Ma már az emberiség minden lehetséges eszközzel igyekszik csökkenteni károsanyag-kibocsátását. Ehhez az energiatermelő rendszerek teljes újragondolására van szükség, azaz a hagyományos, fosszílis energiaforrásoktól el kell szakadni, és a természetben meglévő megújuló energiaforrásokra kell támaszkodni – így talán még kordában tartható az éghajlatváltozás.
Szinte minden fejlett ország soha nem látott összegeket költ a megújuló energiaforrások minél hatékonyabb kiaknázására.
Eljutottunk odáig, hogy annyi ház teteje termeli az áramot napelemek segítségével, ami már gondot okoz az áramhálózatnak. A tengerrel rendelkező országok euró- és dollármilliókért állítanak fel szélkerekeket a nyílt vizeken, és árgus szemekkel keresik a viszonylag biztos széljárású területeket. És ezzel egy fontos gondolathoz jutottunk el: hihetetlen mennyiségű napelemet, szélkereket lehet telepíteni, de ezek áramtermelése bizonytalan. Ugyanis
ha bármilyen okból egyáltalán nem vagy csak gyengén fúj a szél, akkor a szélturbinák áramtermelése lenullázódik, de legalábbis erőteljesen csökken. Ugyanez igaz a napelemekre is, csak ott a felhősebb időjárás, illetve a nap állásszöge tesz be az energiatermelésnek.
A természet viszont felkínál egy olyan tiszta energiatermelési módot, amelyben ezek a kockázatok nem állnak fenn. Elgondolkodtató, hogy ugyan a földfelszín 71 százaléka víz, az emberiség szinte csak tesztjelleggel, minimális mértékben használja ki a tengerek áramlásából, hőmérséklet-különbségéből és az ár-apály jelenségből adódó energiatermelési lehetőséget.
OTEC – a megmentő
Ocean Thermal Energy Conversion, azaz (szabad fordításban) az óceánok energiájának átalakítása. Ez az alapvetően több száz éves technológia forradalmasíthatja a zöldenergia-termelést. Nem kell ismeretlen dolgokra gondolni: mindenki tapasztalhatta már, hogy minél lejjebb merül a tengerben, annál hidegebb a víz. Például
3 ezer méter mélyen mindössze 4 fokos a víz, míg a felszínen akár 26 Celsius-fokos is lehet. Ez a különbség adja az energiatermelés alapját.
Ha felszívjuk a hideg vizet a felszín közelébe, akkor mindössze egy hőcserélőre van szükség, és a párologtató berendezés segítségével keletkező vízpára meghajt egy turbinát, amely áramot állít elő. Ez a folyamat minden más megújuló energiatermelési lehetőséggel ellentétben a nap 24 órájában működik. Ugyanakkor problémás az óceánok mélyebb rétegeiből felszínre hozni a hideg vizet, ugyanis az a több mint két kilométer hosszú csőben is melegszik, nem is beszélve a beruházás költségeiről.
Jelenleg a világon két helyen, Hawaii szigetén és Japánban van ezen az elven működő erőmű, de kísérleti telepeket több ország épített, ami jelzi, hogy ígéretesnek tartják a lehetőséget. Ugyanakkor tény, hogy
ma még egységnyi energia előállítása az OTEC segítségével pontosan kétszer annyiba kerül, mint a nyílt vízi szélerőművek használatával.
Érdekes részleteket tudhatnak meg ebben a videóban.
