Rettenetes észak-koreai fegyver tart az ukrán frontra – videó
Fényképek keringenek a közösségi médiában 170 milliméteres észak-koreai M1989Kokszan önjáró tarackokról, amelyeket Karsznojarszkban, Szibéria közepén készítettek, és a szállítmány valószínűleg az ukrajnai frontra tart. Ez a világ egyik legnagyobb ilyen fegyvere, bár kissé öregecske, kérdés, mekkora hatással lesz a harcok kimenetelére.
A hírről orosz Telegram-források számoltak be és Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő is megosztotta. Szerinte nem kétséges, hogy a tarackok Nyugat felé tartanak és az se nagyon, hogy nem orosz katonák fogják kezelni.
A Kokszan lőtávolsága elérheti a 60 kilométert, Demkó szerint elég komoly eszköz, de pár darab semmin sem változtat majd az ukrán fronton. Azt viszont fontosnak tartotta megemlíteni, hogy az orosz tüzérség után az észak-koreai a legnagyobb a világon, így elméletileg sokat adhatnak a tarackból az oroszoknak – ráadásul katonákkal együtt, akik már egyébként is megjelentek Oroszországban.
Az Eurasian Times című lap tudósítása szerint a Kokszanokat 1978-ban kezdték el gyártani, a nyugati hírszerző szolgálatok arról a városról – Kokszanról – nevezték el, ahol először felfedezték ezeket. A hivatalos észak-koreai neve ennél bonyolultabb, Csucs’ep’o vagy Dzsuche ágyú.
Ebből-abból barkácsolták össze
Eredetileg a kínai Type 59 harckocsi alvázára helyzeték fel felépítmény nélkül a löveget, az említett M1989-es változat a szovjet 2S7 Pionhoz hasonló, továbbfejlesztett alvázzal rendelkezik.
A löveg szokatlan 177 mm-es kaliberét valószínűleg leginkább az eredete magyarázza,
a lap szerint a hasonló kaliberű német második világháborús tüzérségi vagy orosz partvédelmi lövegekből fejleszthették ki. (Oroszország azóta kizárólag nagy hatótávolságú rakétarendszerekre tért át a partvédelemben.)
A Kokszan 40 km-es hatótávolságig lövi ki a hagyományos lövedékeket, és 60 km-es hatótávolságig a rakétás lövedékeket (RAP). A jelentések szerint alacsony a tűzgyorsasága – körülbelül egy-két lövés öt percenként –, valószínűleg az ágyúfektetés és amiatt, hogy kézzel töltik.
Lehetséges azonban, hogy az orosz és észak-koreai mérnökök automatizálták a töltést és a fektetést az Oroszország által beszerzett lövegeken,
így már csak a lövegcső fémszerkezete korlátozza a tűzgyorsaságot.
Miért kell Kokszan az oroszoknak?
Az a kérdés is foglalkoztatja a szakértőket, miért van szüksége Oroszországnak egy majdnem fél évszázada kifejlesztett fegyverre, amikor már így is jelentős mennyiségű ágyút, tarackot és aknavetőt telepítettek az ukrajnai frontra.
A válasz: a hatótávolság. A legtöbb orosz tüzérségi eszköz hatótávolsága nem éri el a 40 kilométert. A Koalícia-SV a kivétel, amelyik 152 mm-es, és hagyományos lövegekkel 40, fejlettel 70-80 kilométerre lő el.
Ráadásul nagymértékben automatizált, digitális tűzvezérlés, megnövelt tűzgyorsaság jellemzi, modern alvázzal felszerelve a nagy mobilitás érdekében, de még csak most állítják teljesen szolgálatba. Több mint 10 lövést képes leadni percenként, a jelentések szerint optimális körülmények között akár 16-ot is az automatizált töltőrendszernek köszönhetően.
Elrettentésnek is jó lenne az észak-koreai tarack
A Kokszan a lap szerint megadná Oroszországnak azt az ütegelhárítási képességet, amely jelenleg hiányzik, és a jövőben még nagyobb kihívást jelenthet, amennyiben a konfliktus eszkalálódik, és a Nyugat zöld utat ad az Oroszországra irányuló mélységi csapásoknak.
A jelenlétükkel Oroszország arra kényszeríti majd az ukrán erőket, hogy legalább 50 km-ről, Ukrajnán belülről indítsanak támadást, ezáltal jelentősen csökkentve az elérhető oroszországi célpontok számát.
Az esetleges tűzszünet esetén pedig egy hatékony ütegelhárító képesség attól rettentené el az ukrán erőket, hogy megsértsék a tűzszünetet, és megakadályozná, hogy taktikai előnyre tegyenek szert a nyugatról szállított lövegeik nagy hatótávolságára alapozva.
