Az első, tisztán elektromágneses elven működő elektromos motort, a „villanydelejes forgonyt” Jedlik Ányos alkotta meg 1828-ban, igaz, nem szabadalmaztatta találmányát – közölte a Schneider Electric. Az utakra szánt e-jármű prototípusát 1832-ben építette meg Robert Anderson skót mérnök.
A 19. és 20. század fordulóján az autózásban az elektromos meghajtás volt az uralkodó, tízezerszám adták el az ilyen járműveket. Becslések szerint az Egyesült Államokban 1900-ra a közúton közlekedő járművek közül minden harmadik elektromos autó volt. Számos előnyük már akkor is megmutatkozott: csendesebbek, tisztábbak voltak, mint akár a gőzmeghajtású, akár belső égésű motort használó társaik, illetve ez utóbbiakkal ellentétben nem volt szükség kurblira a beindításukhoz. Főként a villámgyors fejlődésnek induló nagyvárosokban voltak népszerűek, ahol a korlátozott hatótávolságuk sem okozott problémát, New Yorkban például a 19–20. század fordulóján már hatvan elektromos meghajtású taxi várta az utasokat.
A 20. század elején azonban fokozatosan elveszítették kezdeti előnyüket az e-járművek, amiben szerepet játszott a nagy olajmezők feltárása, ez ugyanis olcsóbbá tette a belső égésű motor használatát. A benzinmeghajtású autók tömegtermelése Henry Fordnak tulajdonítható: 1912-ben egy Ford T-Model 650 dollárba került, míg egy elektromos autóért ennek több mint a két és félszeresét kellett fizetni.
Ez azt jelenti, hogy 2019 végén 7,5 millió elektromos meghajtású személyautó rótta az utakat a földön. Ha az eladott járművek számát nézzük, akkor Kína a listavezető, a távol-keleti országban csaknem 1,2 millió e-autót vásároltak tavaly. Az infrastruktúra is folyamatosan fejlődik: a European Alternative Fuels Observatory adatai szerint
Ez az első, 2011-es adathoz képest hetvenszeres növekedés.
A teljes cikket a Világgazdaság keddi számában is elolvashatja!