Bemutatjuk a Tisza Párt kormányprogramját – minden magyarnak tudnia kell róla, amikor vasárnap elmegy szavazni
Sorsdöntő választás elé néz Magyarország. Vasárnap, április 12-én ugyanis nemcsak arról szavaz a 7,6 millió szavazásra jogosult választópolgár, hogy Orbán Viktor vagy Magyar Péter legyen a következő ciklusban a miniszterelnök, hanem arról is, hogy merre menjen tovább Magyarország. Az egyik út a jelenlegi kormány által követett magyar út, azt követve a világ erőközpontjainak számító országokkal, az Amerikai Egyesült Államokkal, Oroszországgal és Kínával próbál kiegyensúlyozott kapcsolatot fenntartani és azon keresztül biztosítani hazánk biztonságos fejlődését és a háborúból való kimaradást. A másik a brüsszeli út. Az Európai Unió kvázi vazallus tagállamaként képzeli el Magyarország jövőjét, amely mindent megszavaz, amit unió vezetésének számító Brüsszel elvár. A Tisza Párt minden eddigi lépése ebbe az irányba mutat.
Bemutatjuk a Tisza Párt kormányprogramját, amelyről minden magyarnak tudnia kell, amikor vasárnap elmegy szavazni
A brüsszeli út létezését Orbán Anita, a Tisza Párt külügyminiszter-jelöltje sem tagadja. A korábban a világ második legnagyobb cseppfolyósítottföldgáz-vállalatánál, az amerikai Cheniere-nél dolgozó menedzser január végi bemutatkozásakor azt mondta, a Tisza célja, hogy Magyarország az EU megbízható tagállama legyen, és az unió „26-ok helyett 27-ekként” működjön, azaz véget vetne a magyar vétók gyakorlatának.
Bár arról nem beszélt, hogy miben igazodna a brüsszeli fősodorhoz, nem árt tudni, hogy Magyarország olyan ügyekben vétózza meg az uniós döntéseket, mint a migráció, Ukrajna támogatása, uniós tagsága, illetve az EU szankciós politikája. Magyarul a Tisza Párt ezekben a kérdésekben homlokegyenest mást gondol, mint az Orbán-kormány.
Mindez rendkívül különösen cseng annak fényében, hogy a héten Budapestre látogató JD Vance amerikai alelnök szerint az uniónak követnie kellene a magyar kormány energiapolitikáját.
Magyarország ugyanis 2022-ben kiharcolta unós szinten az orosz energiahordozókra vonatkozó szankciómentességet, majd 2025-ben ugyanezt megkapta Amerikától is, ami a most formálódó energiaválság küszöbén kulcsfontosságú hazánk ellátásbiztonsága szempontjából. Ezt az álláspontot azonban nem csak Magyarország képviseli, Robert Fico szlovák miniszterelnök mellett az EU alapító tagállama, Belgium miniszterelnöke, Bart De Wever is.
Ennek ellenére minden jel arra utal, hogy a Tisza feladná az eddig kiharcolt előnyöket Brüsszelben. Ezt nem is tagadják, Tarr Zoltán, a párt elnöke Politicónak adott nyilatkozatában ismerte el pár hete, hogy külön Mol-munkacsoport működik a pártban azért, hogy az olajtársaság stratégiáját és vezetését megváltoztassák. De nem csak az energiakérdés határozza meg a brüsszeli utat.
Az első lépés: a háromkulcsos adó bevezetése
A Tisza Párt eddigi legfelháborítóbb és több millió munkavállalót érintő javaslata a progresszív, többulcsos adózás bevezetése. Tavaly augusztusban derült ki, hogy a Tisza Párt visszahozná a 2010 előtt működő adórendszert Magyarországon. Az Index által bemutatott dokumentum szerint a párt gazdasági kabinetje az eddigi egykulcsos helyett háromkulcsos szja-rendszer bevezetését javasolta. Ennek megfelelően:
- a jelenleg 15 százalékos kulcs csak bruttó 416 ezer forintig maradna,
- efölött 22 százalékos,
- 1 250 000 forint fölött pedig már 33 százalékos elvonás sújtaná a kereseteket.
A Tisza-csomag a munkavállalók kétharmadát érintené hátrányosan, még az átlagbér környékén keresők is több tízezer forintot buknának havi szinten. Egy mediánbéren dolgozó munkavállalónak a nettó fizetése 10 ezer, míg az átlagkeresettel rendelkezőé is 20 ezer forinttal lenne kevesebb, ha megvalósulnának a Tiszta Párt progresszív adórendszerre vonatkozó javaslatai.
