Az összeállítások mindegyike a háború kimeneteléről, az Oroszországgal való bánásmódról kialakított képet igyekszenek a washingtoni, kijevi és adott esetben még a brüsszeli érdekek szerint is formálni. Hosszabb ideje tanakodnak Nyugaton, miként lehetne bevonni az ottani bankokban lévő, befagyasztott oroszországi tartalékokat az ukrajnai háború finanszírozásába. A szóban forgó pénzintézetek ódzkodnak az oroszországi állami lefoglalásától, mert precedensértékűnek tartják. És ez a klienseik, más államok velük szembeni magatartását is befolyásolja, nem beszélve a kérdés meglehetően foghíjas nemzetközi jogi vonatkozásairól.
Fotó: AFP
Felvetődött, hogy a világ hét legfejlettebb országát összefogó G7 (amelynek nyolcadik tagja az EU) hitelt nyújtana Ukrajnának, és a Nyugaton befagyasztott mintegy 300 milliárd dollárra becsült értékű oroszországi aktívákat használnák fel az Ukrajnának nyújtott kölcsön fedezetéül. Kijev természetesen bejelentené, hogy nem fizeti vissza a hitelt, amelyet ezután automatikusan a fedezetként szolgáló, nyugati (jegy)bankokban lévő oroszországi tartalékból fizetnének vissza.
Ami a katonai oldalt illeti, most a Zelenszkij elnökhöz és köreihez közel álló, nemrég alapított ukrán médium, az angol alapnyelvű, azaz a Nyugatnak szánt New Voice of Ukraine szállt be teljes gőzzel: a nap videója című rovatában egy bizonyos Roman Szvitan bizonygatja egy egyperces, orosz nyelvű videoklipben, hogy a moszkvai források szerint az ukránok által egy vagy több Patriot rakétával Oroszország felett lelőtt és 65 ukrán hadifoglyot szállító Il–76-os katonai szállítógépet maguk az oroszok szedték le, hogy rákenhessék az ukránokra.
Megszólalnak a nemzetközi hangok
Vadim Prisztajko korábbi londoni ukrán nagykövet is megszólalt. Vajon kész lenne-e Nagy-Britannia csapatokat küldeni Ukrajnába? – kérdi a Fehér Házhoz közeli Szabadság Rádió riportere az exnagykövetet. Prisztajko az amerikai médium szerint rejtélyesen fogalmaz, tulajdonképpen igennel válaszol a kérdésre, hozzátéve, akkor is,
ha senki sem fogja beismerni (hogy igen), legkevésbé a politikusok.
Amikor ez utóbbiakat kérdezik, hevesen tagadják, de a hadsereg igenis terveket készít – teszi hozzá. A Yahoo News szerint a britek legfeljebb csak mérlegelik annak eshetőségét, hogy ha krízishelyzet alakulna ki, miként reagáljanak erre. Az egyik lehetőség: csapatokat vezényelnek Ukrajnába, és hogy Nagy-Britannia csak egy azon államok listáján, amelyek ilyen terveket vizsgálgatnak. Annyit viszont megenged, hogy leszögezze:
Ha Nyugaton megszületne a döntés a beavatkozásról, Nagy-Britannia lehetne az első, amely csapatokat vezényelne Ukrajnába. És ebben az esetben is vélhetően Nyugat- és Közép-Ukrajnában állomásoznának, nem vinnék ki őket a délkeleti frontra, nehogy közvetlen harcérintkezésbe kerüljenek az oroszországi csapatokkal.
Moszkvát ez vélhetően nem érdekli, többször figyelmeztette a Nyugatot, ha NATO-csapatok teszik a lábukat ukrán földre, azt Oroszország elleni NATO-támadásként értelmezi. Kilátásba helyezte, hogy lehetséges egy erős, általános első nukleáris csapás a Nyugat ellen. A Vlagyimir Putyinhoz és Szergej Lavrovhoz közel álló Szergej Karaganov oroszországi politológusprofesszor nemrég publikált cikke szerint a NATO-Európa néhány óráig létezhetne ezen feltételezett forgatókönyve alapján.
Nem ismert, mit szólna ehhez Peking, amely a Tajvan körül kialakult hatalmas feszültség, a térségben állomásozó amerikai flottaegységek miatt ugyancsak riadókészültségben tartja stratégiai nukleáris csapásmérő erőit. Annyi bizonyos, hogy az Egyesült Államok, amikor válaszcsapást mérne Oroszországra, mérlegelné, hogy a rendelkezésre álló atomütőereje mekkora hányadát tartalékolja arra az eshetőségre, ha Peking beszállna az atomháborúba Moszkva oldalán. És ha az Ukrajnába való NATO-bevonulás kiváltaná az oroszországi nukleáris csapást, előtte a moszkvai vezetés konzultálna-e Pekinggel? Hogy valóban megállapodhattak-e, azt csak abból a minapi telefonbeszélgetésből derülhetett ki, amelyet Szergej Sojgu oroszországi és Tung Csün, az új kínai védelmi miniszter folytatott. Mindketten hitet tettek a katonai együttműködés még szorosabbra fűzése mellett, de a médiabeszámolókban nem tértek ki arra, hogy ez mit is jelent. A Hszinhua kínai hírügynökség szerint Tung vetette fel, hogy a Hszi–Putyin-találkozón elértek szellemében válaszoljanak határozottan a globális kihívásokra.
Világháborús veszély
Vélhetően ehhez igazították a központi kínai pártlap szerkesztésében készülő angol nyelvű Global Timesban megjelentetett cikket is, amely kemény hangon figyelmeztette a NATO-t, hogy világháborúvá eszkalálná az ukrajnai–oroszországi konfliktust. A cikk apropója: Washingtonban járt Jens Stoltenberg NATO-főtitkár. A kínai pártlap értelmezése szerint a látogatással is kifejezik, hogy a geopolitikai konfliktusként látja az ukrán–orosz konfliktust. Peking úgy véli, hogy ezzel is a NATO globális terjeszkedését igyekeznek megindokolni.
Az expanzió a NATO belső szükségleteiből fakad, míg a háború a külső szükségletet jelenti.
Ehhez viszont egyértelműen megfogalmazott cél kell. Ha ilyen nincs, akkor a NATO csinál egyet – így a kínai pártlap gondolatmenete.
