Orbán Viktor: Magyar az, akinek a Trianonban kapott nemzeti seb a legjobban fáj
Itt van egy nemzet, amely százegynéhány éve egy pusztító háború következtében elvesztette országa kétharmadát, és népe egyharmada idegen határok mögé került. Ez a nemzet mégsem a beletörődést és az elmúlást választotta, hanem a küzdelmet és a túlélést – mondta többek között ünnepi beszédében Orbán Viktor miniszterelnök a nemzeti összetartozás napja alkalmából Geszten, a felújított Tisza-kastély ünnepélyes átadóján.
Ez a nemzet ma már többre képes, mint hogy minden évben megemlékezzen a vele történt szörnyűségről, képes, hogy újra és újra kinyilvánítsa határtalan élni akarását és összetartozását – mondta a kormányfő, majd folytatta, hogy 104 évvel ezelőtt
kegyetlen, irgalmatlan, igazságtalan diktátumot kaptunk a nyakunkba, magyarok milliói váltak saját szülőföldjükön idegenné,
odalett a magyar ipar és a termőföld színe-java, a határon túlra kerültek nagy egyetemeink, legszebb városaink, értékeink.
„Egy nemzetnek azok a sebek fájnak a legjobban, amelyek emberi szemmel láthatatlanok. Magyar az, akinek a Trianonban kapott nemzeti seb a legjobban fáj” – közölte Orbán Viktor a nemzeti össztartozás napján.
Az Országgyűlés 2010. május 31-én nyilvánította az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés aláírásának napját, június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává.
Orbán Viktor: a nemzetünk halálát célozták
A kormányfő kifejtette: ennyi év távlatából világosan látszik, hogy a trianoni diktátum nemzetünk halálát célozta:
Hazánkat a legsötétebb órán olyanok kezére adták, akikről száz évvel később is nehéz eldönteni, hogy az alkalmatlanságuk vagy rossz szándékuk miatt voltak-e nagyobb csapás.
Orbán Viktor emlékeztetett: a száz négy évvel ezelőtti országvesztést egy háború hozta a nyakunkba, amit az akkori miniszterelnök, Tisza István minden porcikájával ellenzett. De az országnak nem volt elég ereje, hogy kimaradjon a háborúból, mert olyan birodalomhoz voltunk láncolva, amely a döntést megtartotta magának. Bécsben és Budapesten is tele volt a padlás uszítókkal, hamis messiásokkal és külföldi ügynökökkel. Hiába volt a nemzeti felelősségérzet és józan számítás, ránk kényszerített háborúba kellett masíroznunk.
„Európa békéje a trianoni diktátum napján szűnt meg. Eredménye ugyanis nem a béke volt, hanem újabb félelem a következő háborútól, ami aztán két évtizeddel később még nagyobb világégést okozott” – folytatta a miniszterelnök.
Se Brüsszel, se Washington, se Soros György
A mesterségesen összetákolt államalakulatok az első adandó alkalommal fel is bomlottak. Végül olyan, megmaradni is alig képes országok alakultak, amelyek jobban egymásra lettek utalva, mint valaha, de a történelem láthatatlan sebei miatt ellenséges szemmel tekintettek egymásra, és végül idegen birodalmak vazallusaivá váltak. Így lett a Kárpát-medence előbb német, aztán szovjet befolyási és megszállási övezet.
Ezért van az, hogy Európa nem tudja kellő súllyal hallatni a hangját a mai Európai Unióban sem
– összegzett Orbán Viktor. Hozzátette: azért ki-kikandikál a reménysugár, mert minden ármánykodás, geopolitikai packázás és kéretlen paktumok nyűge ellenére is végül szabadok és szuverének akarnak lenni. Száztíz éve a Kárpát-medence népei a magyarok ellen harcoltak a szuverenitásukért, és még mindenki örömmel várta és éltette a háborút: a csehek, az osztrákok, a szlovákok, a románok, a szerbek és a horvátok.
„Ma, amikor újra háború fenyeget, az itteni népek világosan tudtára adják a nagyhatalmaknak: megtanultuk a leckét, és nem akarunk háborút!” – közölte Orbán Viktor, aki szerint a Kárpát-medence népei nem akarnak feláldozható gyalogok, hadba küldhető vazallusok lenni a birodalmi sakktáblán, „se Brüsszel, se Washington, se Soros György kedvéért”.
Az összekapcsolódás programja
A kormányfő azzal folytatta, hogy mára is világossá vált, hogy az itteni népeknek a szuverenitásukért nem a magyarok ellen, hanem velük együtt lehet. A nemzeti összetartozás napján nemcsak nekünk, magyaroknak kéne összekapaszkodnunk, hanem a szomszédos népeknek is meglátniuk bennünk a sorstársat. Nemcsak a rideg geopolitikai szükség köt össze minket, hanem a közös történelem és valami furcsa, megmagyarázhatatlanul hasonló világnézet, a létezés itteni, közép-európai minősége. Ez pedig komoly feladatot ró ránk, hiszen a nemzeti összetartozás nemcsak tény, hanem program is.
A mi programunk valójában a nemzeti összekapcsolódás. Nem elég emlékezni, a közös jövőt akarni kell és tervezni. Legelőször pedig álmodni róla: a dicsőséges jövőről
– hangsúlyozta Orbán Viktor, kitérve arra, hogy egy nagy nemzet tagjai a szellemi nagyság útján járnak: „Szellemi teljesítmény, Nobel-díjak, olimpiai aranyak és elsőrendű politika!”
Közép-Európát ma ugyanaz a veszély fenyegeti, mint száztíz évvel ezelőtt: újabb birodalmi érdek háborúba akar sodorni minket – mondta Orbán Viktor. Leszögezte, hogy a a háború sosem elkerülhetetlen, ezért arra kell törekedni, ami Tiszának nem sikerült: elkerülni a háborút.
„Öt nap van az európai választásokig, amin tisztán, demokratikus keretek között mondhatunk nemet a háborúra” – hangsúlyozta a kormányfő.
Ív a régi nagyság és a mai Magyarország között
Mi, a mai nemzeti kormány és a mögötte álló hatalmas erő nem tataroz, hanem restaurál – folytatta a kormányfő.
Helyreállítunk, újra építünk, újra felépítünk, helyre akarjuk tolni a kizökken időt, befoltozni a magyar idő szövetén keletkezett szakadást: úgy állunk bosszút a kommunizmuson, hogy átlépünk rajta, mintha sosem létezett volna
– fejtegette Orbán Viktor.
Zárásként kifejtette, hogy vissza kell nyúlni a régi magyar nagyság korszakába és ívet húzni a 21. századi Magyarországhoz.
„Ennek a hatalmas küldetésnek fontos és beszédes állomása a mai emlékezés. Aki ide eljön, megértheti, mit akartak a Tiszák és mit akar a mi nemzedékünk, hogy mit jelent a jelmondatunk: minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük!” – zárta beszédét Orbán Viktor miniszterelnök.