Bár a Tisza Párt határozottan tagadta a dokumentum létezését, beszédes volt, hogy azok a politikusok és közgazdászok, akik az elmúlt bő évtizedben rendszeresen kritizálták a jelenlegi adórendszert, az utóbbi időben elnémultak. Bod Péter Ákos, a jegybank korábbi elnöke, akiről azt írta az Index, hogy az ő kezén is átment a dokumentum, már 2022-ben Márki-Zay Péter csapatában dolgozott az ellenzéki pártok gazdasági programjainak összefésülésében. Akkor a HVG-nek adott interjújában úgy nyilatkozott:
Teljes az egyetértés az egykulcsos adórendszer megváltoztatásáról.
Pedig a jelenlegi adórendszer bizonyította az életképességét 16 év alatt. 2010 óta több mint egymillióval nőtt a foglalkoztatás Magyarországon, miközben jelentősen fehéredett a gazdaság, ami 15 százalékos, egykulcsos szisztéma nélkül aligha következett volna be. Az Európai Unió azonban az országajánlásaiban évek óta szorgalmazza a megszüntetését és a progresszivitás visszaállítását.
Családtámogatások kivégzése, társaságiadó-emelés, megtakarítások adóztatása
A Tisza Párt az adórendszer szétverésénél is tovább menne. Tavaly november végén szintén az Index szerezte meg azt a dokumentumot, amely a Magyarország 2027–2035 konvergenciaprogram címet viseli, és 600 oldalon keresztül taglalja, milyen megszorításokra készül a párt. A dokumentum szerint radikális változást tervez az adórendszerben az ellenzéki erő, ezek között szerepel
a családi és társaságiadó-kedvezmények teljes eltörlése, illetve radikális visszavágása, a társasági és tőkejövedelmek progresszív adóztatása, amely a magán- és vállalati befektetésekre is új terheket rakna.
A terv része a 32 százalékra emelt, európai összevetésben is extrém magas általános forgalmi adó, kiegészítve az alkoholra és dohányra kivetett új különadókkal. A családi adókedvezménynél a középső jövedelmi sávban 30, a felsőben pedig már 50 százalékos vágást hajtanának végre. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy átlagos magyar család minden gyermek után harmadával kevesebb adókedvezményt tudna érvényesíteni.
A Tisza abban is radikális útra lépne, hogy teljesen eltörölné az ekhót, ezzel elvenné a kedvezményes adózás lehetőségét több tízezer kreatív ipari szereplőtől, újságírótól, művésztől és sportszakembertől. A kata pedig csak egy szűk körnek maradna meg, diákoknak és nyugdíjasoknak.
De nem kímélné a vállalkozásokat sem a Tisza Párt. A társasági adó kulcsát a jelenlegi 9 százalékról 25 százalékra emelné. A céges osztalékok után az átlagkereset mértékéig 20 százalék lenne az adó. Efölött az átlagkereset kétszereséig viszont már 30 százalékot kellene fizetni. Az ennél is magasabb jövedelmek esetében pedig egy harmadik, 40 százalékos sáv is életbe lépne, ha Magyar Péterék hatalomra kerülnek.
Hasonlóan történne az állampapírok és részvények nyereségének megadóztatása is. Az eredeti tőkebefektetés nyeresége után a mindenkori átlagbérnek megfelelő összegig 20, afölött az átlagbér kétszereséig 30, azt is meghaladó nyereség esetén pedig 40 százalékos kulccsal kellene adózni. Magyarul, a Tisza Párt a kisbefektetőket, lakossági megtakarítókat is jelentősen megadóztatná. Idehaza ugyanis immár sok éve népszerű megtakarítási forma a lakossági állampapír, sokan havonta, néhány tízezer forint értékben vásárolják ezeket az értékpapírokat.
Olyat akar a Tisza, ami szinte mindenhol megbukott
Szinte mindenhol megbukott Európában a vagyonadó ötlete, ez azonban a legkevésbé sem érdeki a Tisza Párt elnökét. Magyar Péter 2025 szeptemberében állt elő azzal az ötlettel, hogy az 5 milliárd fölötti vagyonokat évi 1 százalékos vagyonadóval sújtaná, amiből évente 50 milliárd forint befizetést várna a költségvetésbe. Az ötletet később tovább faragta, és mostanra már 1 milliárd fölötti vagyonokról beszél.
Csakhogy szinte mindenhol kudarc volt eddig a vagyonadó.
Jelenleg Európában mindössze három, az unión belül pedig egy tagállam van, amely vagyonadót alkalmaz. Általános tendencia a kontinensen, hogy az egyes országok inkább megszüntetik a vagyoni típusú adókat, mintsem bevezetnék: Németországban és Dániában 1997 óta nincsen, Franciaországban 2006-ban, Svédországban pedig 2007-ben törölték el.
