Trump egyértelműen üzent: 48 óra, és elszabadul a pokol, ha Irán nem lép
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságAz amerikai elnök szombaton figyelmeztette Iránt, hogy két napja maradt újra megnyitni a Hormuzi-szorost a kereskedelmi hajózás előtt, különben „elszabadul a pokol”.
„Emlékeznek, amikor tíz napot adtam Iránnak, hogy megállapodást kössön vagy megnyissa a Hormuzi-szorost? Az idő fogy – 48 óra, és elszabadul a pokol” – írta Trump.
„Dicsőség Istennek!” – zárta üzenetét.
Donald Trump ezzel megismételte a húsvéthétfőre kitűzött határidejét, miközben az Egyesült Államok továbbra is nagy erőkkel keresi azt a pilótát, akinek F–15-ös vadászgépe Irán felett zuhant le, a másodpilótát korábban sikeresen kimentették.
Irán eközben továbbra is rakétatámadásokat indít Izrael és az Egyesült Államok Öböl menti szövetségesei ellen.
A BBC emlékeztetett, hogy a háború alatt számos határidőt kapott Irán, ez a legutóbbi fenyegetése pedig egybeesik a március 27-én bejelentett 10 napos szünettel az energetikai infrastruktúra elleni támadásokban.
Trump a háború során már több határidőt is szabott, a legutóbbi fenyegetése pedig megegyezik azzal a 10 napos moratóriummal, amelyet március 27-én jelentett be az energetikai infrastruktúra elleni támadásokra.
- Március 21.: Trump kijelentette, hogy csapást mér és megsemmisíti Irán különböző erőműveit, „a legnagyobbakkal kezdve”, ha Irán 48 órán belül nem nyitja meg a Hormuzi-szorost.
- Március 23.: Ezt követően azt mondta, hogy a két ország „nagyon jó és eredményes tárgyalásokat” folytatott, és bejelentette, hogy öt nappal elhalaszt minden katonai csapást az energetikai infrastruktúra ellen.
- Április 4.: Megismételte a március 27-i határidőt, és azt mondta Iránnak, hogy 48 órája van, különben „elszabadul a pokol”.
A Hormuzi-szoros körüli válsággal egy új típusú konfliktus debütált a világszínpadon, amelynek során már nem a tényleges pusztítás, hanem a túl magas kockázatok kényszerítették térdre a világgazdaságot.
Iránnak elég volt néhány célzott drón- és rakétacsapás ahhoz, hogy a biztosítók visszalépjenek, a hajótársaságok pedig elkerüljék az egyik legfontosabb tengeri útvonalat. A világ olajszállításának mintegy ötöde így néhány nap alatt gyakorlatilag teljesen leállt.
A kulcs nem a fizikai blokád volt, hanem a gazdasági pszichológia: amikor a biztosítás megszűnik, a kereskedelem is megáll, mivel a hajótulajdonosok egyszerűen nem vállalják a kockázatot.
Ez a modell – minimális katonai erőfitogtatással maximális gazdasági hatás – pedig könnyen másolható.
