Ukrajna megtizedelte az oligarchákat, de jönnek az újak

A Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt még színészként népszerűvé tévő, A nép szolgálja című 2015-ös tévésorozat nyitó jelenetében három oligarcha alkudozik Ukrajna irányításáról, miközben pezsgőt és konyakot kortyolgatva nézik az alvó fővárost. Nyolc évvel később a helyzet jócskán megváltozott. A sorozatban tanárból elnökké vált Zelenszkij a való életben is eljutott a hatalom csúcsára, az oligarchák befolyása radikálisan csökkent ugyan, de még így is nagyon erős. 

Ukrajna működése, a háború folytatása alaphangon is havi 5 milliárd dollár nemzetközi támogatástól függ, az elnöki adminisztrációnak így elemi érdeke, hogy ez ne az oligarchák zsebében – külföldi off-shore számláin – kössön ki. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) tavaly decemberi jelentése felhívta arra a figyelmet, hogy az „oligarchaérdekek– továbbra is jelentős kockázatot jelentenek az ukrán reformokra és a  külső finanszírozásra.

– mondta a Bloomberg hírügynökségnek  Valerija Gontareva, aki 2014 és 2017 között vezette az ukrán jegybankot. (Jelenleg a London School of Economicson tanít.) Az ő nevéhez köthető összesen több mint 80 kereskedelmi bank bezárása, amelyekre jellemző volt, hogy nyakló nélkül hitelezték tulajdonosaik vállalkozásait. 

Ahol szükség van oligarchákra

Március végén az IMF egy új, 15,6 milliárd dolláros segélycsomagról döntött, ezt két fázisban, négy év alatt folyósítják. A nemzetközi szervezet által feltételként szabott reformokra a második fázisban lesz szükség, 12-18 hónap múlva. Gontareva szerint némileg paradox a helyzet, hiszen Ukrajnának továbbra is szüksége van az oligarchákra, meg kell győznie őket arról, hogy maradjanak az országban és beruházásokat hajtsanak végre ahelyett, hogy külföldre menekítenék a pénzüket.

Nekik van meg az újjáépítéshez szükséges vállalati infrastruktúrájuk. Ilyen oligarcha például Rinat Ahmetov, az ország leggazdagabb embere, acél- és energiaipari báró. A háború során azonban ő is komoly veszteségeket szenvedett el,

Az ő tulajdonában volt például az Azovsztal acélgyár többségi részesedése Metinvest nevű cégén keresztül. A mariopuli Azovsztal az ukrán ellenállás szimbólumává vált, a város utolsó védvonalának számított, míg az oroszok el nem foglalták.

Vagy ott van például Igor Kolomojszkij, a médiacézár, az ő tévécsatornáján sugározták Zelenszkij tévéshow-it, és ő támogatta a legjobban a jelenlegi elnök kampányát is. Kolomijszkijt is érzékeny veszteségek érték, elveszítette pénzügyi érdekeltségeit, elveszítette azt a parlamenti képviselőkből álló hálót – köztük több oligarchát –, amely harminc éven keresztül lehetővé tette, hogy vagyonát gyarapítsa, hogy politikai karriereket építsenek fel vagy törjenek össze.

Gontareva bankszanálási programjának szinte szeizmikus hatása volt az ukrán pénzügy rendszerre, lefelezte a nemzetgazdaság pénzügyi eszközeit, a nem teljesítő hitelekkel kínlódó bankokat kitisztították vagy bezárták vagy államosították, mint ahogy ez utóbbi történt a Kolomojszkij tulajdonában lévő PrivatBankkal is.

Zelenszkij 2019-ben 73 százalékos többséggel nyert, egyebek között azért, mert megígérte, hogy felszámolja az oligarchák hatalmát, és békét köt az oroszokkal. A helyzetet ismerve persze erősen kétséges, hogy a választási ígéretekből végül is mi valósult volna meg, az viszont tény, hogy a reformokat Moszkva offenzívája jelentősen megakasztotta. Félbemaradt az igazságszolgáltatás és az adórendszer átalakítása is. Elmaradt a kormányzati folyamatok digitalizációja, holott ez segítette volna a nagyobb transzparenciát. A nemzetközi szervezetek szerint viszont háborús helyzet ide vagy oda, ezeket a reformokat mindenképp végre kell hajtani, hiszen nélkülük ismét visszasüllyedhet az ország a korrupció mocsarába. 

Zelenszkij januárban nagyjából egy tucat kormányzati főhivatalnokot távolított el hivatalából korrupciós vádakkal, köztük saját kabinetfőnökét is (ő magától lemondott). Egy, az infrastrukturális minisztériumban dolgozó rangidős hivatalnokot például azzal vádoltak meg, hogy 400 ezer dollár kenőpénzt fogadott el. Kialakulóban volt tehát az oligarchák új generációja, amely elkezdte gyűjteni a „kezdőtőkét”.

– mondta Francis Malige, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) ügyvezető igazgatója, aki a bank ukrán segélyezését is felügyeli. „Nézzük csak meg, hogy mi történt az Afganisztánnak vagy Iraknak utalt támogatásokkal” – érzékelteti a helyzet lehetetlenségét.

Ugyanakkor Kijev számára szó szerint létfontosságú, hogy a reformok útján tartsa az országot. Az EU várhatóan immár második évre meghosszabbítja az Ukrajna számára biztosított vámkedvezményeket júniustól. Egy név nélkül nyilatkozó európai diplomata szerint azonban erről máris megindult a vita az uniós döntéshozói körökben. Az uniós piacokhoz való hozzáférés nélkül nincs túl sok reményük a túlélésre az ukrán vállalatoknak. Az orosz piac megszűnt számukra, ha az uniós megdrágul, nem marad más nekik, mint a viszonylag szűk, 40 milliós belső piac. 

A háború azonban pont a szabadpiac ellen hat. Az ukrán gazdaságban a központi adminisztráció és a védelmi ágazat súlya a 2018–2021-es időszakban 4,4 százalékra nőtt a 2010–2013-as időszakra kimutatott 4,4 százalékról. Zelenszkij kritikusainak az egyik legfőbb érve vele szemben az, hogy ez a centralizáció megakadályozza majd, hogy a háború remélt vége után egy szabadabb piacgazdasági szerkezet jöhessen létre. Nagyvállalatokat államosítottak, például ilyen a legnagyobb olajvállalat, az Ukrnafta, vagy a legnagyobb finomító, az Ukrtatnafta – korábban mindkettőt Kolomojszkij ellenőrzite. A 2021-ben hozott oligarchaellenes törvényt is sokan kritizálják, mondván, az korlátozza a sajtószabadságot, és politikai visszaélésekre ad lehetőséget.