A szomszéd, aki nem fél a vendégmunkástól: miért működik a horvát modell, és miért bukhat meg a magyar?

Hatalmas fordulatot hajtott végre az elmúlt években Horvátország, akihez szívesen látogatnak el a magyarok, nyáron tömegesen. Ők az egyik leglátványosabb európai példája annak, hogyan válhat egy ország néhány év alatt munkaerő-kibocsátóból munkaerő-befogadóvá. Pont az ellenkezőjét tették, mint egyik első fajsúlyos intézkedésével Magyar Péter új kormánya. Sok más európai uniós tagországhoz képest versenyelőnyt biztosítva maguknak, és lekörözve a magyar gazdasági növekedést.

Mi történt a vendégmunkásoknak köszönhetően?

• A gazdasági növekedés motorja: a külföldi munkaerő közvetlenül hozzájárult a horvát GDP tartós és látványos bővüléséhez, mivel a hazai lakosság kivándorlása után keletkezett űrt ők töltötték be.
• A kritikus ágazatok stabilizálása: az építőipar és a vendéglátás működése fenntarthatatlanná vált volna a vendégmunkások nélkül, akik ma már a fizikai és szolgáltatói állások jelentős részét adják az országban.
• Turisztikai csúcsok elérése: a főként Ázsiából és a Balkánról érkező szezonális dolgozók tették lehetővé, hogy a horvát idegenforgalom kiszolgálja a tömeges keresletet, és rekordot jelentő vendégéjszakát regisztráljon.

Horvátországban nem egy választási kampánnyal és Facebook-kommentek tömegével indult a fordulat. Hanem a túlélésért hadakozással,levegőért kapkodással. 

A vendégmunkásokat választották, ahogy egyébként a Tisza Párt előtt az egész régió. 

Az egész Európa számára gyászos 2020-as években a horvát gazdasági növekedés meghaladta a magyart, vásárlóerőparitáson számolva hátulról valamelyest elénk kerültek, és közben az EU átlagához is gyorsabban zárkóztak fel. Ez a folyamat nem a 2023-as csatlakozásnak tudható be az euró- és a schengeni övezethez, hiszen már előtte is zajlott.   

A horvát jövedelemteremtés összetétele természetesen jelentősen eltér a magyartól – ezért mi megyünk hozzájuk nyaralni és nem ők mihozzánk –, de ha megnézzük, milyen feltételekkel jöhetett létre náluk az Európa-verő növekedés, arra jutunk, hogy nagyon is fontos következtetéseket tudunk levonni belőle a magunk számára. Az útjelzőtábla nem a vendégmunkások kitiltása fel irányít.

Demográfiai katasztrófa: Horvátország munkaerőkibocsátóból munkerőbefogadóvá vált

Az induló helyzet az Európai Unióhoz csatlakozó viszonylag szegény közép-európai országok számára szinte azonos volt: a munkaerejük egy része nyugatra indult, miközben a népesség elöregedése és fogyása már ugyanúgy sújtotta őket, mint a nyugatiakat. Az előző magyar kormány a családtámogatások felduzzasztásával igyekezett fékezni a kedvezőtlen demográfiai folyamatot, miközben idővel a munkaerőelvándorlás is megállt, illetve megfordult.

A hozzánk képest majd évtizedes késéssel az EU-ba felvett Horvátország eközben katasztrofális helyzettel nézett szembe. A demográfiai folyamatok amúgy is drámaiak voltak, az EU-csatlakozás után pedig százezrek áradtak nyugatra, elsősorban Németországba, Ausztriába és Írországba. 

Az ország népessége a 2011-es 4,28 millióról 2021-re 3,89 millióra apadt. Főleg munkaképes fiatalok mentek el, és a kivándorlás miatt számos létfontosságú ágazatban egyszerűen elfogyott a munkaerő, mint

• a turizmusban,
• a vendéglátásban,
• az építőiparban,
• a feldolgozóiparban
• és a logisztikában.

