Elkezdődött volna a végjáték Ukrajnában? Az amerikai hadsereg tiszteket, tábornokokat küld keleti szomszédunk kelet-ukrajnai frontja felügyeletére? Ennyi pénzt belefeccöltünk, és ez az eredmény – kérdezhetik a tábornokokat odaküldő vezető amerikai politikusok, akik ezúttal kormánypárti megbízásból, nem pedig republikánus trollkodásból cselekszenek.
Washington egyre bizalmatlanabb Kijev iránt az ottani korrupciós struktúrák miatt. Eddig az ellentábort, Trumpékat vádolták ezzel, ma már a demokrata kormányzópártban, Biden elnök környezetében is hallani ilyen hangokat. A médiában is felbukkannak az ezt igazoló írások, sugallatok. Most éppen Andrij Jermak volt médiavállalkozó, Zelenszkij elnök régi barátja, az elnöki hivatal vezetője van terítéken.
Bizonyos körökben már úgy emlegetik, mint az ukrán Keresztapát,
akinek a fő programja olyan új oligarchastruktúrákat létrehozni, amelyeket ő maga tart kézben, és amelyek az elnöki hivatal köré épülnek. A régi, a múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveiben magukat megszedő oligarchák egy részét, mint például a hosszú ideig Zelenszkij-patrónusnak tekintett Kolomojszkijt, lecsukták. Mások külföldre menekültek, a harmadik csoport éppen most igyekszik kimenteni vagyonát külföldre. Az új oligarchagarnitúra pedig pénzéhesen ott toporog a küszöbön.
Fotó: AFP
Van, aki már révbe jutott, úgyhogy nem panaszkodhatnak az elnöki hivatalhoz hű új oligarchageneráció tagjai sem. Az ország éltető forrása, a kemény valutában, dollárban, euróban havonta beáramló, milliárdos nagyságrendű összeg hatalmas vonzerő. Hiszen annak egy tekintélyes része a honi ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi mágnások zsebében landol, akik a csaknem egymilliós hadsereg ellátását, itatását-etetését, ruházkodását, kisebb mértékben fegyverzetét, lőszereit biztosítják. A Business Insider cikke példákat említ, amikor
Arra azért vigyáznak, hogy az adóhivatalnak minimális összegű számlákat produkáljanak. Így két bőrt húznak le az államról, egyrészt a szállítóknak túlszámlázással hatalmas nyereséget zsebelnek be, másrészt alulszámlázással, az adóalap csökkentésével kevés adót fizetnek be az államkincstárba.
Nyomtalan pénzek
Pedig Ukrajna nem Afganisztán, ahová az amerikai tisztviselők hatalmas utazóbőröndökben vitték a százdolláros kötegeket, és az illetékesek markába nyomták a pénzt, mivelhogy nem működött elfogadható állami struktúra. Ezzel szemben az ukránoknál a régi, szovjet bürokratikus struktúrákra rábarkácsolt nyugati könyvvezetési, elszámolási, számlakezelési módszerekkel úgy-ahogy nyomon követhetnék a nyugati segélypénzek útját – csakhogy ehhez átlátható rendszerek kellenének.
Amelyek hiányát hosszú ideig eltűrték Nyugaton is. Most, hogy a kilátások – párhuzamosan a hasonlóan mozgó katonai helyzettel – romlanak, és a Nyugat is mind nagyobb bajban van, egyszerre érdekelni kezdi mindenekelőtt a washingtoni, de a brüsszeli, berlini, párizsi illetékeseket is, mi történik az adófizetők pénzével. Eljutnak-e a segélyek oda, ahova szánták őket, és a pénzekkel megfelelően bánnak-e?
Amerikában elnökválasztás leszn. A választópolgárokat, mint a Pew Research Center felmérése igazolta, nem különösebben foglalkoztatja az ukrajnai helyzet, az viszont igen, hogy mi történik az amerikai költségvetésből Ukrajnának utalt összegekkel, hogyan használják fel ezeket. És kik lennének erre alkalmasabbak, mint a jól átvilágítható, tisztességes középfizetésekből élő katonatisztek, tábornokok?
Jön a hiperinfláció?
Vitatható, hogy ez az amerikai választópolgárok megnövekedett érzékenysége adódollárjaik ukrajnai sorsa iránt, ennélfogva a jelenlegi elnök jövőre való újraválasztási esélyei vagy éppen a romló ukrán katonai helyzet vezette arra a Biden-kormányzatot, hogy mérsékelje a Zelenszkij-vezetésnek nyújtott támogatást. Amit eddig csak az ellenfél, a republikánus Donald Trump lengetett be lehetőségként.
Mi lesz, ha mégsem kapnak több pénzt Amerikától?
Kijevben a Bankovaja utcában az elnöki apparátus már azon gondolkodik, hogy hozzányúl az ország valuta-, aranytartalékához, vagy éjjel-nappal működteti a hrivnyát a nemzeti fizetőeszközt nyomó gépeket.
Elvben évente negyvenmilliárd friss bankóprés alóli hrivnyát lehetne forgalomba hozni, de ki ellenőrzi ezt ma Kijevben vagy Nyugaton? Ennek a mértéktelen bankópréshasználatnak határtalan lehet a következménye, amit aligha élne túl a jelenlegi kormányzat az egyre idegesebb közhangulatban. Van értelme tömegesen emberéleteket feláldozni a győzelem egyre halványodó képe jegyében? – kérdezik a háborúba, a nélkülözésekbe, a hideg, szétbombázott lakásokba, az áram- és vízhiányba belefáradt polgárok.
Zelenszkij közölte, hogy még félmillió embert szedne össze, hogy feltöltse a seregét. Kiket? A fegyverforgatáshoz valamit is konyítók már régen a fronton csücsülnek, vagy rosszabb esetben „200”-as rakományként a hullaházakban hevernek. Félmillió embert felszerelni, kiképezni, etetni – gigászi, években mérhető folyamat egy olyan kivérzett országnak, mint Ukrajna.
Egyre kevésbé működik a propaganda
Bajraktarscsina – a sajátos ukrán-orosz szlengszó a valóságtól mindinkább elszakadó hivatalos, a kijevi vezetés által ellenőrzött-koordinált háborús propaganda erősödő kritikája. Tarasz Borovok hazafias dala, a Bajraktar az oroszországi támadás kezdeti időszakából származik, és az agresszorok biztos vereségét sugallja. A hazafiasnak szánt dal mára a „rózsaszínű szemüvegben” megfogalmazott, valóságidegen „győzelemre állunk” állami propaganda, a Magyarországon az 1+1-es ukrán nyelvű tévécsatornán sugárzott Telemaraton elutasítása jelképévé vált. Elvesztését a Bayraktar TB2-es, Ukrajnában kudarcot valló török gyártmányú csapásmérő drónok eltűnése szimbolizálta.
