Megszólaltak a vészharangok: brutális háború készülődik Afrikában
Miközben a világ vezetői mindent megtesznek azért, hogy véget vessenek az Izrael és a Hamász közti konfliktusnak, amely lassan azzal fenyeget, hogy az egész Közel-keletet felemészti, Afrika egy sokkal brutálisabb háború irányába tart, amely akár több millió ember életét is követelheti – írta a Bloomberg.
A történelem látszólag megismétli önmagát: a 2006-os Izrael–Hezbollah-háború előtt a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK), Ruanda és Uganda 1998 augusztusától 2003 júliusáig álltak harcban, amely a végére kilenc afrikai országot és több tucat lázadó csoportot ragadott magával.
A kongói és a ruandai vezetők most újra a háború tüzét szítják, a béketárgyalások összeomlottak, fegyverkezési verseny folyik a két ország között, amelyek hadseregei és az őket támogató fegyveres csoportok ráadásul már most is gyakran összecsapnak egymással.
Háború készülődik Afrikában, ami újabb csapást mérhet a nemzetközi diplomáciára és a globális stabilitásra.
A második kongói háborúban, amelyet sokan „Afrika nagy háborújának” hívnak, legalább 5,4 millió ember halt meg a harcok, a járványok és az éhínségek miatt, ezen felül pedig több mint hétmillióan kényszerültek elhagyni a lakóhelyüket.
A feszültségek most újra növekednek, és a KDK keleti tartományaiból gyakran érkeznek jelentések súlyos, határokon átnyúló vérengzésekről. A háborúról szóló beszéd és az erőszak a 2023. decemberi kongói választások előtt fokozódott, és az elmúlt hét hónapban tovább fokozódott. Hetekkel a szavazás előtt Félix Tshisekedi, a Köztársaság elnöke azt mondta, hogy Paul Kagame ruandai elnök Hitlerhez hasonlóan viselkedik, és arra törekszik, hogy elfoglalja hazája keleti részét.
Július 9-én pedig egy ENSZ-szakértői jelentés megerősítette azokat a széles körben elterjedt vádakat, amelyek szerint Uganda és Ruanda támogatja a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén az M23 lázadócsoportot. A jelentés figyelmeztetett, hogy
a válság magában hordozza egy szélesebb körű regionális konfliktus kirobbanásának kockázatát.
A háború most elsősorban Kongó ásványkincsekben gazdag területeinek a megszerzése miatt robbanhat ki:
a KDK termeli
- a világon felhasznált kobalt 70 százalékát, ám a régió
- ónban,
- tantálban,
- volfrámban,
- lítiumban és
- aranyban is gazdag,
amelyek a csúcstechnológiáktól a háztartási cikkekig fontos alapanyagok.
Az országok közti viszálynak azonban évtizedes múltja van, és az 1994-es ruandai népirtásra vezethető vissza, amikor az azt elkövető hutu törzs tagjai a KDK-ba menekültek a lemészárolt, majd a hatalmat visszaszerző tuszi törzs megtorlásától tartva.
A térségbe a három ellenséges ország hadseregén kívül Burundi, Malawi, Tanzánia és Dél-Afrika is fegyveres csapatokat küldött egy pánafrikai békemisszió részeként, ahogyan az ENSZ 11 ezer fős békefenntartói is, emellett azonban mintegy 120 különböző lázadó csoport és milícia aktív a dzsungelben – köztük az orosz Wagner zsoldosai is.
Ez tökéletes recept a háborúhoz, s bár az Afrikai Unió és az ENSZ is folyamatosan próbálja tárgyalóasztalhoz ültetni a feleket, kicsi az esélye, hogy az országok ki fognak békülni. A konfliktus kirobbanása pedig valószínűleg felfoghatatlan méretű vérengzéssel, valamint az azzal járó járványokkal és éhínségekkel járna, tovább nehezítve Közép-Afrika és a kontinens egészének a stabilizálódását.
Az afrikaiak is rákaptak a harci drónokra – nagy ára lehet
Tízszeresére nőtt a civil áldozatok száma az afrikai konfliktusokban az elmúlt években, ami a drónok használatának a következménye. A pénzgondokkal küzdő afrikai kormányok egyre több drónt vásárolnak, és a helyi konfliktusokban és a polgárháborúkban vetik be őket.
