Konok festményei olyan alkotók művei mellett kapnak helyet az 1977 óta kulturális főszerepet betöltő intézményben, mint Mondrian, Miró, Dubuffet, Duchamp és Brancusi vagy éppen Hantai és Vasarely, hogy csak néhányat említsünk a legendák közül. A Pompidou Központ ugyanis nemcsak Európa legnagyobb, de egyik legértékesebb és legnagyobb presztízsű kortárs képzőművészeti gyűjteményének is az otthona. Ráadásul a Pompidou soha nem ad el a gyűjteményéből, aki egyszer bekerült, az a része marad. Konok esetében ennek kiemelt hozzáadott értéke van, hiszen hosszú évtizedekig Párizsban élt művészről van szó, aki Franciaországot második otthonának tekintette. Konok 1959-ben, egy ösztöndíj segítségével érkezett Párizsba, ahol egészen a 90-es évek elejéig élt, mielőtt visszaköltözött Budapestre – a gyűjteménybe kerülő művek így bizonyos értelemben most hazatérhetnek.
Konok Tamás már életében is számos elismerést kapott, hiszen elnyerte a Kossuth- és a Hazám-díjat, a Prima Primissimát, illetve kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, továbbá a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja volt. Ez a megtiszteltetés mégis különösen fontos a művész életművének utóéletében, ugyanis Konok több mint harminc évet töltött Párizsban, így az ottani művészeti miliő nagymértékben meghatározta pályáját és stílusát. Konok Tamás hét évtizedes pályafutásának méltó elismerése, hogy a világszinten is fontos Pompidou közgyűjtemény része lehet.
A Molnár Ani Galéria egy kidolgozott stratégia szerint képviseli az életművet, és a művész özvegyével egyetértésben kiemelten fontosnak tartja, hogy jelentős külföldi gyűjteményekbe, fontos múzeumokba bejuttassa a munkákat. Az életmű legjelentősebb, mind művészettörténetileg, mind műkereskedelmileg legmagasabbra értékelt korszaka a hetvenes és nyolcvanas évek munkái. Ezeknek az ára az elmúlt tíz évben megsokszorozódott. Szerencsére ebből a korszakból tudatosan megtartottak egy törzsanyagot, amivel a galéria gazdálkodhat, és eddig nem is ajánlották ki magángyűjtőknek, mert az életműnek ez a része még sok lehetőséget nyithat.
A Pompidou Központ is ebből a korszakból, a hetvenes évekből választott három kiemelkedő, nagy méretű alkotást: Graphidion vert (1976), Extension (1975), Espace descriptif (1975). Konok művészetében fordulópontnak tekinthető változás következett be az évtized derekán, ugyanis zürichi utazásai nyomán ekkor talált rá a geometrikus absztrakt formanyelévre. Így készültek azok a művek is, amelyek most a Pompidou gyűjteményébe kerültek, illetve későbbi művek is, így például azok a munkák, amelyeket a 80-as években többek között Josef Alberssal, Ad Reinhardttal együtt állított ki. Egyediségüket a monokróm felületeket felszabdaló hol egyenes, hol meghajló vonalak adják, melyek kontrasztos színeiktől válnak izgalmassá.
Konok Tamás munkái a mai magyar és külföldi gyűjtők körében is keresettek. Egy tipikus 70-es, 80-as évekből származó Konokmű ára az elmúlt öt évben majdnem megháromszorozódott, de a későbbi korszakokból származó alkotások értéke is több mint a duplájára nőtt.
Az MNB 42 munkát vásárolt tőle még a pandémia előtt, ez a műtárgycsomag már az eltelt három év alatt is rendkívül jó befektetésnek bizonyult az intézmény számára.