Ennek oka, hogy hiába hangzik elsőre kecsegtetőnek a társadalmi igazságosságnak való megfelelés, a tapasztalatok egyáltalán nem igazolják a várakozásokat. A bürokratikus nehézségek miatt lényegében nem képesek az országok behajtani, a beszedett bevétel pedig nincs arányban az adminisztráció költségeivel.
Ez egyébként Magyar Péter terveinél is megállja a helyét, ugyan a pártelnök által bevezetni kívánt vagyonadó minden vagyontárgyra kiterjedne, beleértve a nagy értékű ingóságokat (jacht, magánrepülő, festmény, sportkocsi), ingatlanokat, a céges vagyont és a külföldön található vagyontárgyakat is, nagyon nehéz elképzelni, hogy az államnak bármikor lesz arra kapacitása, hogy vagyontárgyakról ilyen típusú felmérést készítsen. Arról nem beszélve, hogy egyáltalán nincs garancia arra, hogy egy későbbi kormány ne terjessze ki akár már a középosztályra, ha éppen úgy ítéli meg, hogy csak így tudja finanszírozni a kiadásait.
A tiszás energiaterv lenne a kegyelemdöfés a magyar családoknak
Annak ellenére, hogy a Tisza Párt a konvergenciaprogramjának a létezését is tagadta, azt azonban nem, hogy
rendszerváltásra készül Magyarországon, tehát lényegében mindent, ami eddig érvényben volt, azt úgy, ahogy van, kidobná az ablakon.
Ennek része lenne a magyar kormány energiapolitikája is, amit bizonyít az az anyag, amelyet Csercsa Balázs, a párt korábbi egyházügyi munkacsoportjának vezetője publikált a közösségi oldalán idén márciusban. A kiszivárgott anyag szerint egy esetleges Tisza-kormány azonnali beavatkozásra készülne: már rögtön, az új parlament alakuló ülésén kimondaná, hogy Magyarország leválik az olcsó orosz olajról és gázról, kivezetné a rezsicsökkentést és a hatósági árakat, valamint új adót vetne ki a lakosságra.
Az intézkedések ugyanakkor súlyos következményekkel járhatnak: az energiaárak akár három-négyszeresükre is emelkedhetnek, az üzemanyagok ára pedig akár 1000 forint fölé is nőhet.
Emellett egy úgynevezett energiafüggetlenségi adót vezetnének be, amely 1–1,5 százalékos kulccsal évente 240–360 milliárd forintot vonna el a lakossági megtakarításokból. A terv része továbbá a Mol finomítóinak átállítása a nyugati típusú Brent olajra.
Bár Magyar Péter pártelnök hazugságnak nevezte a kiszivárgott anyagot, egy héttel ezelőtt Kapitány István támasztotta alá a dokumentum hitelességét. A Tisza Párt gazdaságiminiszter-jelöltje, aki a Shellnél volt 37 évig felelős pozícióban, egy kampányeseményen márciusban amellett érvelt, hogy kevesebb állami beavatkozásra van szükség, helyette szabadjára kellene engedni a piaci folyamatokat. Egészen pontosan úgy fogalmazott:
Egyszerűbbé kell tenni az állam működését, sokkal kevesebb beavatkozásra van szükség, sokkal kevesebb különadóra van szükség, sokkal kevesebb árstopra, árrésstopra.
Ezt a kijelentést azonban aligha lehet másképp értelmezni, mint hogy nem ért egyet a rezsicsökkentéssel, az árrésstopokkal, illetve védett üzemanyagárakkal sem. Magyarországon március 10. óta vannak védett árak, a benzin esetében 595 forint, a gázolajnál 615 forint, ezek ma a legalacsonyabb üzemanyagárak Európában.
Tehát jelentős drágulást jelentene a magyaroknak, ha Kapitány István kivezetné a védett árakat, mivel a benzin piaci ára 700 forint, a gázolajé pedig 812 forint, így a benzinért literenként 105 forinttal, a gázolajért közel 200 forinttal kellene többet fizetni, ha nem lennének a védett árak.
Összességében pedig akár 10 ezer forinttal drágulhatna egy tankolás Magyarországon védett árak nélkül.
Szalai Piroska miniszterelnöki főtanácsadó szerint amiről Kapitány István beszélt, az egy magyar családnak évente 1,8 millió forintjába kerülne. A Shell korábbi alelnöke a szabadpiacnak a mindenhatóságát hirdető gazdaságpolitikát követi, éppen azt, amelyet annak idején Magyarországon a Szabad Demokraták Szövetsége képviselt, és amely a 2008-as gazdasági világválság alatt megbukott.
