a régiókat, hogy 2023. október 1-jéig dolgozzanak ki terveket a drónépítés ösztönzésére – ahelyett, hogy központi, állami programmal szabályoznák a létfontosságú nemzetbiztonsági kérdés megoldását.
A technikai koordinálásban kulcsszerepet játszanak a csaknem Oroszország földrajzi közepén, Nyugat-Szibériában lévő, több mint félmilliós Tomszk városa, az ott lévő műszaki-számítástechikai felsőoktatási intézmények, a köréjük épült kutató-fejlesztő bázisok.
Moszkva egyre inkább ráébred, hogy elaludta a hadviselésben egyre nagyobb szerepű drónkorszak beköszöntét. Emiatt is kényszerül Teherán támogatását igénybe venni, és viszonylag olcsó iráni katonai, csapásmérő dróntömegtermékekkel (Sahid 131/136, oroszországi nevük Gerány) elárasztani, kifárasztani az ukrán légvédelmet. Most rákapcsolt az OF propagandagépezete.
Nemcsak az évi sokezres drónépítő kapacitást megteremtő – mint láttuk, eléggé ellentmondásos – programot ösztönzik, hanem a novoszibirszki tudományos központot is betagosító, dróntervező-építő versenyt (Arhipelag-2023) is hirdettek.
Az oroszországi elnök különmegbízottja, Dmitrij Peszkov (csak névrokona az elnöki szóvivőnek) egyezteti ezt a programot, amely a katonai drónokat az „ipari drón” alpontba sorolja. És a tervezet a saját tervezésű – esetleg kivitelezésű – más (kettős, katonai-polgári) felhasználású, pilóta nélküli repülőeszközök (orosz nyelvű rövidítéssel BPLA) tervezésére, röptetésére kiírt versenyt is magában foglalja.
Közben folyik a kelet–nyugati versengés a drónfronton is. És itt nem kell a vadászgép méretű óriási, többtonnás amerikai felderítő-csapásmérő, a Föld megkerülésére képes drónokra, az RQ-4-es Global Hawkra gondolni – amit Zelenszkíj ukrán elnök szeretne megkapni nyugati szövetségeseitől, de amire nagyon kevés az esélye. Norvégia a minap saját fejlesztésű, gyufásdoboz méretű, 32 grammos, 18 kilométer per óra sebességű, 25 percig a levegőben maradó, de két elektrooptikai kamerával felszerelt és a kezelő katona laptopján megjelenő, élő videófelvételt sugárzó nanodrónokat, Black Hornet 3-asokat (ezer darabot) adományozott Ukrajnának. Az ukrán katonák elsősorban a városi harcban vagy a kelet-ukrajnai lövészárok-állóháborúban veszik hasznát a jó háztömbnyi távolságot felderítő parányi, szinte észrevehetetlen és megsemmisíthetetlen eszközöknek. Ezeket a kaliforniai székhelyű Teledyne FLIR Defense gyártja. Igaz, parányi, de roppant drága eszközről beszélünk, amelynek darabja csaknem kétszázezer dollár, azaz mintegy hetvenmillió forint!
