Amerikában és Európában is közelharc indult a cégek között az elektromos töltőállomások telepítése szempontjából legideálisabb helyek megszerzéséért. Iparági megfigyelők szerint hamarosan újabb konszolidációs hullám tanúi lehetünk, ahol a színre lépő tőkeerős nagyvállalatok kiszorítják a kicsiket a piacról.
Fotó: Marian Weyo
Az elektromos átállás alapvető infrastruktúráját képező töltőállomások telepítésével számos vállalat foglakozik már most is, de a közeljövőben új, nagy szereplők is megjelennek, számukra viszont kellő terület híján a felvásárlás ígérkezik a leghatékonyabb módszernek a piacra lépéshez, a megfelelő méret és lefedettség eléréséhez.
Felsorakoznak az eszkimók
Nincsenek is kevesen, a Reuters elemzése szerint világszerte több mint 900 közterületi autótöltőkkel foglalkozó vállalat van, melyek a PitchBook szerint 2012 óta több mint 12 milliárd dollárnyi kockázati tőkét vonzottak magukhoz.
A konszolidációs folyamatot áttételesen ösztönzi a belső égésű motorokkal szerelt járművek használatának radikális korlátozása például a városokon belül, továbbá ezek forgalmazásának betiltása a következő évtized közepétől.
Amit most látunk, az olyan, mint egy földrablós játék: aki most a legjobb helyekre ráteszi a kezét, annak garantált bevétele lesz az árameladásokból a következő években
– mondta Tomi Ristimaki, a finn Kempower EV-töltőket gyártó cég vezérigazgatója. Az eszkimók száma szaporodik, a fókáké pedig ezzel párhuzamosan csökken: számos elektromos töltővel foglalkozó vállalat mögött hosszú távú befektetők állnak, és várhatóan még több ilyen cég fog elindulni.
Melyik lesz a nyerő konstrukció?
A Volkswagentől kezdve a BP-n át az E.ON-ig a vállalatok hatalmas összegeket fektettek az iparágba, amelyben 2017 óta 85 felvásárlást regisztráltak. Csak az Egyesült Királyságban több mint 30 gyorstöltő-üzemeltetőt tartanak nyilván, közülük ketten a múlt hónapban indultak, jelentős hátszéllel megtámogatva.
Az ausztrál Jolt mögött a BlackRock infrastrukturális alapja áll, míg a Zapgóba 25 millió fontot fektetett a Kanada legnagyobb nyugdíjalapját kezelő OPTrust.
A Zapgo Anglia délnyugati részének fehér foltjait célozza meg, és a jó helyekért cserébe a töltésből származó bevételek egy részét bérleti díjként átengedi a terület bérbeadójának. Steve Leighton vezérigazgató szerint 2030-ra négyezer töltőpontjuk működhet majd ebben a kölcsönösen előnyös konstrukcióban.
A McDonald’s zsíros üzletet kötött
Az igazán nyerő konstrukció azonban a kizárólagos szerződés lehet, amit a forgalmas, bejáratott helyszíneket kínáló hálózat köt a töltőüzemeltetővel. Kiváló példa erre a McDonald’s gyorsétteremlánc brit leánya, amely svéd EQT tulajdonában lévő InstaVolttal egyezett meg a töltők telepítéséről.
A tőkeerős EQT-vel a háta mögött az InstaVolt 2030-ig tízezer töltőpontot tervez kiépíteni az Egyesült Királyságban, de jelen vannak már Izlandon, Spanyolországban és Portugáliában is.
Ha a befogadó partnerrel meg tudsz egyezni, tiéd az üzlet, és vigyázol rá, akár egy hímes tojásra
– mondta Adrian Keen, az InstaVolt vezérigazgatója, utalva arra, hogy a területgazdák kényelmes helyzetben vannak, azt a beruházót választják ki, aki a legjobb feltételeket kínálja nekik. S az idő sem őket sürgeti.
Lépéselőnyre tett szert Amerikában a Tesla
A tengerentúlon a Tesla dominanciája figyelhető meg, cége nagy győzelmet aratott azzal, hogy iparági szabvánnyá tette a Superchargereknél alkalmazott technológiát, és szerződött a nagy detroiti autógyártókkal a szabvány és a töltőhálózat használatáról.
Ettől azonban még nem az övé a teljes piac, vele együtt 25 cég küzd a villanyautósok kegyeiért, s számuk 2030-ra 54-re nőhet Loren McDonald, a San Franciscó-i székhelyű EVAdoption kutatócég vezérigazgatójának becslése szerint.
Fotó: Thomas Trutschel / AFP
Úgy véli, az amerikai piac át fog rendeződni, ahogy a Circle K-hoz és a Pilot Companyhoz hasonló kisboltláncok és az olyan kiskereskedelmi óriások, mint a Walmart saját ingatlanjaikon tömegével létesítik a töltőpontokat. Mert
a töltők üzemeltetése jó üzlet lesz, átlagos 15 százalékos kihasználtság esetén nagyjából négy év alatt megtérül egy töltőhely beruházási költsége.
Arról nem beszélve, hogy az autótulajdonos helyben, vásárlással is elütheti a töltéssel járó időt. Bár ez aligha lesz így sokáig, hiszen egyre több hír érkezik a negyedóra alatt akár 80 százalékos szintre feltölthető akkumulátorok fejlesztéséről és alkalmazásáról.
Michael Hughes, az egyik legnagyobb EV-töltőberendezés- és szoftverszállító cég, a ChargePoint kereskedelmi igazgatója szerint most az következik, hogy a nagyobb szereplők a meglévő telephelyeken túl új ingatlanok után fognak nézni, kifejezetten vadászni fognak a megalétesítmények, bevásárlóközpontok környékén, ahol 20-30 állásos gyorstöltő automatából álló szigeteket alakítanak ki shoppal, szolgáltatásokkal, kávézókkal. Tulajdonképpen a mostani benzinkutakra hajazva.
Nagyban építkezik a német EnBW
A beruházók arra panaszkodnak, hogy az európai hálózat kiépítését és bővítését az adminisztrációs kötelezettségek nehezítik, lassítják. Efölött azonban a kecsegtető haszonra való tekintettel a nagy beruházók képesek szemet hunyni. A norvég Recharge-hoz tartozó Infracapital infrastruktúra-befektető például ennek ismeretében szállt be a brit Gridserve-be és fejleszti hálózatát.
A német EnBW-nek áramszolgáltatóként egyszerűbb dolga volt töltőhálózata kiépítésekor, jelenleg a cégnek hazai földön 3500 töltőpontja van. Bár a piac ötödét uralja, lelkesedése töretlen, évi 200 millió eurós beruházási kerettel célozza meg 2030-ra a 30 ezres töltőszámot.
Az ehhez szükséges helyek lefoglalásához az EnBW saját csapatot alkalmaz, amely elsősorban a sok telephellyel rendelkező partnervállalatok megnyerésére fókuszál. S ha odahaza nem megy, a határon túlra is képesek elmenni, a cégnek már Ausztriába, Olaszországba és Csehországba is átnyúlnak a csápjai.