Ha mégoly ígéretesek is az adottságok például a turizmusban, vagy a logisztikában, hogy lesz munkaerő nélkül ebből növekedés és felzárkózás? – tehetjük fel jogosan a kérdést.

A vendégmunkás és a horvát csoda

A 2020-as években érkezett egy nagy fordulat. Az európai turizmust ideiglenesen eltipró világjárvány után különösen gyorsan szökött fel újra a horvát turizmus, ehhez hatalmas helyreállítási pénzeket kaptak, majd a költségeket csökkentette, a befektetői hangulatot javította ez euróövezeti és a schengheni csatlakozás.

Mindez azonban csak a keret. Tartalommal nem telt volna meg, ha nem történik még egy elképesztő változás: az ország nettó munkaerőkibocsátóból nettó munkaerőbefogadóvá vált. Nem a bevándorlás révén, ahogy Európa egykor remélte, hanem a vendégmunkások befogadása révén. 

Ugyanebben az időszakban a tömeges bevándorlást egyébként elutasító más közép-európai országok is nyitottak a vendégmunkások felé.  Hova, ki érkezett, a helyi adottságoktól is függött (kinek ki a szegényebb, illetve bajba kerül szomszédja). 

A filippinók nem csak Magyarország felé indultak meg a régióban, megjelentek például Horvátországban is, de érdekes mód számban jóval megelőzik őket a nepáliak, és – ez a helyi adottság – Szerbiából is jóval többen érkeztek, és mindenkinél többen: Bosznia-Hercegovinából.

 Összehasonlításképpen: a kétszer népesebb Magyarországon tavaly 35 ezerre csökkentették az éves kvótát, idén ugyanennyi maradt, és erre érkezett az új kormány júniusi szigorítása.

Most Magyarország számára is felvetődik a kérdés: akkor hogy lesz ebből növekedés?

A február végén kitört iráni háborúból eredő energiaválság Európa-szerte fokozta az aggodalmakat, hogy nőhet a munkanélküliség. Ezzel szemben a horvátoknál, és nálunk is csökkent azóta a munkanélküliségi ráta, és a sokkal több vendégmunkással futó Horvátországban még alacsonyabb is, mint Magyarországon. A nyáron pedig még szorosabbá válhat a munkaerőpiacuk.

Az ígért hazai következtetés: a horvát gazdasági kibontakozás nem vált volna lehetővé a vendég bosnyákok, nepáliak, szerbek, filippinók munkája nélkül. Ha a magyar kormány az elmúlt években szinte leállt növekedés számára nyitna utat például az euró bevezetését célzó politikájával, pont a növekedés elé állít szűk keresztmetszetet, mikor a munkaerőbázisát lenyesi. 

Mindössze úgy kell csinálni, hogy ne magyarok munkáját vegyék el az érkezők – ahol hiányoznak. Tudják ezt az őket alkalmazó vállalatok maguktól is, ahogy rájöttek a horvátok, és az ő útjukat választotta a többi közép-európai ország is. A Fülöp-szigetekről szabad az út például Csehországba, Ausztriába egyenesen százezreket remélnek. Amit a magyar kormány tesz, azt ugyanúgy nem érti Manila, mint sok vállalkozó Magyarországon és a környékén. 

Összefoglalva:

Ha a kormány a gazdasági növekedés felpörgetését célozza meg – akár a makrogazdasági stabilitást erősítő euróbevezetési feltételek teljesítésével, akár nagyipari beruházásokkal –, ahhoz elengedhetetlen a bővülő munkaerőbázis. A demográfiai fogyás és a hazai munkaerőtartalék kimerülése miatt a növekedés számszakilag kivitelezhetetlen plusz emberek nélkül.

Miközben Horvátország – ahogy korábban láttuk – az euróövezet tagjaként a rugalmasabb vendégmunkás-politikájával fenn tudta tartani a magas GDP-növekedést, Magyarország a szigorításokkal elvágja ezt az utat. Ez azt eredményezheti, hogy a külföldi működőtőke és a növekedési potenciál átvándorol a környező, pragmatikusabb munkaerő-politikát folytató országokba.